A hét, amikor fogtuk a fejünket
Folyik a parlamenti munka a Tanjug Hírügynökség tegnapi fényképén, amelyen a Demokrata Párt magyar nemzetiségű képviselői „láthatók”. Valóban nem volt egyszerű ez a hét. Nem tudom ki és mit beszélt az ülésteremben akkor, amikor ez a kép készült, de mi a VMSZ-ben akkor kezdtük el fogni a fejünket, amikor kiderült, hogy az „új” szerbiai Kormánynak nem lesz vajdasági minisztere (hacsak a miniszterelnök hétfőig nem módosítja javaslatát).
Furcsa dolog ez. Úgy tűnik a Demokrata Pártban úgy gondolkodnak, hogy van a Tartományi Kormány (abban csupa-csupa vajdasági ember ül), meg a Köztársasági, amelyben a többiek. Mintha Vajdaság nem Szerbia része lenne.
Ez a kérdés elég nagy teret kapott a nyilvánosságban, azt követően, hogy beszéltem róla kedden a Parlamentben. Azóta is folyik a találgatás arról, hogy vajon Oliver Dulić vajdasági-e. Én a szerbiai Kormány hivatalos honlapján szereplő adatokat tartom egyedül mérvadónak. Ott az szerepel, hogy Oliver Dulić Belgrádban él (ott is született). Ő egyébként az egyetlen kormánytag (ma még 24 van), aki fontosnak tartotta az életrajzában feltüntetni a lakhelyét (Belgrád). Elgondolkodtató.
Tegnap Újvidéken voltam, ahol a Vajdasági Klub rendezvényén vettem részt, meghívott előadóként. Arról beszélgettem a mintegy 50 jelenlevővel, hogy hogyan valósulnak meg Vajdaság érdekei a Szerbiai Képviselőházban. Jól esik, hogy a jelenlevők (akik között csak elvétve voltak magyarok) követik a VMSZ képviselőinek munkáját. És értékelik is. Többen kérdezték, hogy Čanakék miért nem támogatnak bennünket. Közösen el tudtuk volna már érni Vajdaság brüsszeli irodájának megnyitását, meg sok minden mást. Az elmúlt években egyébként nem volt 1 ligás kezdeményezés sem, amelyet mi a belgrádi Parlamentben ne támogattunk volna. Fordítva ez már nem mondható el.
A kormányátalakításnak a vajdasági mellett van egy nemzeti kisebbségi vonzata is. A jövő hét derekától megszűnik a Čiplić vezette Emberi –és Kisebbségi Jogi Minisztérium. 2 éve próbálják erre-arra hivatkozva megszüntetni. Most már ilyen formában nem lehetett megmenteni. Többen kritizáltak, amikor néhány napja azt nyilatkoztam, hogy ennek a minisztériumnak az önálló léte most már nem létfontosságú. Pedig így van. Akkor volt létfontosságú, amikor a nemzeti tanácsokról szóló törvény javaslatát kellett a Parlament elé terjeszteni, illetve amikor a választásokat kellett levezényelni. A Čiplić-féle minisztérium nélkül ma nem biztos, hogy lenne Törvény és nem a 2002-ben megválasztott MNT lenne még mindig hivatalban.
Az viszont továbbra is létszükséglet, hogy a kisebbségi jogok megvalósítása prioritást jelentsen a Kormány számára. Nagyon pozitív fejlemény az, hogy a Parlament ma elfogadta a minisztériumokról szóló törvényre benyujtott módosítási indítványainkat. A Milan Marković által irányított minisztériumot a jövőben Emberi -és Kisebbségi Jogi, Államigazgatási és Önkormányzati Minisztériumnak (nem véletlen a sorrend) hívják majd, és a minisztériumon belül annak önálló szervezeti egységeként megalakul az Emberi –és Kisebbségi Jogi Hivatal is. Ez utóbbi azért jelentős, mert így a kisebbségi ügyeket nem süllyesztik bele a többtíz más hatáskörrel is rendelkező megaminisztériumba. Egyértelmű lesz, hogy ki miért felelős. Enélkül Szerbiában elképzelhetetlen, hogy bármilyen ügyet el lehessen intézni.
Ezektől a jó hírektől már kezd enyhülni a fejfájás is. Legalábbis a mi esetünkben.
