Megérte
Tegnap szavazónap volt a Parlamentben. 11,55-től 16,10-ig. Mivel a kormánykoalícióhoz tartozó képviselők közül hárman hiányoztak, mindvégig 126-an ültünk a teremben. Magyarán, egy pillanatra se lehetett kimenni.
Hihetetlenül kimerítőek a szavazónapok. Pedig szinte semmit se kell csinálni. Csak ülni és időnként megnyomni a gombot. Mindig az jut eszembe, hogy a sakkozók milyen komoly erőnléti edzésprogramot csinálnak végig nap mint nap annak érdekében, hogy órákon át tudjanak ülni és koncentrálni. Nekünk is kellene. De mi, mezei képviselők még mindig sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, mint a Parlament elnök asszonya, aki amellett, hogy a gombot nyomja, órákon át kénytelen hangosan olvasni is.
Az ellenzéki képviselők egyébként több száz módosítási indítványt szoktak benyujtani egy-egy ülésen, de szavazni nem járnak. A szavazás 2.-3. órájában szokott az általában ötletként megfogalmazódni, hogy módosítani kellene az ügyrendet és beleírni, hogy csak azon képviselők javaslatairól szavaz a Parlament, akik a szavazónapon megtisztelnek bennünket jelenlétükkel és beülnek a terembe. Ebből persze nem lesz semmi, de minden alkalommal akad néhány olyan elkeseredett gombnyomogató, akinél egy idő után elszakad a film.
Tegnap a kb. 700 módosítási indítvány között volt 12, amelyet mi nyujtottunk be. 5 az ügyvédségről, 5 a közjegyzőségről és 2 a végrehajtásról szóló törvényre vonatkozott. Az utóbbi 2 törvény esetében jártunk sikerrel.
A közjegyzőségről szóló a fontosabb, így erre kitérek pár mondat erejéig. (Többször leírtam már, hogy a blog célja nem az, hogy bonyolult jogi kérdések kerüljenek elemzésre, de hasznos dolog a közvéleményt folyamatosan tájékoztatni - legalább dióhéjban - a sikereinkről és kudarcainkról.)
Tehát, lesznek olyan szerződések és jognyilatkozatok, amelyeket a jövőben közjegyző fog elkészíteni. A Kormány törvényjavaslatában az szerepelt, hogy ezeket szerb nyelven kell megírni. Abban az esetben meg, ha a, történetesen valamely nemzeti kisebbséghez tartozó polgár anyanyelvén szeretne pl. adásvételi szerződést kötni a házára vonatkozóan - mondjuk Zentán - akkor ezt csak úgy tehette volna meg, ha az okirat elkészül szerb nyelven is. Ez egyrészt növelte volna a költségeket, dupla munka lévén, másrészt meg (és ez a fontosabb) ez az eljárás a magyarokra, albánokra, románokra nézve megalázó. A magyar nyelv ugyanis pl. Szabadkán vagy hivatalos használatban van vagy nincs. Ha abban van (és abban van), akkor egyenrangúnak tekintendő a szerbbel.
Az elfogadott módosítóinknak köszönhetően a polgár a törvény alkalmazása kezdetét követően (2012. јúlius 1.), azon önkormányzatokban, amelyek területén a magyar nyelv is hivatalos használatban van, szabadon eldöntheti, hogy a közjegyzői okiratokat (pl. egyes vagyonjogi szerződéseket) magyar nyelven akarja-e látni, szerben vagy mindkettőn. Ez hatalmas lépés az egyenrangú hivatalos nyelvhasználat irányába.
Az sem mellékes, hogy a másik elfogadott javaslatunk értelmében a közjegyzők és közjegyzői gyakornokok kinevezésekor különös gondot kell fordítani a lakosság nemzeti összetételére és a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek megfelelő képviseletére, valamint a szakterminológia megfelelő ismeretére. Ezt a vajdasági magyar politizálásban úgy szoktuk hívni, hogy részarányos foglalkoztatás.
Megérte hát tegnap jó 4 órán át az elhasználódott levegőjű ülésteremben gombot nyomogatni. Onnan mentünk még este Varga Lacival a Tadić-Schmitt díszvacsorára, de erről majd máskor.
