Szombati nyelvbotlás
Ma, szombaton (!) a Parlamentben az oktatási törvénycsomag általános vitája folyik. Az elmúlt napokban tárgyaltunk Obradović miniszterrel és munkatársaival. Személyesen, telefonon, e-mailben. Ahogy csak lehet.
Nem lett rossz az új tankönyvtörvény javaslata. Jelentős hatáskörökkel (helyenként vétójoggal is) rendelkeznek majd a nemzeti tanácsok. A (mi esetünkben) magyar nyelv és irodalom tankönyvek használatát a tartomány engedélyezi majd, az MNT javaslatára. Ugyanez fog vonatkozni a nemzeti identitás megőrzése szempontjából fontos tantárgyak tankönyveire is.
Az új oktatási kerettörvény javaslata is számos előremutató megoldást tartalmaz. Csak 1 példa: az óvodai és általános iskolai hálózatot az önkormányzatok a nemzeti tanácsok véleményének kikérése után határozzák meg.
Persze sok minden ki is maradt azokból a megoldásokból, amelyek szerepelnek a nemzeti tanácsokról szóló törvényjavaslatban. Arról próbáltuk meggyőzni a minisztert az elmúlt napokban, hogy nem lenne jó, ha az oktatási törvény és a nemzeti tanácsokról szóló törvény kollízióban állna egymással. Jó a kiindulópont, de van még mit csiszolni Az oktatás és nevelés alapjairól szóló törvény javaslatán. Ezért vannak módosítási indítványaink.
Kb. erről beszéltem ma délelőtt a Parlamentben 20 percet. Arra is kitértem, hogy dícséretes a minisztérium által javasolt megoldás, amely szerint a kisebbségi tannyelvű osztályokban ezentúl csak olyan tanár, tanító oktathat, aki bizonyítani tudja a tanítási nyelv megfelelő ismeretét. Elmondtam hány példát tudnánk felsorolni arra, hogy Vajdaság szerte szerbül tanítják magyar osztályokban a földrajzot, fizikát, matekot... Ez a negatív gyakorlat a következő tanévtől megszűnhet.
Kitértem a felnőttoktatás fontosságára (az év végéig elkészül a szerbiai törvény javaslata), a kétszakos tanárképzés bevezetésének fontosságára, az oktatási körzetek nem megfelelő működésére...
Ezek után adtam néhány interjút (arányaiban nézve a munkaszombatokon újságíróból sokkal kevesebb van a parlamentben, mint képviselőből), majd fölmentem az irodámba az emeletre. Halkan szólt a tv-ben a parlamenti közvetítés és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Zlata Đerić kolléganőm (Új Szerbia – Velja Ilić) arról beszél, hogy én kitalált problémákról beszéltem. Hogy ő majdnem olyan régóta tanít Zomborban, mint ahány éves én vagyok és még soha nem találkozott olyasmivel, hogy magyar tannyelvű osztályban szerbül adjanak elő bármilyen tantárgyat. „Rám pazarolt” 2-3 percet. Nem beszélt sértően, de mégis megkérdőjelezte azt, amiről nálunk mindenki tud.
Rég futottam ennyit. Lerohantam a terembe. Jól teljesítettem a távot, így megérkeztem a felszólalása végére. Következhetett a nálunk csak replikának becézett viszontválasz. A melegtől és a futástól elcsigázva fogtam hozzá. Azzal kezdtem, hogy amikor a VMSZ valamelyik tisztségviselőjétől bizonyos problémáról hall, akkor biztos lehet benne, hogy az úgy van. Nem szokásunk ugyanis a gondok felnagyítása. Majd hozzátettem: sosem hallhatott engem jóindulatúan (dobronamerno) valamilyen megoldatlan kérdésről beszélni. Ekkor kitört a teremben a hahotázás. Észbe kaptam mit mondtam és helyesbítettem „jóindulatúról” „rosszindulatúra” (zlonamerno).
De a 3 perces fölszólalásom összbenyomása nem lehetett rossz, mert még a demokrata frakció 20%-a is megtapsolt. Erre nem volt példa az elmúlt egy évben.
„Teljes siker”. Már csak a 3 módosítási indítványunk elfogadásáról kell végérvényesen meggyőzni a minisztert. Az a jövő hét egyik feladata.
