Traktorok, utak, emberek
Amikor ma délután fél 1 magasságában ezt a bejegyzést elkezdem írni a gazdák még az utakon vannak. 5. napja tart a - rögtön az elején szeretném leszögezni - jogos tüntetésük.
Sokféle véleményt lehetett a héten hallani. Vannak akik egyetértenek a gazdákkal és olyanok is akadnak, akik szerint az, aki 100 hektáron gazdálkodik „ne nagyon ugráljon”, mert mit mondjon a 16 ezret vagy annyit se kereső gyári munkás vagy a többszázezer munkanélküli. Meg az érettségire készülő diákok, vizsgázni induló egyetemisták, akik órákat kénytelenek vesztegelni a vajdasági rónaságban.
Persze olyanok is akadnak, akik arról beszélnek, hogy a gazdák etetik ezt az országot és mindenkinek, mindenben támogatnia kell őket. Hiszen tőlük függünk.
Tegyük félre a szélsőségeket és közelítsük meg más szemszögből a termelők jogos megmozdulását. A politikai kommunikációs kézikönyvek azt javasolják, hogy mindig a sporttal kell példálózni, tegyünk hát így. Amikor a gazdák január elsején „kifutottak a gyepre”, azt írta a szabálykönyv, hogy 14 ezer dinár területalapú támogatás jár minden maximum 100 hektárt művelő bejegyzett gazdaságnak. Az emberek megtervezték az évet, megvettek mindent, amit kell, sokan hitelt vettek föl és várták az állami költségvetésbe betervezett támogatást (amit szubvenciónak szoktunk becézni).
Aztán még le se fújták az első félidőt, játékvezető-váltásra került sor és elterjedt a mendemonda, hogy csak 10 hektárig jár majd a támogatás, mert a kormány olyannyira érzékeny szociális értelemben, hogy Robin Hood módjára képzeli a politizálást. Elvesz a „gazdagoktól” és az „igazságosság” elve alapján az így megtakarított pénzt odaadja a szegényeknek (konkrét esetben a max 10 hektáron gazdálkodó parasztoknak). Az biztos „véletlen”, hogy Belgrádtól délebbre nem igazán lehet találni többtíz hektárnyi összefüggő termőterületeket, pl. Magyarkanizsa községben meg egy bejegyzett gazda se művel 10 hektárnál kevesebb földet.
Hétfőre világossá vált, hogy a mendemonda hűen tükröző a Kormány szándékait. A gazdák elindultak Belgrádba traktorokkal. (Mindenki azzal utazik, amije van). A rendőrség feltartóztatta őket, hiszen a fővárosban mindenki tüntethet (Mladić-hívek, melegek, taxisok, háborús veteránok), csak a termelők nem. Kialakult az útblokád és még aznap este tárgyalni kezdtek a minisztérium és a gazdák képviselői. Kiderült, hogy mégse igaz az, amit a Kormányban állítottak, hogy csak 10 hektárra vonatkozó támogatásra van gazdaságonként pénzt, hiszen az ajánlat immár 30-ra vonatkozott.
Megértem, hogy a gazdák a 30-ra is nemet mondtak. Nincs olyan játékos vagy csapat, amely a meccs közben rábólintana a saját kárára történő szabály-módosításra. Főleg ha vesztésre áll. És mindez úgy történik, hogy a köztársasági elnök alig 2 két hete jelentette ki az újvidéki mezőgazdasági vásáron, hogy több pénzt fogunk fektetni a mezőgazdaságba, hiszen stratégiai ágazatról van szó.
Kedden délután kimentünk a gazdák közé. Mi voltunk az első párt, amelynek vezetői elmentek az emberek közé tájékozódni és a támogatásukról biztosítani őket. Aztán tegnap éjjel Belgrádban tárgyaltak a kormánykoalíciót alkotó pártok elnökei a lehetséges megoldásról. A VMSZ elnökének sikerült meggyőzni a többieket, hogy tartaniuk kell magukat az eredeti játékszabályokhoz. A Kormány kb. másfél órája elfogadta a kormányrendeletet, amelynek értelmében a támogatásokat 30 hektárig június 15-ig folyósítják, 30-tól 100-ig pedig a következő nyolc hónapban. „A parasztok győztek” írta a Blic valamivel éjfél után.
A rendelet megjelenésig a gazdák az utakon maradnak – ezt jelentették be néhány órája. Érthető – tudják kikkel van dolguk. Ezt követően azonban jó lenne ha hazamennének. Remélem így döntenek majd.
