Kampányfogás, tuti
A múlt heti blogbejegyzésemet azzal indítottam, hogy vajon a valós decentralizáció irányába megtett egyik első lépés-e, vagy csupán Dinkić kampányfogása az önkormányzatok pénzeléséről szóló törvény módosításáról szóló törvény javaslata. A Facebook-on a hozzászólók kivétel nélkül az utóbbira tippeltek.
A mögöttünk hagyott héten új fejlemény nem következett be. A Képviselőházban lezajlott a módosítási indítványok vitája. A benyújtott 32-ből néhányat elfogadott a törvényjavaslat előterjesztője (Dinkić), így azok beépültek a szövegbe, de a lényeget nem változtatták meg. Legalábbis jó irányban nem.
Továbbra is az a véleményem, hogy az országban az elmúlt évtizedek során nagy gonddal fölépített centralizmust nem lehet egy tetszőlegesen kiragadott törvény bizonyos elemeinek megváltoztatásával lebontani.
Miért nem készült még el az ország decentralizációra vonatkozó stratégiája? A 2009 márciusában megalakult Országos Decentralizációs Tanács (Nacionalni savet za decentralizaciju), amelynek ez feladata lenne, eddig mindösszesen 1 ülést tartott (az alakulót). A Nenad Čanak (!) vezette testület az elmúlt bő 2 évben ezen kívül még összesen egyszer próbált meg összeülni (2010 áprilisában), de az ülés kvórumhiány miatt elmaradt. Azóta se kép se hang.
Stratégia, amiből látszana, hogy a Kormány hogyan képzeli el a decentralizációt, milyen új törvényeket kellene hozni és melyeket kellene módosítani, nincs. Nem világos, hogy milyen szerep jutna a helyi közösségeknek, mi a különbség a községek és a városok között, melyek Vajdaság Autonóm Tartomány önálló bevételi forrásai. De van dinkići, Robin Hood-féle kampánymegoldás. Ami hosszabb távon szemlélve hatalmas veszélyeket rejt magában a magukra hagyott önkormányzatok és a Tartomány vonatkozásában is (ezekről az előző bejegyzésben írtam).
Ráadásul elfogadásra került a Demokrata Párt módosítási indítványa, amelynek értelmében csak a legfejletlenebb (a IV. kategóriába tartozó) önkormányzatok számíthatnának reálisan arra, hogy a köztársasági költségvetésből pénzt kapjanak. Azt mondanom sem kell, hogy ezen önkormányzatok 95%-a nem Vajdaságban van.
Viszont szűkebb Szerbia községeiben a Szerbia Egyesült Régiói (lánykori nevén G17 plus) jó kis kampányt indíthat el. „Ők azok, akik elintézték, hogy az ország legszegényebb községei többletbevételhez jussanak.” Az, hogy ez az országnak, a tartománynak és az önkormányzatok egy jelentős csoportjának mindez mennyibe kerül, az nem érdekes. Mindehhez a felelőtlenséghez, kapkodáshoz, átlátszó politikai marketinghez a Demokrata Párt is asszisztál. Pedig a DS korábbi parlamenti képviselője, jelenleg Kosjerić község polgármestere érthetően megírta a hétfői Blicben, hogy mire megy ki a játék.
Mi tegnap a VMSZ Elnökségén úgy döntöttünk, hogy hétfőn a törvényjavaslat ellen fogunk szavazni. Természetesen nem azért, mert decentralizáció-ellenesek vagyunk. Hanem éppen a fordítottjáért.
