Nem jött össze
A tegnapi nap nem a tervek szerint alakult. Napok óta gyűjtögettem az adatokat (Ökrész Rozália és Kern Imre segítségével) és arra készültem, hogy jó kis építő jellegű vitát folytatok majd a miniszterelnökkel. A Parlament ügyrendje értelmében minden hónap utolsó csütörtökén 16 és 19 óra között faggathatóak a miniszterek.
Ez a parlament ún. ellenőrző szerepkörének egyik hatékony eszköze (lehetne). Sokan gondolják azt, hogy a Képviselőháznak az a kizárólagos feladata, hogy törvényeket alkosson. Én ezt másképp látom. Ahogy az intézmény neve is mutatja – a hangsúly a képviseleten van. A képviselő feladata nem csak az, hogy módosítási indítványokat nyújtson be, törvényjavaslatokat szavazzon meg (vagy azok ellen voksoljon), hanem az is, hogy az emberek számára fontos témákat képviseljen. Mondjuk úgy, hogy legalább havonta egyszer megkérdezi az illetékes kormánytagot, hogy „hogy is van ez, vagy az”.
A bökkenő csak az, hogy ha nem többes személyiségű az ember (vagy nem szenved valami ehhez hasonló betegségben - de ezt a pszichiáter foglalkozású elnök asszonyom tudná pontosan definiálni), akkor a beszélgetéshez, pláne a kérdezz-felelek műfajhoz legalább 2 ember kell. Másképp fogalmazva: szükség van valakire, aki válaszol is a kérdésre, ami után esetleg valami vitaféle is kialakulhat.
Tegnap erre sajnos nem volt lehetőség. A Kormány tagjainak hatalmas többsége (19-en a 21-ből) világossá tette, hogy mit gondol a képviseleti demokráciáról, felelős kormányzásról és az ezekhez hasonló fogalmakról, amelyeket 100-150-200 évvel a nyugat-európai országok után Szerbiában is meg kellene már honosítani.
Ahogy az a fényképen is látszik, csak az oktatási (Szerbiai Szociаlista Párt) és az egészségügyi (G17+) miniszter jött el a Parlamentbe válaszolni a képviselői kérdésekre. Ők becsületesen ott is ültek este 7-ig és szorgalmasan válaszolgattak a hatáskörükbe tartozó kérdésekre. Mivel azt tanultuk a gimnáziumban logikából, hogy 1 vagy 2 eset alapján nem lehet általánosítani és helyes következtetéseket levonni, nem írhatom azt, hogy a Demokrata Párt miniszterei nem méltatják a Parlamentet annyira se, hogy havonta egyszer válaszoljanak azoknak a kérdéseire, akik megválasztották őket, de azért szembetűnő, hogy közülük tegnap éppen mindenkinek „más elfoglaltsága volt”.
Azért is furcsa ez, mert tegnap délben az USA belgrádi nagykövetségén volt fogadás, amelyen több minisztert is láttam, sőt a miniszterelnököt is, 2-kor pedig kormányülés volt.
Mivel a kérdéseim pénzügyi jellegűek lettek volna és se a miniszterelnök, se a pénzügyminiszter nem volt jelen (mindkettőt Mirko Cvetkovićnak hívják), arra gondoltam, hogy a korábbi pénzügyminisztert, jelenleg európai integrációs kérdésekkel foglalkozó kormányalelnököt (Božidar Đelićet) próbálom meg „táncba hívni”. Végül azonban hoppon maradtam. De attól tartok, hogy a kérdéseim néhány hét múlva is aktuálisak lesznek. Kivárom a lehetőséget. Vagy elmondom napirend előtti felszólalásként őket (ezekre írásban kell a Kormánynak válaszolnia). Ami késik, nem múlik.
(Tíz napja egyébként a magyarországi Parlamentben voltam. Lehetővé tették számomra, hogy a karzatról megnézzem az interpellációs blokkot - interpellációkra, azonnali kérdésekre és kérdésekre válaszoltak a miniszterek és államtitkárok 14 órától 16,30-ig. Ott minden hétfőn ez a program. Persze semmi sem ideális, de az leszögezhető, hogy ott pézügyi témájú kérdésekkel kapcsolatban is volt válaszadó.)
