Valós?
Valós decentralizáció vagy Dinkić kampányfogása? Így fogalmazható meg a Parlament eheti tevékenységével kapcsolatos (költői) kérdés.
Szerdán bonyolítottuk le a (Dinkić-féle) önkormányzatok pénzeléséről szóló törvény módosításairól szóló törvény javaslatának általános vitáját. Az elmúlt hetekben a komplett belgrádi sajtó arról írt, hogy üres az ülésterem, dacára annak, hogy jelentős, az EU tagjelölti státusának megszerzéséhez fontos törvényekről tárgyal a Képviselőház.
Hát most nem így volt. Az aznapi munka arra az időszakra emlékeztetett, amikor valamivel több mint 4 évvel ezelőtt először ültünk be az egykori szövetségi parlament nagytermébe. (Azt az apróságot leszámítva, hogy most már Dinkić is „csak” képviselő.)
Parázs vita alakult ki a Szerbia Egyesült Régiói (lánykori nevén G17+) törvényjavaslatáról. Nem is csoda, hiszen mindenki érzi, hogy ez csak azért kerülhetett napirendre, mert Mladjo tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot (hogy a Keresztapából idézzek) a kormánykoalíció többi pártjának.
Ők szorgalmasan alá is írták a rendkívüli ülés összehívására vonatkozó kezdeményezést, amely napirendjén ez az 1 törvényjavaslat szerepel.
Szerdán megint mi lógtunk ki a sorból. Nemcsak, hogy a VMSZ nem írta alá a javaslat napirendre tűzésére vonatkozó kezdeményezést, hanem a kételyeinket is megfogalmaztuk. Először Fremond Árpi a Képviselőház Önkormányzati Bizottságának ülésén, majd én a plénumon.
Itt csak vázlatosan utalok a lényegre: igaz, hogy az önkormányzatok első lépésben több pénzt kapnának, de minden jel arra utal, hogy ennek az lenne a következménye, hogy a köztársaság a továbbiakban nem pénzelne ún. lokális jelentőségű infrastrukturális projektumokat. Ez kb olyan, mintha egy szülő azt mondaná a középiskolát befejező gyerekének, hogy: „fiam/lányom, megnövelem a zsebpénzedet 1000-ről 1300 dinárra, és ebből fedezd az egyetemi továbbtanulásod költségeit (lakást, kaját, tandíjat, könyveket, miegymást)“. Lenne olyan, aki föltalálná magát, keresne magának munkát és valahogy túlélné, meg olyan is, aki nem. Így lesz az önkormányzatokkal is. Ezt nem engedhetjük.
Persze ezek a gubancok csak a választások után derülnének ki, azt követően, hogy a decentralizáció legújabb élharcosa újra átlépte (mit átlépte - átugrotta) a választási küszöböt. Legalábbis ez a törvényjavaslat rendeltetése.
Az se mellékes, hogy a törvényjavaslat (jelenlegi formájában) gyakorlatilag lehetetlenné tenné azt, hogy Vajdaság a következő években megkapja legalább azt a nevetséges, Alkotmányban garantált 7%-ot. Annak ugyanis, hogy az országos költségvetési hiány többtíz milliárd dinárral megnövekedne a javaslat hatására, ez lenne a következménye. Bezzeg, amikor 2 hete a mezőgazdasági termelőkkel tárgyalt a Kormány, akkor arra hivatkoztak, hogy azért „teljesíthetetlenek” a követelések, mert megnő a deficit és összeomlik a költségvetés.
Ezekre az érvekre nem nagyon érkezett válasz Dinkić részéről a parlamenti vitában. Pedig 2 kör replikám is volt vele (ahogy Čedo Jovanovićtyal is, de az más téma).
Meglátjuk Mladjo meggyőz-e bennünket esetleg a szavazásig hátralevő mintegy 10 napban. Esélyt kell neki adni, de egy biztos: mi csak a valós decentralizációt támogathatjuk.
