Újra ringben
2 hónapja írtam utoljára a médiaprivatizáció réméről. Akkor még nem tudtam, hogy alig 2 héttel később elkészül a köztársasági médiastratégia tervezete. Így utólag azt mondom, jó, hogy májusban leporoltam a régi iratokat. Újra előkerültek a parlamenti felszólalások gyorsírói jegyzetei, a VMSZ törvénymódosítási indítványa, akkori újságcikkek, kezdeményezések.
Ezekből világosan látszik, hogy 2007 végén, több hónapon, sőt éven át tartó kitartó küzdelmet követően hogyan sikerült felfüggesztetni a kisebbségi nyelve(ke)n is sugárzó elektronikus médiumok privatizációját.
Most újra ringbe kell szállni. Sőt már benne is vagyunk. Nem tudom hogy van az, hogy Szerbiában mindig ugyanaz az 5-6 ember írja a médiastratégiát. Belgrádi magán cégekben dolgozó újságírók és egyetemi tanárok. Mindig ugyanazok. 2000 óta. Kormányok jönnek, kormányok mennek, ők maradnak. Függetlenül attól, hogy a miniszterelnököt Đinđićnek, Živkovićnak, Koštunicának, Cvetkovićnak hívják-e.
A baj nem az, hogy ezek a szakértők és „szakértők“ meg vannak arról győződve, hogy a szabad újságírásra a legnagyobb veszélyt az önkormányzatok és a nemzeti tanácsok jelentik (ez a véleményük, amit tiszteletben kell tartani), hanem az, hogy – finoman fogalmazva – elferdítik a tényeket.
Az Európai Unióval takaróznak - mint oly sokan, oly sok ügyben tették már ezt ebben az országban. Azt állítják, hogy az EU jogszabályai tiltják azt, hogy az önkormányzatok és a nemzeti tanácsok tájékoztatási eszközök tulajdonosai legyenek. Nem lehet szépíteni, ki kell mondani: ez hazugság! A hazugság pedig a gyakori ismételgetés ellenére se válik igazsággá.
Ezekről beszéltünk szerdán a Kisebbségi Frakció 7 képviselője által megtartott sajtótájékoztatón (lásd a Magyar Szó fényképét) a Parlamentben. És nem csak beszéltünk. Kezdeményezésünket (amelynek leglényegesebb pontja az, hogy az önkormányzatok és a nemzeti tanácsok maradhassanak médiaalapítók) eljuttattuk a miniszterelnöknek, a kultuszminiszternek és a médiastratégián dolgozó munkacsoportnak.
Ezt megelőzően a sajtótájékoztatón felkértük a más frakciók soraiban tevékenykedő valamely nemzeti közösséghez tartozó képviselőket, hogy írják alá kezdeményezésünket. Kevesebb mint 24 óra alatt 11 képviselőtársunk kézjegye került a mi hetünkké mellé. Vannak közöttük olyanok is, akik a többségi nemzethez tartoznak és az ország olyan részein élnek, ahol nem találkozhatnak a kisebbségi jogérvényesítés során felmerülő gondokkal. Néhány példa: Veroljub Stevanović, Kragujevac polgármestere, a Szerbia Egyesült Régiói parlamenti képviselője, Dragan Marković-Palma, Jagodina polgármestere, az Egyesült Szerbia elnevezésű párt elnöke, Vesna Pešič, független (korábban LDP-s) képviselő, a miloševići rendszer egyik megbuktatója. De támogatott bennünket Nenad Čanak és Bojan Kostreš is, meg az Európai Szerbiáért frakció horvát, roma és ruszin nemzetiségű képviselői.
Csak a demokrata párti magyarok nem. Nekik ez nem fontos. Így eliminálták magukat azok köréből, akik majd megakadályozzák a káros médiastratégia elfogadását. De menni fog nélkülük is. Az okatatási kerettörvényre benyújtott VMSZ-es módosítási indítványok elfogadásáért folytatott harcban sem számíthattunk rájuk. Mégis meglett. Pedig Ágoston András még néhány napja azt írta, hogy: „a VMSZ beleveszni látszik a jogkörbővítési, illetve tisztázási végeláthatatlan vitákba. Figyelemmel a DS szembeötlő politikai dominanciájára, hosszú helyben járás időszaka következhet be.“ Nem lett igaza. Az oktatási hatásköröket rendbe tette a VMSZ. Most még a kultúra következik – szombaton Szabadkán meg is egyeztünk erre vonatkozóan Predrag Marković miniszterrel.
A sport neve: autonómiaépítés. Az első félidő végén nyerésre állunk.
