Miljacka
A nyári szünet (ha egyáltalán lesz) előtti utolsó blogbejegyzés címe sokféle asszociációt ébreszthet az olvasóban. Az emberek többségének azt hiszem Szarajevó folyója jut eszébe, de meggyőződésem szerint egyre többen vannak vagy lesznek, akiknek Halid Bešlić azonos című száma ugrik be. Az ugyanis köztudomásúlag az új miniszterelnök nótája.
Apropó, új miniszterelnök. Péntek délután, egy hajnali ¾ 5-ig tartó mozgalmas parlamenti vitát követően megalakult az új szerbiai kormány. A Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és a Szerbia Egyesült Régiói szövetségéhez sokan csatlakoztak még, így az új többség jelen pillanatban 142 főt számlál.
Felszólalásomat a már emlegetett dalból vett idézettel kezdtem. „Ko bi reko čuda da se dese, pa Miljacka mostove odnese…” énekli a bosnyák műdalok koronázatlan királya. Valóban furcsa lenne, ha az alig 36 km hosszú, helyenként csak pár centi „mély” folyó elmosná a hidakat. A politikában azonban semmin sem kell meglepődni. Legkevésbé azon, hogy Ivica Dačić a miniszterelnök vagy azon, hogy a szerbiai pártok egy szempillantás alatt cserélnek szövetségest.
Az elmúlt évek alatt azt tanultam meg, hogy a mi szavazóink szavahihetőséget és elvszerűséget várnak el. Hetek óta mondjuk, hogy most nem leszünk része az új kormánytöbbségnek. Ehhez tartva magunkat szavaztunk „nemmel” a kormányra és választottuk egyelőre a konstruktív ellenzékiséget.
Az új kormánynak közel 10 olyan tagja van, akikkel az elmúlt években kitűnő volt az együttműködésünk. Dačić, Obradović, Đukić-Dejanović, Grubješić, Ljajić emelhető ki elsősorban. Ha róluk kellett volna szavazni, biztosan „igennel” szavazunk. De a kormányszavazás mindig sokkal többről szól. Nem világos, hogy mi lesz az új kabinet politikája. Azt sem tudhatjuk hogyan fognak a Szerb Haladó Párt miniszterei viselkedni.
Ezért kellett most egy lépést hátralépni. A távolból mindig jobban látszik a kép. Aztán majd meglátjuk. Amennyiben a kiszámíthatóság jellemzi majd az agrárpolitikát, ha módosítani lehet az ún. kisösszegű lopások jogi szabályozásán, ha felülírható a bírósági hálózat, amely kapcsán 2008 végén nagyon összecsaptunk a Demokrata Párttal, ha a vajdasági és a kisebbségi ügyek kapcsán az új kormány nyitottságot tanúsít, akkor együttműködhetünk. De bizonyítaniuk kell.
A VMSZ önálló politikát folytat. Látni kell, hogy a párt politizálásának meghatározása nehezebb, mint korábban bármikor. Már nem világos, hogy ki az ellenfél és ki az őszinte szövetséges. A mai politikai életben rengeteg az ismeretlen elem, a bizonytalanság. Szinte az egyetlen korrekt partnere maradtunk a Demokrata Pártnak, de nem a feltétlen hűség mozgat bennünket. Nem a DS elvárásait tartjuk szem előtt, hanem a saját közösségünk érdekeit.
A „nagy pártok” hozzánk fűződő viszonya a következőképpen foglalható össze: ezek szendvicseket ígérgettek, amazok meg csomagokat osztogattak és szavazatokat vásárolgattak. Mi meg állunk középen és a közösség támogatásában bízva azt mondjuk, amit helyesnek érzünk. Mindezt nem egy-egy mozaikkockát kiragadva, hanem az egész képet szemlélve tesszük.
