Tegyen fel kérdéseket Pásztor Bálintnak itt >>


Nagy István, 2015.07.21.:

Kedves Pásztor Bálint, mi a véleménye a VMSZ-en belüli harcokról? Ön szerint van-e olyan pont Varga László Mi történik írásában, amely jogos VMSZ-kritikának tekinthető? Ön szerint rendben van-e, hogy a VMSZ-en belül nem jöhetett létre a másként gondolkodók platformja? Van-e valami, amin Ön is jelentősen változtatna a VMSZ-szel kapcsolatban? Ráadásul Varga szövegében egy részt Önre is vonatkozik: "Az elmúlt 10 hónapban egyetlenegy törvényjavaslatról nem szólalt fel, egyetlen képviselői kérdést nem tett fel sem a VMSZ frakcióvezetője, sem a frakcióvezető-helyettese, azaz jómagam. Pedig voltak olyan pillanatok, amikor lett volna mit mondanunk, kérdeznünk." Ezzel kapcsolatban mi a véleménye? Természetesen nem vagyok naiv, tudom, hogy belterjes információkat itt nem adhat ki, illetve nem fog támadást intézni a VMSZ ellen. Ugyanakkor Önt mindig nagyon sokra becsültem, és olyannak tartottam, akit nem lehet kézi vezérléssel irányítani, s biztos vagyok benne, hogy a közelmúlt történéseivel kapcsolatban is karakterisztikus véleménye van. Előre is köszönöm a válaszát, N.I.

P.B., 2015.07.22.:

Tisztelt Nagy István!

Köszönöm kérdését és rám nézve kedvező szavait. Én azt gondolom, hogy a párton belüli ügyeket a párt szerveinek ülésein kell megvitatni és ezt így is tettük az elmúlt hónapokban. Mindenki szabadon elmondhatta a véleményét és szabadon is szavazhatott. Senkit semmilyen negatív következmény nem ért a véleménye vagy a szavazata miatt. Varga László jelenlétében többször elmondtam az ő tevékenységével kapcsolatos véleményemet. Nem fogok sajtón vagy internetes felületeken közlemény-háborúba bocsátkozni. Ez a Vajdasági Magyar Szövetségre sosem volt jellemző és én ezentúl sem leszek ebben partner, mert nem méltó a közösséghez, az ügyekhez és a VMSZ-hez. Ezért utasítottam ma vissza a Magyar Szó és a Pannon RTV megkeresését is. Pedig lenne bőven mondanivalóm.

Ami a felszólalások számát illeti, igaz, hogy az év első felében nem szólaltam fel plenáris üléseken. Az én képviselői tevékenységem 2007. február 14-től teljes mértékben átlatható, hiszen itt, a személyes honlapomon mindennek nyoma van. Annak is, hogy két hete kérdést tettem föl a miniszterelnöknek a szerb-magyar közös infrastrukturális fejlesztésekről, amelyek megvalósulása  sok polgár életminőségének javulását hozza majd. És annak is, hogy a VMSZ állaspontját képviselve, a parlamenti közmeghallgatáson közel 40 perces előadást tartottam a politikai rendszer átalakítására vonatkozó elképzeléseinkről. A frakciónak van még négy tagja, akik a tevékenységi területükre vonatkozó törvényjavaslatokról beszéltek az elmúlt hónapokban is. Ennek a VMSZ honlapján lehet utánanézni.

Én azt gondolom, hogy az erős magyar érdekképviselet megmaradása kulcskérdés. Csak akkor szabad gyengíteni, ha a polgároknak képesek és hajlandóak vagyunk alternatívát felkínálni más párt vagy egyéb szervezet képében. A VMSZ-t kritizálok megnyilvánulásaiban ezt eddig nem láttam.


Szvetecska Marietta, 2015.07.14.:

Tisztelt Pásztor Bálint Úr! Vagyon visszaszármaztatási kérelmünket 2011 decemberében az előírásoknak megfelelően átadtuk. A rehabilitációs eljárást azonban még most sem indítottuk meg, mivel a CMH iroda e témával foglalkozó akkori jogásza szerint ez egyáltalán nem szükségeltetik. Megtisztelő válaszát a következő kérdésekre várom; Szükséges-e a rehabilitációs eljárás elindítása, ha igen, hova kell fordulni, és milyen dokumentumokért? Maradok tisztelettel: Szvetecska Marietta

P.B., 2015.07.17.:

Tisztelt Szvetecska Marietta!

