Szégyen!
Ez jutott eszembe elsőként, amikor kedden délután elolvastam, hogy Szerbia nem kíván részt venni a Nobel-békedíj átadásán. Liu Hsziao-po az alapvető emberi jogokért Kínában folytatott hosszú és erőszakmentes küzdelméért veszi át december 10-én a díjat Oslóban. Pontosabban csak venné, ha nem töltené ezekben a pillanatokban is 11 évi börtönbüntetését, amelyet hazájában az államhatalom felforgatása címén róttak ki rá. Hsziao-po korábban a feleségét, Liu Hsziát kérte meg, hogy vegye át helyette a díjat, de Peking a bejelentés óta házi őrizetben tartja az asszonyt (!).
Vuk Jeremić külügyminiszter kedden azt nyilatkozta, hogy Szerbia komoly figyelmet szentel az emberi jogok tiszteletben tartásának, de a Kínával ápolt jó kapcsolatoknak is. Tegnap este hozzátette: a távolmaradásról szóló döntést hosszas mérlegelés után hozták meg és meggyőződése, hogy ez a döntés szolgálja legjobban Szerbia érdekeit.
Mielőtt megvizsgálnánk mik is Szerbia érdekei és céljai a hivatalos kormányprogram szerint, nézzük meg milyen társaságba keveredtünk Jeremićék döntésének következményeként. A Nobel-békedíj átadásáról a következő államok jelentették be távolmaradásukat: Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kolumbia, Tunézia, Szaud-Arábia, Pakisztán, Vietnám, Afganisztán, Venezuela, a Fülöp-szigetek, Egyiptom, Szudán, Ukrajna, Marokkó, Kuba, Irak, Irán és Szerbia. Beszédes névsor.
A kormányprogram szerint Szerbia érdeke a mielőbbi uniós csatlakozás. Ezt a célt Jeremić döntése biztosan nem szolgálja. Legalábbis, ha továbbra is az Európai (és nem valamilyen afrikai, ázsiai) unióra gondolunk. A napokban az Európai Parlament szerbiai jelentéstevője, valamint nyugat-balkáni delegációja és az Európai Bizottság is csalódottságát fejezte ki a szerbiai döntés miatt. Távolmaradásunkkal kitűnően bizonyítjuk, hogy nem tartjuk maradéktalanul fontosnak azokat az értékeket, civilizációs vivmányokat, amelyekre az EU épül. Pl. a szólás –és véleményszabadságot.
A másik cél a koszovói elismerés megakadályozása. Másszóval, a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartatása. Végignézve az előbbi eminens országlistát, a következőket állapíthatjuk meg: 1) a felsorolt államok többsége jelenleg nem az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartásáról ismert a világban; 2) a 18-ból 3 (Afganisztán, Kolumbia, Szaud-Arábia) ország elismerte már Koszovó függetlenségét! Vajon elismerte volna-e Kína nagy gyorsan Koszovót, ha Szerbia megjelenik a Nobel-békedíj átadásán? Enyhén szólva nem hiszem.
A harmadik cél pedig az ország gazdaságának fellendítése, a külföldi befektetések növelése, az infrastruktúra kiépítése. November 30-án ratifikálta a szerbiai Parlament azt a hitelszerződést, amelynek lényeg az, hogy a kínaiak „kedvezményes” hitelt (!) biztosítanak a Zimonyt Borčával összekötő híd fölépítéséhez, amelyet talán a Barátság Hídjának neveznek majd. A kamatláb évi szinten 3%-os + 1,75% kezelési és egyéb költség. Ennyit a barátságról. Ezzel szemben az EU 2000 után 1,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást nyujtott az országnak.
Norvégia pedig a szerbiai Külügyminisztérium 2008 áprilisában közzétett adatai szerint ugyanebben az időszakban 140 millió eurónyi donációban részesítette Szerbiát. A Nobel-békedíj átadásának házigazdája iskolákat szerelt föl, környezetvédelmi, gazdaságfejlesztési projektumokat támogatott, meg még sok minden mást.
Mindezek végiggondolása után jogosan merül föl a kérdés: el kell-e menni Liu Hsziao-po Nobel-díjának átadásán? Én azt gondolom, (és erről ma beszéltem is a Parlamentben) hogy minden, saját érdekeit szem előtt tartó, demokratikus országnak ott kell lennie. Azok vagyunk-e?
