Több mint kampány
Úgy alakult az elmúlt bő egy évben, hogy általában csütörtökön vagy pénteken foglaltam össze a hét eseményeit, írtam meg a benyomásaimat. Az eheti blogbejegyzéssel kések.
Pedig nem volt eseménytelen a hét. Ha jól számolom 9 településen voltam az utolsó bejegyzés óta. Meg a Parlamentben is beszéltem az állami számvevőszékről szóló törvény módosítása kapcsán.
Pont ez a zsúfoltság a késlekedés oka. Általában éjfél után értem haza és reggel mentem vissza. Nem is ésszerű, hogy pl. szerdán este fél 11-kor nem Belgrádba mentem vissza aludni Torontálvásárhelyről, de így legalább otthon is voltam néhány órát.
Ha esetleg úgy is tűnik a fenti sorokaból, hogy önsajnálatba kezdtem, nem így van. Mint ahogy a múlt héten is utaltam rá: szeretem a kampányidőszakokat. A találkozás lehetőségét az emberekkel. Az utóbbi napokban sem csalódtam. Olyan rendezvényeken vehettem részt, amelyekre még sokáig emlékezni fogok.
Pl. múlt szombaton Oromhegyesen voltam a traktorfesztiválon. Tanulságos nap volt. Nyilas Mihály magyarkanizsai polgármesterrel megtanulhattuk, hogy szép dolog az, ha a politikus vakmerő, de a terepismeret nélkülözhetetlen. Túlságosan közel merészkedtünk ugyanis az ügyességi versenyek helyszínéhez és egy traktor rendesen lecsapott bennünket sárral. Ez látható a fényképen. Nemcsak mi, a falu polgárai is emlékezni fognak erre egy darabig. De legalább a díjátadásnál elmondhattam, hogy sok politikussal ellentétben mi csak a szó szoros értelmében vagyunk sárosak.
Csütörtökön Csókán jártam. A 70 éves Fehér Kálmánnak szervezett a helyi Művelődési és Oktatási Központ meglepetés-ünnepséget a Mórában. Az egyik legszinvonalasabb és legmeghatóbb rendezvény volt, amelyen az utóbbi években voltam. És jó tudni, hogy a vajdasági magyarságnak ilyen emberei vannak, mint az ünnepelt. Fehér Kálmán nemcsak író és költő, akinek a műveit még japán nyelvre is lefordították, meg egykori bangladesi nagykövet és parlamenti képviselő, hanem olyan ember, aki eleganciát, derüt és frisseséget áraszt magából 70 évesen is.
Tegnap pedig Edda koncerten voltam Tordán. Többezer fiatal és még fiatalabb magyar jött el egész Vajdaságból. Dobai Jánossal, a helyi közösség elnökével mondtunk (vagy inkább ordítottunk) néhány mondatot a szinpadról. Így 2010. május 14. óta elmondhatom magamról, hogy voltam már az Edda előzenekara. Félelmetes volt látni hogy megtelt a kis közép-bánáti falu központja. Nem akartam sokat beszélni, hiszen a több mint 30 éve népszerű együttes dalszövegeiben minden benne van. Közösségről, nemzetről, összefogásról. Főleg az újabb számokban. Pl. a Táltos örökségben és az Ott leszünkben.
Ha a következő 3 hétben is azt az energiát tapasztalom a kampány-(és nemcsak kampány) rendezvényeken, amit az elmúlt napokban, akkor június 6-án a trójaiak nem sok jóra számíthatnak. De még nem győztünk.
