Tegyen fel kérdéseket Pásztor Bálintnak itt >>


Kókai Zsolt, 2011.09.04.:

Tisztelt Bálint úr! A fogyatékkal-rokkant--élők,jogai,lehetőségei --átképzés.támogatás,egyéb jogok érdekelnének.Mert a helyi munkaügyi központnak addig vagy érdekes még beregisztrálsz,s megcsináltatod a bizonylatot ,hogy rokkant vagy--persze saját költségen--de onnantól ,hogy az Ő statisztikájuk javul semmi!Előtte pedig ,hogy lesz munka, mivel úgy e van az a munkaügyi törvény hogy foglalkoztatni kell ,csökkentett munka képeségű embereket,csak csináljuk meg a végzést,s minden segítséget megkapunk!Azóta se semmi...Ha utána nézne hogy milyen jogok,lehetőségek vannak ,az jó lenne!Köszönöm!

P.B., 2011.09.04.:

Tisztelt Kókai Úr!

Ahogy azt Ön is tudja, 2009. májusában fogadta el a Parlament a fogyatékkal élők foglalkoztatásáról szóló törvényt (Zakon o profesionalnoj rehabilitaciji i zapošljavanju osoba sa invaliditetom). Ez a jogszabály letölthető az alábbi linkről: http://www.parlament.gov.rs/akti/doneti-zakoni/doneti-zakoni.1033.html. Ebben a törvényben megtalálhatóak a válaszok a kérdéseire. Feltételezem viszont, hogy a gond inkább az, hogy a törvényt nem alkalmazzák. Ezügyben a fogyatékkal élők érdekvédelmi szervezetei tehetnének valamit. Ők biztosan kapcsolatban is vannak a minisztérium képviselőivel. Ha valamilyen konkrét ügyben tudok segíteni, forduljanak hozzám bizalommal.

Csipak Tibor, 2011.08.14.:

Varjú Márta a Magyar Szó legújabb főszerkesztője a hagyományos ujságirás mellett tette le voksát anélkül, hogy netán megkérdezte volna a lap olvasóit is, hogy ők milyet akarnak-szeretnének, avagy meginterjúolta volna az MNT megfelelő bizottságát is arról, hogy merre tendáljon egyetlen napilapunk a jövőben.Ön hogyan értelmezi a hagyományos ujságirás fogalmát?Ha Ön lenne a főszerkesztő milyen lapot olvashatnánk?Hogyan szerkesztené a lap online változatát?A mostani ugyanis katasztrófálisan lemarad-elmarad a hasonló lapok online változataitól!

P.B., 2011.08.15.:

Tisztelt Csipak Úr!

Én 10 szerb nyelvű országos napilapról tudok. Nem hallottam még arról, hogy a Blic, a Dnevnik vagy a Pravda főszerkesztője megkérdezte volna az olvasókat, hogy milyen lapot szeretnének. Nem is tudom, hogy technikailag ezt hogyan lehetne levezényelni. A lapok internetes "közvélemény-kutatásai" megbízhatatlanok, sőt gyakran meghamisítottak. Azt még kevésbé gondolom, hogy az MNT bizottságának kellene meghatároznia a szerkesztéspolitikát. Az új főszerkesztőnek viszont van programja (ahogy az előzőnek is volt), és annak végrehajtása számonkérhető.

Ha én lennék a főszerkesztő, akkor biztosan lenne a lapnak belgrádi tudósítója és arra ügyelnék, hogy a Belgrádban játszódó politikai események hangsúlyosabb szerepet kapjanak a lapban. Meggyőződésem, hogy a vajdasági magyarságot nem elégíthetik ki a Beta vagy B92 hírek fordításai, hiszen máshol vannak a hangsúlyok egy belgrádi szerb és egy vajdasági magyar újságíró számára. És ez így természetes. Azt is szeretném, ha a képviselőházi munka hangsúlyosabban lenne jelen a lapban és nem csak a száraz adatokról szólna, hanem pl. időről időre elemzések jelennének meg a magyar nemzetiségű képviselők munkájáról. Mindez lehetetlen belgrádi tudósító nélkül.

Az internetes kiadást illetően, pedig annak örülnék, ha a gyalázkodás mértéke azon a szinten lenne, amelyen az összes többi szerbiai napilap internetes kiadása esetében van. Sajnos jelenleg a Magyar Szó hozzászólói között sokkal több az álnév mögé bújó gyalázkodó, mint bármely más lap vonatkozásában. Ez nem jellemző a vajdasági magyarságra, mégis rossz színben tüntet föl bennünket minden külföldi magyar vagy hazai szerb előtt, aki a Magyar Szót az interneten olvassa. Persze ez nem azt jelenti, hogy a véleményszabadság ellen vagyok. A kritika viszont mindig legyen megalapozott és ne merüljön ki személyeskedésben.

Renáta, 2011.08.11.:

Tisztelt Pásztor Bálint! A minap egy olyan mondatot hallottam, amit nem tudok szó nélkül hagyni. A mondat így hangzott: "Nem tudom meddig tudom még fizetni azt, hogy a menyem óvónői diplomával az iskolában taníthasson?"(3 tantárgyat tanít) Végzős egyetemista vagyok, tanárnak készülők. Ez a mondat úgy hiszem túl megy minden határon. Azt hiszem, hogy bárki, aki tanárnak készül vagy már az, jogosan lehet nem kicsit mérges. Nálunk ez így megy? Ez a szokás? Aki fizet, az dolgozik (pénzért, amire neki feltehetően nincs szüksége, hisz megveszi a munkahelyet)? Miért küldik el a megfelelő szakosítással rendelkező embereket? Milyen kifogás az, hogy olcsóbb egy olyan ember alkalmazni tanárnak!!!, akinek nincs diplomája? Az iskola és a tanárok azért is vannak, hogy példát mutassanak. Vajdaságban ilyen a jó példa? Eddig csak gondolkodtunk azon az élettársammal, hogy elmenjünk külföldre. Ilyen dolgok hallatán lépnünk is kellett. Külföldön fogunk családok alapítani és dolgozni, mert úgy érezzük, hogy ellehetetlenítik azoknak az életet, akik tisztességesek.

P.B., 2011.08.15.:

Tisztelt Renáta!

Arra kérem, hogy ha vannak arra vonatkozó ismeretei, hogy ez mely iskolában történik így, értesítsen engem és a Tartományi Oktatási Titkárság utánanéz az ügynek. Természetesen én is azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen. Nem gondolom viszont, hogy ez általános jelenség.