A vagyon-visszaszármaztatás szempontjából a rehabilitáció akkor szükséges, ha a vagyontárgyat elkobozták (konfiszkálták). Ez ugyanis azt jelenti, hogy a vagyon elvétele büntetés volt és nem pl. államosítás következménye. Amenniben szükség van rehabilitációra, az eljárás még mindig elindítható és ingyenes.


Szigeti László, 2015.06.07.:

Pásztor Úr, mikorra várható az a történelmi hiba helyreállítása amit a vajdasági magyarság elöljárói 1945 után elkövettek az oktatás terén? Nevezetesen az, hogy a Szerb elnevezésű osztályzatoknak a tükörfordítását írják a Magyar tagozatú diákok osztálynaplójába illetve bizonyítványába. Miután a Magyar nyelv (a többi nyelvet is beleértve ) egy, illetve nincsen több fajta Magyar nyelv ( más a tájszólás ), bármilyen okból is vezették be az elferdített Magyar elnevezést az osztályzatokban, nagyon ideje lenne kijavítani e hibát. Arról van szó, hogy Magyarul az ötös osztályzat a JELES, a négyes osztályzat a JÓ, és a hármas osztályzat a KÖZEPES jelöléssel van és volt is mindig a Magyar nyelvben helyesen mondva és írva. Mi szükség volt a Szerb elnevezés tükörfordítását alkalmazni? Ez a Magyar nyelv megcsúfolása, hiszen ez nem tájszólás. Előre köszönöm a válaszát.

P.B., 2015.06.14.:

Tisztelt Szigeti László!

Ez nem politikai vagy jogalkotási kérdés, hanem nyelvi-fordítási, szakmai. Áppen ezért az elmúlt napokban egyeztettem a szakemberekkel és a következőt tudom válaszolni kérdésére.

Nincs szó „történelmi hibáról” és tükörfordításról, hiszen a legújabb Magyar értelmező kéziszótár (Második, átdolgozott kiadás. Budapest, 2003, Akadémiai Kiadó) szerint bár igaz, hogy a "jeles" melléknév jelentése az iskolai életben, az oktatásban, illetve a neveléstanban: ’valamely tantárgyban a legjobb minősítésű’, de az általános osztályzásban van még egy jelentése: ’a kitűnőnél egy fokkal alacsonyabb minősítésű’.

A "kitűnő" melléknév jelentése választékos szóhasználatban ’kiváló’, illetve az iskolai életben, az oktatásban, illetve a neveléstanban igaz kiveszőben, elavulóban: ’a jelesnél is jobb <osztályzat>’; ’csupa jeles osztályzatból álló, illetve ilyen általános rendű’. Például: kitűnő bizonyítvány.

A "jó" melléknév jelentése az iskolai életben, az oktatásban, illetve a neveléstanban: ’a jelesnél egy fokkal gyengébb <osztályzat>’.

Az "elégséges" melléknév jelentése az iskolai életben, az oktatásban, illetve a neveléstanban: ’az elégtelennél egy fokkal jobb’, míg főnévi jelentésben: ’elégséges érdemjegy’.

Az "elégtelen" melléknév jelentése az iskolai életben, az oktatásban, illetve a neveléstanban: ’a legrosszabb <érdemjegy>’; ’akinek ilyen a tanulmányi átlaga’. Például: elégtelen tanuló.

Tehát nem olyan fekete az ördög. Természetesen újragondolható, hogy a hazai osztályozási rendszer leíró érdemjegyeit a magyarországi gyakorlathoz hasonlóan nevezzük-e el. A jelenleg alkalmazásban lévő leíró érdemjegyek „vajdasági magyar elnevezése” (kitűnő, jeles, jó, elégséges, elégtelen) a Magyar értelmező kéziszótár szerint, „amely az egyetemes magyar nyelvközösségnek a kézikönyve, mindennapos tanácsadója” gondosan érvényesíti a nyelvtisztaság és a nyelvhelyesség szempontjait, a mai nyelvhasználatunkban alkalmazott minősítések teljes egészében összhangban állnak a magyar nyelv szellemiségével. Az egységesítés támogatása viszont azzal is járna, hogy a teljes Kárpát-medencei gyakorlatát felül kellene (kellene?) vizsgálni.