Održana komemoracija žrtvama iz 1944. i 1945. godine
Na Senćanskom groblju, kod spomenika „Ptica slomljenih krila“, u Subotici danas je održana ekumenska liturgija i svečana komemoracija žrtvama iz 1944. i 1945. godine. U Bajmoku, na Spomen groblju kod Bagrema održano je sećanje na nedužne žrtve stradale 2. novembra 1944. godine, a komemorativni skupovi održani su i na Velikom groblju u Čantaviru i na Kelebiji.
Vence na spomenik „Ptica slomljenih krila“ u ime subotičke lokalne samouprave položio je predsednik Skupštine grada Subotice, dr Balint Pastor, u ime Severnobačkog upravnog okruga načelnik Okruga Dragi Vučković, a u ime Skupštine AP Vojvodine predsednik Skupštine Ištvan Pastor. U ime ambasade Mađarske u Beogradu i Generalnog konzulata u Subotici venac su položili ambasador Atila Pinter i generalni konzul Ester Čalokozi, dok je u ime Generalnog konzulata Hrvatske u Subotici venac položio konzul Hrvoje Vuković. Vence su položili i predstavnici nacionalnih saveta mađarske, hrvatske i bunjevačke nacionalne manjine, predstavnici SVM-a i Gradskog odbora SVM-a u Subotici, kao i predstavnici brojnih udruženja i organizacija.
Nakon ekumenske liturgije, koju su zajedno služili sveštenici Rimokatoličke, Evangelističke i Reformatorske crkve, prisutnima na komemoraciji obratio se dr Balint Pastor.
Pastor je potom, obraćajući se medijima, izjavio da se „30 godina okupljamo na parceli 44 na Senćanskom groblju u Subotici i sećamo na nevino stradale ljude iz 1944. i 1945. godine koji su zbog ideološkog progona i nacionalne pripadnosti postali žrtve“.
„Naš zadatak je da ih ne zaboravimo, oni nemaju svoj grob i zato ih se sećamo na ovom mestu na Dan mrtvih. A zadatak političara je da učine sve u interesu istorijskog pomirenja i mislim da su izuzetno krupni koraci učinjeni u poslednjih desetak godina. Formirana je mešovita, međuakademijska grupa Srbije i Mađarske koja je utvrdila veliki broj nevinih žrtava, a nakon toga su predsednici Srbije i Mađarske položili vence na spomenike nevinim srpskim i mađarskim žrtvama u Čurugu. Vlada Srbije je 2014. godine, nakon 70 godina, stavila van pravne snage one odluke koje su deklarisale kolektivnu odgovornost mađarske zajednice, a iste godine tada predsednik Vlade Srbije Aleksandar Vučić je na Senćanskom groblju, kod spomenika Ptica slomljenih krila položio venac, odnosno poklonio se nevinim žrtvama. Naš zadatak je da istražimo ta dešavanja, da se ti ljudi ne zaborave i da se nikad više ne desi da neko vodi politiku čiji su rezultat masovne grobnice“, naglasio je Balint Pastor.
Prema podacima Komemorativnog odbora pre 76 godina stradalo je 1067 nevinih žrtava iz Subotice i 19 okolnih naselja. Njihova tela su pokopana u rovovima i rupama nekadašnje ciglane Mačković pored Senćanskog groblja. Njihove kosti i dalje počivaju u masovnoj grobnici koju nazivamo „parcela 44“.
Povodom 76. godišnjice pogibije nedužnih žrtava iz 1944. i 1945. godine u subotu, 31. oktobra 2020. godine u 18.00 časova u crkvi Svetog Đurđa na Senćanskom putu održana je spomen-liturgija.
