Nyelvlecke tábláknak
Kedden délután 2-kor Temerinben rendkívüli és rendhagyó sajtótájékoztató volt. Pontosabban, a település kezdetét jelző helységnévtáblánál. Egy héttel korábban olvastam a Magyar Szóban, hogy a dél-bácskai városka bejáratát és kijáratát jelző 8 táblát, modern, cirill betűs táblára cserélték. Ez nem kis felháborodást szült. Rögtön hozzáteszem, jogosan.
Akkor már tudtam, hogy július 20-án este az Illés-napi ünnepségen fogok részt venni Temerinben. Az volt az első gondolatom, hogy addig a táblá(ka)t ki kell cseréltetni. Volt rá 8 nap. Ha a problémát annak technikai oldaláról közelítjük meg, akkor a rendelkézésre álló idő sok is, ha viszont belegondolunk abba, hogy az egynyelvű táblák fellállítása mögött komoly politikai meggyőződés és szándék húzódhat, akkor a bő egy hét nem biztos, hogy elegendő arra, hogy a táblák „megtanuljanak magyarul is”.
Fölhívtam a polgármestert, a VMDP-s Guszton Andrást, meg a VMSZ helyi vezetőit. Egyeztettük a teendőket. A polgármester akkor már elküldte kemény tiltakozó levelét a táblákat kihelyező Szerbia Utai Közvállalat vezérigazgatójának, amiben az Illés-napig adott haladékot a hiba kiküszöbölésére.
Ennyit tehet egy polgármester. Legalábbis az ilyen jellegű államban, amilyen Szerbia. Arra célzok, hogy már 7-8 évvel ezelőtt megtapasztaltam, meg azóta is néhányszor, hogy itt a levelekre nemcsak, hogy válaszolni nem szokás, hanem a miniszternek, vezérigazgatónak, hasonló hatalmasságoknak kézbesíteni se. Legjobb esetben is 2-3 szinttel alacsonyabb szinten befejeződik a levél pályafutása.
Megpróbáltam segíteni. Az Alkotmány és a kisebbségi törvény értelmében Temerinben ki kell írni magyarul is a település elnevezését. Az elmúlt napokban kb. 15-ször beszéltem a Szerbia Utai Közvállalat vezérigazgatójával. Közvetlenül néhányszor, közvetítők (a Szerbiai Szocialista Párt magasrangú tisztségviselői) által meg sokszor. A közvállalatban először tagadták az egynyelvű táblák kihelyezését, majd magyarázkodás kezdődött. A dolog vége az lett, hogy kedden délelőtt fél 11-kor fölhívott Drobnjak igazgató és közölte velem, hogy Temerinben állnak az új (vagy még pontosabban: a legújabb) táblák. Erre azt követően került sor, hogy Gusztonnal megüzentük: ha az Illés-napra nem tanul meg a tábla magyarul, nagy botrány lesz.
A temerini magyarság fogadalmi ünnepe előtt 1 nappal megérkezett az „ajándék“. Azért írom idézőjelben, mert azt, ami jár, nem lehet ajándékként föltüntetni. Ennek ellenére keményen meg kellett érte dolgozni. VMDP-nek és VMSZ-nek együtt, összefogva. Remélem mindenki levonta a tanulságot.
Másnap este több, mint ezer ember volt jelen a temerini magyarság fogadalmi ünnepén, a vajdasági magyarság egyik legpatinásabb (1854 óta ünneplik) és legtömegesebb rendezvényén. Felemelő érzés volt.
