Világvége helyett
Élünk, de az egyik legnehezebb év volt. Választási földrengés, valódi aszály és hóvihar, váratlan sikerek és nehezen emészthető kudarcok. 2012 vázlatosan.
Önállóan indulva, mindennek ellenére 68.323 szavazatot szereztünk köztársasági szinten. 6551 vokssal kevesebb, mint 2008-ban (együtt a VMDP-vel és a VMDK-val). 19 év után újra teljesen önálló magyar frakció jött létre. Nem számítva a kétezres évek elejét, amikor a DOS listáján szerzett a VMSZ mandátumokat és alakított képviselőcsoportot, önálló frakciója utoljára 1993-ban az akkor még egységes történelmi VMDK-nak volt (szintén 5 fővel). Az eredményről ítéletet mondani a néhány hete megjelentetett, katasztrofális népszámlámlálási adatok tükrében kell.
2012-ben a politikai színtérről eltűnt a Szerb Radikális Párt, a Demokrata Pártban és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga keretein belül zajló folyamatok végeredményét pedig majd csak jövőre láthatjuk át. Annyi biztos, hogy a DS-nek hosszú évek után most először nincs magyar képviselője az országos Parlamentben.
Mi konstruktív ellenzéki pozícióból politizáltunk abban az évben, amelynek egyértelmű győztese Tomislav Nikolić és Ivica Dačić. Tetszik vagy sem, mondjuk ki: ők az év emberei.
Ellenzékből fél év alatt, többek között az alábbiakat sikerült elérnünk: Január 1-jétől (15000 helyett) 5000 dinár lesz az ún. kis értékű lopások felső értékhatára. A Parlament elfogadta a Migrációs törvényre benyújtott módosítási indítványunkat, amely értelmében nem változtatható meg a nemzetek aránya azokban az önkormányzatokban, amelyekben a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek hagyományosan, nagyobb számban élnek. A költségvetési javaslatra benyújtott indítványunk elfogadásával az állam jövőre is 10 millió dinárt biztosít a szerb-magyar akadémiai történész vegyes-bizottság szerbiai tagozatának működésére.
A magyar-szerb államközi kapcsolatok jobbakká váltak, mint az utóbbi évtizedekben bármikor voltak. A jövő év első felében várható a két köztársasági elnök közös főhajtása a II. világháború ártatlan magyar és szerb áldozatai előtt. Olyan tett lesz ez, amire évtizedek óta várunk nagyon sokan. Emellett a miniszterelnök bejelentése szerint közös kormányülés várható, valamint megnyílik a Királyhalom-Ásotthalom átkelő.
Miért is írtam, hogy Nikolić és Dačić az év emberei? Olyan politikai bátorságról tettek tanúbizonyságot, amelynek hivatali elődeik nem voltak birtokában, vagy legalábbis jól titkolták. Az előbbi hatalmas lépést tett a magyar és a szerb nemzet történelmi megbékélésének irányába, míg az utóbbi egy asztalhoz ült Hasim Thaçival. Mindketten, meglepő módon, sokkal realisztikusabb nyilatkozatokat tesznek a koszovói kérdést illetően, mint az elmúlt 30 évben bármelyik szerb politikus. (De erről bővebben majd a legújabb, januári koszovó-ügyi parlamenti vitában).
2012-ben a legnagyobb ellentmondások a vajdasági ügyekhez kapcsolódnak. 9 év után a Szerbiai Képviselőház először tűzött napirendjére olyan törvényjavaslatot, amely a Tartományi Parlamentből származik. Sőt, mindjárt két ilyen is volt (az egyik elfogadásra került, a másik nem). Másrészről viszont a dinkići javaslatnak köszönhetően Vajdaságot még kifinomultabb módszerekkel rabolja ki a Köztársaság. Az igazi kérdés mégsem ez (hiszen a jelenlegi pénzügyminiszter nem sok meglepetést tudhat már okozni). Az év kudarca és talánya az, hogy Bojan Pajtić miért tűzte ki a fehér zászlót és miért tesz úgy mintha minden rendben lenne. Erre talán már január végén választ kapunk.
Addig is a blog minden olvasójának boldog új évet kívánok!