Üdvözlöm Képviselő Úr! Örömmel veszem hogy tájékozodhatok az önök hazájában folyó életről! Persze beleszólni az önök munkájába nem szeretnék hiszen az egy másik ország, esetleg véleményt mondani megpróbálok. Sok sikert önnek és a hazájának!

Tisztelt Pásztor Bálint! Köszönöm szépen a válaszát és az ígéretét. Annyit sajnos hozzá kell még tennem, hogy a magyar diákoknak is jobban meg kellene tanulniuk a saját anyanyelvüket… Mert a tapasztalat szerint, mire egy magyar fiatal oklevelet szerez a sok szerb tannyelvű oktatási intézmény után – bizony nem nagyon tud már magyarul fogalmazni sem, nemhogy érezni és tenni. Vagyis hát, magyar tannyelvű főiskolák és magyar egyetem is kellene ugye, arról nem is beszélve, hogy a szórványban élő magyarság gyermekei számára is ugyanúgy biztosítani kéne az általános iskolai anyanyelvi oktatást, mint a szórványban (Topolya, Zenta-Kanizsa) élő szerbség gyermekeinek! Hogy a földrajzot vagy az angolt ne magyarul nem is tudó tanár oktassa, de még a szerbet, a testnevelést és a rajzot se. Én pl. nem tudtam beszélni a tornatanárommal, mert az mindig szerb volt. Milyen jogon követöli meg bárki, hogy egy tíz-tzenkét éves gyermek jól tudjon szerbül?! Kisebbrendűségi érzések gyötörtek. Szerb diáktársaink lenéztek, megaláztak minket és gyakran meg is vertek. A nem szerb diákok magyarul nem tudó tanárok útján való elnemzetietlenítését a legszigorúbban meg kell tiltani! Törvénnyel persze: szerb diákokat szerb tanárok tanítsák, a magyarokat magyar nyelvű tanárok. Akkor majd az iskolaigazgatók is nagyobb igyekezettel keresnének magyar nyelvű tanárokat, még ha pozitív diszkriminációt is kell alkalmazniuk. Mondjuk, egy némileg magasabb fizetés alakjában. Álmodozunk – gondolják most sokan. De nem kell itt ma már bátortalannak lennünk, elmúltak azok az idők, amikor muszáj volt meghajolnunk. A valóságot először meg kell álmodni. Demokráciában élni kell a jogainkkal, mert ekkor nem élni velük – halálos bűn. Öngyilkosság. Még ha most már nem is a jogaink hiányoznak elsősorban, hanem éppen azok, akik a jogokkal élni szeretnének. Hiszen aláásták nemzeti létünket, beleszoktunk az elnyomásba és kihalunk lassan… Ha majd beszél az oktatási miniszterrel a magyarok között élő szerb diákok magyarul való tanulásának a támogatásáról, hosszabb távon legyen elkészülve a legelkeseredettebb szembenállásra a szélsőségesek és a magyargyűlölők részéről. A potenciális magyarverők ugyanis ettől annyira föl lesznek háborodva, mintha legalábbis arra biztatnánk őket, hogy válljanak is magyarrá (hogy a nyelv és nemzeti érzés beazonosítása mekkora csacsiság, azt a magyarul beszélő pesti „barátaink” is bizonyítják). A hadseregben 1987-ben a legjobb szerb társaim is fölháborodva mesélték, hogy a 70-es években be akarták vezetni a délvidéki szerbek magyar környezetnyelvi oktatását s amikor én magyarázni kezdtem, hogy ez milyen jó lett volna – egyszerűen a torkomba fojtották a szót. Arról most nem beszélnék, hogy egyébként egyesek – közöttük éppen tisztek is – mekkora nemzeti gyűlölettel viseltettek mindenki iránt, aki nem szerb nemzetiségű volt. Reálisan nézve, valójában a polgári szabadságjogokra épülő szerb állam érdeke lenne a magyar környezetnyelv oktatása, mert ez a nemzetek közti közeledést és a belpolitikai békét hozza magával. A szerbség elszigetelése a magyaroktól, illetve a magyarság egyoldalú lojalitásának az állandó számonkérése továbbra is a milosevicsi úton tartja ezt a térséget. A szerb politikusoknak ma sem az állampolgárok érdekeire kellene csak hivatkozniuk, ha a magyar környezetnyelvről van szó, hanem a szerbiai állam és a szerbiai társadalom jól fölfogott érdekére! Ön nem így gondolja?

Tisztelt uram!Talán nem annyira politikai jellegü kérdésem lenne,de remélem ez nem gond?.Szóval engem az érdekelne,hogy mi a terve az álamnak a postával?Fejleszteni fogják,meg várják mig tönkre megy?Vagy szintén ingyen ezt is oda adjuk az oroszoknak?