Ősz
Ma 11 óra 5 perckor megérkezett az ősz. Hajnalban meg a hír, hogy a Kormány visszavonta a kollektív bűnösség eltörlését célzó módosítási indítványát. Amikor a vagyonvisszaszármaztatásról szóló törvény tervezete augusztusban napvilágot látott, világossá tettük, hogy nem tudjuk azt elfogadni, hogy az ún. megszálló erőkben katonai szolgálatot teljesítők és azok örökösei kizárásra kerüljenek ebből a folyamatból. A Kormány nem fogadta el a VMSZ módosítási indítványát, hanem sajátot fogalmazott meg. Nagyon hasonlót. Számunkra elfogadhatót. Majd visszavonta.
Meggyőződésünk, hogy a felelősség csakis egyéni lehet. Hihetetlen, hogy 2011-ben el kell azt magyarázni, hogy aki pl. 1942-ben katonai behívót kapott Bácska területén a Magyar Honvédségbe és eleget tett az akkori, szuverenitást gyakorló állam által előírt törvényi kötelezettségnek, még nem biztos, hogy háborús bűnös, akinek leszármazottait ki kell zárni a vagyonvisszaszármaztatás folyamatából.
Mit is tehetett teszem azt a szabadkai magyar – sőt, horvát vagy szerb – nemzetiségű polgár? Vagy eleget tett a katonai behívónak vagy külföldre menekült. De hova külföldre?!
A katona (a nagy átlagot tekintve) általában nem bűnös, hanem áldozat. Ott kell hagynia az addigi életét, családját és ágyútöltelékként kell tengetnie napjait. Ezzel persze nem azt szeretném mondani, hogy nincsenek szép számmal háborús bűnöket, más büncselekményeket elkövető katonák is. Vannak, hiszen a háború erről szól évezredek óta. De a felelősség mindig az egyéné, nem a nemzeté.
Nem értem mi a különbség az 1942-ben a Magyar Honvédségbe mozgósított szabadkai magyar és az 1992-ben a JNA egyenruhájába kényszerített zombori magyar között. Vagy fordítva. A szűk két évtizeddel ezelőtt bevonultatott „önkéntesek” is háborús bűnösök voltak? Aligha. Sokkal inkább nevezhetők áldozatoknak.
A kilencvenes években számos ellenzéki politikust is a horvátországi frontra hurcoltak az éjszaka közepén. Pl. Nenad Čanakot is. Háborús bűnös-e ő azért, mert eleget tett a katonai behívónak? Természetesen nem. Éppen ellenkezőleg. Emlékezzünk csak vissza az 1991-es zentai béketüntetésre. Arra az eseményre, amelynek dicsőségéből azóta is él.
De mit mondott tegnap a Vajdasági Szociáldemokrata Liga? „Ezzel a módosítási indítvánnyal a kormány felülbírálja a történelmet és relativizálja az antifasiszta harcot”. Véleményüket szinte az összes parlamenti párt osztja. A Liberális Demokrata Párt (Čedo Jovanović), a Szociáldemokrata Párt (Rasim Ljajić), a Szerbiai Szocialista Párt egymással verseng a hamis antifasizmust illetően. Ideológiailag elfogadhatatlan a módosítási indítvány - mondják. A Demokrata Párt pedig „bölcsen” hallgat. Mással végezteti a piszkos munkát. Ezek az európai erők.
Mi meg azt gondoljuk, hogy a kollektív bűnösség megerősítése összeegyeztethetetlen az európaiság elvével. A kollektív felelősség eltörlése civilizációs vivmány. Nem vitás, hogy a háborús bűnösöknek nem kell lehetővé tenni a vagyonuk visszaszármaztatását. Zárójelben jegyzem meg, hogy a kilencvenes évek háborús bűnöseit (akikről ezt jogerős bírósági ítélet állapította meg) nem emlékszem, hogy megfosztották volna vagyonuktól. De azokat, akik eleget tettek a katonai behívónak, nem szabad újra kollektív háborús bűnössé nyilvánítani. Inkább pl. az 1945-ös csúrogi határozatokat kellene hatályon kívül helyezni.
Nincs jelenlegi parlamenti párt, amely értené vagy akarná érteni, hogy miről beszélünk. Fölháborító. De ami ettől is fontosabb, elszomorító. Ilyen 2011. ősze az Európába tartó Szerbiában.
