Vegyes saláta
Könyvbemutató Novi Pazarban, költségvetési vita a Parlamentben, Partizan – Shakhtar meccs az esőben, munkaebéd az EU bővítési biztosával. Ezeknek az eseményeknek voltam a részese az utolsó blogbejegyzés óta.
Az előző hétvégét Szandzsákban töltöttem. Először még 2005-ben, MNT tisztségviselőként jártam Novi Pazarban, a bosnyák nemzeti zászló ünnepén (május 11.). Most frakcióbeli kollégám, Esad Džudžević meghívására vettem részt a Szandzsák, multietnikus régió című könyv bemutatóján, amelyre a bosnyák nemzeti közösség másik fontos ünnepe, Szandzsák napja (november 20.) alkalmából került sor.
Pavel Domonjit (a Helsinki Bizottság újvidéki irodájának vezetője), Saša Milenićet (az Együtt Šumadijáért párt parlamenti képviselője), néhány helyi történészt és publicistát, meg engem kért föl Esad, hogy beszéljünk a regionalizációról. Arról beszéltem, hogy jó, hogy most már nemcsak a magyarok, bosnyákok, albánok képviselői gondolkodnak a decentralizációról, hanem a szerbek egy része is. Ez azért fontos, mert a regionalizáció nem kisebbségi kérdés, hanem mindenki érdeke. Megbeszéltük, hogy az Esad által szerkesztett könyvet Szabadkán is bemutatjuk majd.
Nehéz néhány mondatban összefoglalni a pazari tapasztalatokat. A bosnyákok kitűnő vendéglátók, meg jól esik, hogy 500 km-re Szabadkától is tudják a járókelők, hogy kik vagyunk és mit csinálunk. Az utcák hangulata, építészete leírhatatlan. Nem egy XVI. századi vendégfogadót (han) láttunk, a régi városfalak egy része is áll még. Kár, hogy a 70-es években a mai városháza és az egyik hotel fölépítésekor több felbecsülhetetlen értékű, többszáz éves épületet romboltak le. Azt javaslom, aki csak teheti menjen el Pazarba. Barátként tekintenek a vajdasági magyarokra.
Egyébként ízelítőt kaptunk a helyi politikai viszonyokból is, mert a könyvbemutató ideje alatt a város főterén Zukorlić főmufti hívei nagygyűlést tartottak. A beszűrődő zene kellemes aláfestést biztosított a könyvbemutatóhoz.
A hét elején rögtön visszazuhantam a belgrádi realitásba. Az idei évi költségvetés módosításáról indult vita november 23-án. Azért írok dátumot, mert a környező országokban november első heteiben már a jövő évi költségvetésről tárgyaltak. Magyarországon november 15-én, Horvátországban meg 16-án. Mi meg arról vitáztunk a héten, ami kevesebb mint egy hónapig lesz még aktuális. Utólagos foltozgatás. Komoly jelentősége nincs, de azért ki kellett mondani, hogy már megint megrövidítik Vajdaságot. Ebben a konkrét esetben kb 70 millió euróval.
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga meg újra alszik. Pedig most még Big Brother sincs, hogy Čanak a villában csücsüljön. Hetekig azzal voltak ugyanis a ligások elfoglalva (elterelendő a közvélemény figyelmét), hogy megírják és benyújtsák a köznyelvben lusztrációs törvényként ismert jogszabály módosítását. Azt szeretnék, ha 10 évvel meghosszabítanák a törvény érvényességét és ha kiszélesítenék azok körét, akikre érvényes lenne. A lényeg az, hogy ne tölthessen be közfunkciót az, aki az elmúlt évtizedekben vétett az emberi jogok ellen. Erről beszéltek hetekig, hogy ne kelljen arról, hogy mit gondolnak a költségvetés Vajdaságot illető részéről. Kedden meg „elfelejtették” megszavazni a saját törvényjavaslatuk napirendre kerülését. Így nem is került napirendre, hiába szavaztunk mi a VMSZ-ből a napirendre tűzésére. No comment!
Összesen négyszer beszéltem a héten a Parlamentben a költségvetés módosításáról. Csütörtökön sikerült (a szó jó értelmében) kiprovokálnom azt, hogy a pénzügyminiszter asszony vitába szálljon velem (tanulságos olvasmány a keddi és a csütörtöki parlamenti gyorsírói jegyzet is). Nem tudtuk egymást meggyőzni, de akit érdekelt láthatta, hogy a ligások meg sem szólaltak, Diana Dragutinović pedig hitelek fölvételét vagy új vajdasági adó kivetését javasolta annak érdekében, hogy a tartomány hozzájusson ahhoz a pénzhez, amely az Alkotmány értelmében megilleti. Kedden szavazunk, kb 2 hét múlva pedig jön a jövő évi költségvetés képviselőházi vitája. Annak már tétje is lesz, és a mögöttünk levő hét tapasztalataiból sajnos nem lehet arra következtetni, hogy „vajdaságbarát” lesz a javaslat. Remélem addig a Liga is „fölébred”. Persze nincsenek illúzióim.
A zuhogó esőben megtartott keddi Partizan BL-meccs nem sok szót érdemel, a hangulatról lehetne írni, a játékról kevésbé. De jó, hogy ezen is ott voltunk. A 3 meccses nézői mérlegünk a következő: 1 hazai, 8 vendég gól és 0 pont. De nem számít.
Végül, ne maradjon ki a szerdai munkaebéd Štefan Füle bővítési biztossal (meg a Parlament elnök asszonyával és a többi frakcióvezetővel) sem. Hasznos és kellemes protokolesemény volt, amelyen néhány szóban lehetett szólni a VMSZ törekvéseiről, a vajdasági magyarság gondjairól is. De továbbra is azt gondolom, hogy a munkavégzés legembertelenebb műfaját munkaebédnek hívják.