***
Obraćanje dr Balinta Pastora
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Halottak napján elcsendesül a lelkünk, gondolatainkban ilyenkor - mindennapi feladataink, sürgős dolgaink között is - többször jelennek meg szeretteink, akikkel már csak emlékeinkben találkozhatunk. Nagyon hiányoznak, de tudomásul vesszük, hogy a szeretett személy elvesztése, bármekkora fájdalmat is okoz, az élet rendjéhez tartozik. Így hát elfogadjuk, belenyugszunk, és azzal vigasztalódunk, hogy örökre velünk vannak abban, amit tőlük tanultunk, a szeretetben, amit tőlük kaptunk.
Most azonban azok emléke előtt tisztelgünk, akiket az erőszak ragadott el, az önbíráskodás legkegyetlenebb eszközeivel, akiket csak titokban gyászolhattak hozzátartozóik, a veszteség fájdalmát pedig a rettegés tette még elviselhetetlenebbé. Nekik nem emelhettek síremléket, ide virágot hozni sem mertek, sokáig még csak nem is beszélhettek erről a szörnyűségről.
A szabadkaihoz hasonló megemlékezéseket tartunk ezekben a napokban Vajdaság szerte, számos település lakói nem mehetnek virággal és gyertyával a temetőbe szüleik, nagyszüleik, testvéreik sírjához. Mező, gyárgödör, folyópart szeretteik vesztőhelye, ahová sokéves küzdelem árán került oda egy szerény fakereszt vagy kopjafa. Sokáig az is eredmény volt, ha rövid időn belül azokat is nem tépte ki vagy rongálta meg valaki.
Azért vagyunk itt minden évben, hogy ezen a fájdalmon enyhítsünk, és újra és újra elmondjuk, nincs jó és rossz nemzet, csak jó és rossz emberek; hogy a kollektív bűnösség fogalma nem állja, nem állhatja meg a helyét, soha semmilyen társadalmi, politikai rendben; hogy a kizárólagosság, az önkényuralom, a megtorlás, nem lehet módszere egyetlen politikai meggyőződésnek sem, és a megtörtént borzalmak elhallgatása nem teheti meg nem történtté őket.
Ez az emlékhely sajnos csak egyike azoknak, amelyek az értelmetlen öldöklésről, a nemzeti vagy ideológiai alapú kivégzésekről tanúskodnak. A megfélemlítésnek, sajnos, tudjuk, vannak eszközei, de mi azt mondjuk, ugyanígy vannak eszközei a tények felfedésének, az igazság elismertetésének, a megbékélésnek és a jövőbe tekintésnek.
Mi azt mondjuk, ez az egyetlen járható út. Ezen az úton cselekszünk és felvállaltuk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a körülmények feltárása, azoknak a tényeken és csakis a tényeken alapuló tisztázása, az igazságnak megfelelő, méltó lezárása érdekében, hogy akár személyes érintettként, akár közösségként tovább tudjunk lépni.
Így értük el, hogy 2009-ben megalakult a Magyar-Szerb Akadémiaközi Vegyes Bizottság, amelyet a két ország köztársasági elnökei hoztak létre, négy év után pedig a szerbiai parlament határozatban ítélte el a vajdasági magyar civil lakosság ellen elkövetett atrocitásokat és a két ország államelnökei közös főhajtáson vettek részt a csúrogi vérengzések áldozatainak akkor fölavatott emlékműveinél; egy évvel később, 2014-ben kormányrendelet helyezte hatályon kívül a kollektív bűnösség terhét és a szerb kormányfő rótta le itt tiszteletét a 44-es parcellán, a kegyelet virágával.
Szabadkán több mint két és fél évtizede törekszünk arra, hogy a történelmi igazságtalanságot az ártatlanul kivégzett áldozatok azonosításával enyhítsük, hogy nevüket az emlékfalra helyezett táblákra véssük - örök emlékeztetőként tragikus halálukra, és örök fogadalomként számunkra és a minket követő nemzedékek számára, hogy úgy kell élnünk, dolgoznunk, politizálnunk, a gyermekeinket nevelnünk, hogy soha többé ne lehessenek tömegsírok.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
