Örömök és csalódások
Ez egy szerelmes ponyvaregény elcsépelt címe is lehetne, de nem az. A fenti szavak a mögöttünk levő időszak tapasztalatait foglalják össze.
Évezredes bölcsesség az, hogy a világosság és a sötétség, az öröm és a bánat, a jó és a rossz váltogatják egymást. Így volt ez a héten is.
Vajon hányan voltak Vajdaságban, akik egy hónapja ki merték volna mondani: december 16-ig több mint 117.320 magyar neve szerepelni fog a választói névjegyzéken? Több belgrádi szakértő azt nyilatkozta, hogy több ciklusnak kell elmúlnia mire egy kisebbségi közösség több mint fele feliratkozik a névjegyzékre. Aztán nem így lett.
A vajdasági magyarság soraiban is fokozatosan hallgattak el a folyamat ellenzői. Azok, akikről azt írtam októberben: meg kellene alapítaniuk a Vajdasági Magyar Pesszimisták Pártját (VMPP).
És pontosan 31 nap alatt meglett a törvényes minimum. Szerintem mi magunk se vagyunk még azzal tisztában, hogy mekkora jelentősége van ennek. De az a tény, hogy egy hét leforgása alatt eljött hozzánk Sólyom László és Orbán Viktor is, sok mindenről árulkodik. Korábban se rejtették véka alá, hogy mit gondolnak a nemzeti tanácsokról szóló törvényről és a névjegyzékről, de most Vajdaságban még egyértelműbben fogalmazták meg véleményüket.
A Magyar Köztársaság elnöke szerint „a törvény óriási lehetőséget ad az itteni kisebbségeknek a teljes kulturális önigazgatásra; ez az autonómiának rendkívül jelentős teljesítménye.” Sólyom László Szabadkán azt mondta, hogy „a névjegyzékre történő tömeges feliratkozás óriási demonstrációja a vajdasági magyarság eltökéltségének és félelemmentességének.”
A korábbi miniszterelnök pedig üzent a VMPP-nek is. Ezt mondta Temerinben: „Aki meg erről mást gondol, annak azt tudom ajánlani, hogy fontolja meg az érveimet, gondolja át még egyszer az eddigi álláspontját, és ha teheti, akkor arra kérem, hogy iratkozzon fel. Ezzel megerősíti az itteni magyarokat. (...) Sőt, megerősíti az egész Kárpát-medencei magyar közösséget.”
Örömteliek és magasztosak voltak ezek a pillanatok. Jó volt ott lenni Szabadkán, Nagybecskereken, Muzslyán, Temerinben, Zentán. Hallani ezeket a szavakat. Látni a vajdasági magyarok reakcióját. És érezni, hogy mennyire erős a közösségünk.
Közben Belgrádban folyt a költségvetési vita. Meg a háttértárgyalások. Egyedül maradtunk. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga a hátunba döfte a kést. Tegnap (3 nappal azután, hogy nyilvánosan felszólítottam őket a Képviselőházban, nyilatkozzanak: támogatják-e a Vajdaság –és alkotmányellenes költségvetési javaslatot) kimondták: nem számíthatunk rájuk. Nem lepődtünk meg, de azért csalódottak vagyunk. Ha kiálltak volna a módosítási indítványunk és ezáltal Vajdaság érdekei mellett, akkor a kormány kénytelen lett volna módosítani a tartománynak szánt pénz szerkezetén.
Ha hétfőig nem történik valami csodának beillő pozitív fejlemény, akkor a költségvetés ellen szavazunk.
És biztos, hogy elvszerű és helyes döntést hoztunk. A nehezebb döntést. Ahogy a névjegyzék összeállításával kapcsolatban is.
