..., mint a sánta kutyát
A héten két érdekes (és tanulságos) hír is napvilágot látott. A szerbiai politikusok szavahihetőségéről szólnak. A hírügynökségek néhány napja a következőket közölték: Maxime Verhagen, a holland diplomácia (korábbi) vezetője (jelenlegi gazdasági miniszter) azt állítja, hogy a szerb vezetőknek nem lehet hinni, ígéreteiket nem tartják be. Egyet mondanak a személyes találkozón, mást a nyilvánosság előtt. Ez olvasható egy diplomáciai üzenetben, amelyet a holland külügyminiszter küldött Hillary Clinton amerikai hivatali kollégájának. Az üzenet keltezése, amelyet a WikiLeaks portál hozott nyilvánosságra: 2009. július 28.
Az idézett üzenet eljutott az Egyesült Államok hágai és belgrádi nagykövetségéhez, valamint az ENSZ és a NATO képviseletekhez „bizalmas” minősítéssel. Hollandia az üzenet szerint a hágai vádlottakkal kapcsolatban attól tart, hogy a belgrádi vezetés ígérget ugyan, de abból semmit sem teljesít.
Ilyen kép él rólunk a világban. Ehhez hozzá kell tenni azt, hogy Mladić és Hadžić vonatkozásában többször derült már ki az elmúlt években: ugyan a szerbiai államvezetés éppen most nem tudja, hogy hol vannak, de korábban pontos információkkal rendelkeztek a hágai vádlottak tartózkodási helyére vonatkozóan. Mégse tartóztatták őket le.
Így nem lehet partnerséget építeni az Európai Unióval. Véget kellene vetni annak a gyakorlatnak, hogy megpróbáljuk átverni azokat, akikhez (állítólag) csatlakozni szeretnénk.
És az embereknek is a valóságról kellene beszélni. Ez (lenne) a politikusok feladata. Még akkor is, ha egy-egy döntés pillanatnyi népszerűség-vesztést okozhat. Felelősségteljes politikus (vagy kormány) nem működhet úgy, hogy heti szinten követi a közvéleménykutatások eredményeit és mindig azt mondja, amit éppen az emberek (szerintük) hallani szeretnének. Meg kell hozni a rövid távon népszerűtlen döntéseket is. Az embereknek pedig el kell magyarázni, hogy minek mi a következménye.
Ki kell mondani: a külpolitikánk (akárki is irányítja) irányvonala döntő módon befolyásolja mindannyiunk életét. Már, ha egyáltalán van irányvonala. A Nobel-békedíj átadásának bojkottja (amely döntést az utolsó pillanatban szerencsére sikerült megváltoztatni), a NATO-csatlakozás tabu témaként történő kezelése vagy az európai politikusoknak történő hazudozás közvetlen kapcsolatban áll az életszinvonal-zuhanással. Pl. a külföldi befektetők szivesebben választják a NATO-tagország Horvátországot vagy Albániát. Nem beszélve az uniós Romániáról, Bulgáriáról vagy a térség régebbi tagállamairól.
És ezen a ponton érkezünk el a hét másik „sánta kutya-cikkéhez”. Az Istinomer portál elemezte kb 150 szerbiai politikus nyilatkozatait az elmúlt időszakból. És (talán nem is annyira) meglepő megállapításra jutottak. Az ígéretek csupán 1/4-e valósult meg, a nyilatkozatok 3/4-ének pedig köze nincs a valósághoz.
Csodálkoznunk kell-e, hogy a politika vagy a politikusok iránt táplált bizalom nap mint nap apad?! Vagy ahogy a minap Rasim Ljajić fogalmazott: a polgárok ma jobban hisznek a Farm valóságshow szereplőinek, mint bármelyik politikusnak.
(Kérem senki ne tekintse önfényezésnek, de ebben a szövegkörnyezetben úgy gondolom, külön jelentősége van annak, hogy az Istinomer honlap a VMSZ politikusainak összes vizsgált megnyilatkozását következetesnek és a valóságnak megfelelőnek ítélte.)
