Még egyszer a költségvetésről
Most is sikerrel jártunk. Ahogy decemberben, most is sikerült kiharcolnunk, hogy Vajdaság megkapja a 7%-ot. Az utolsó pillanatban.
Nem emlékszem, hogy bármikor is ekkora folyamatos médiafigyelem irányult volna a VMSZ-re, mint az elmúlt egy hétben. Elsősorban a szerb nyelvű írott és elektronikus sajtóra gondolok.
És ahogy múltak a napok, csökkent „a magyarok zsarolása” tipusú cikkek száma. Ezzel egyenes arányban pedig nőtt azok tábora, akik megértették azt, amit az előző heti blogbejegyzésben már részletesen kifejtettem. Nem tartozhatunk a civilizált, európai országok sorába, amennyiben a Kormány nem tartja tiszteletben az alkotmányt.
Persze így utólag, vicces pillanatai is voltak a huzavonának. Az egyik belgrádi napilap cikkének címe: „VMSZ: «Mirko egy csaló»”, arra utalva, hogy azt nyilatkoztam, hogy úgy tűnik: a Kormány nem szeretné betartani a múlt pénteken megbeszélteket.
Aztán mégis kénytelenek voltak. A harc, jó belgrádi módra, az utolsó pillanatban dőlt el. Szokás szerint: éjszaka. Belátták, hogy a VMSZ megingadhatatlan, nélkülünk pedig nincs meg a 126 szavazat. Nincsenek kétségeim afelől, hogy megpróbáltak bennünket behelyettesíteni. Eredménytelenül.
A decemberi igazságügyi csomagos esettel ellentétben, most még az LDP se tette tönkre azt, amit egy hétig építgettünk.
Ugyan voltak előtte erőtlen próbálkozások, hogy majd utólag, meg hasonlók, de végül a Kormány a szavazás napjának délelőttjén mégis elfogadott egy záróhatározatot, amely értelmében Vajdaság megkapja a 7%-ot. Szerdán este 9-kor, 4 órányi szavazás után pedig meg is lett a módosított költségvetés.
Az alkotmányt mégis sikerült tiszteletben tartani. Igaz, hogy aznap már Tadić elnök elő is állt azzal, hogy módosítani kellene az alkotmányt, annak érdekében, hogy kisebb létszámú lehessen a Parlament, meg hogy más régióknak is lehessenek hatáskörei, ne csak Vajdaságnak, de ez már egy másik történet. Ezt egyébként úgy hívják, hogy: magasfokú képmutatás.
Végül: mik a tanulságok? Megéri elvszerűnek, kitartónak, megingathatatlannak lenni, amikor az embernek igaza van. Persze ki fog derülni, hogy még így is komoly gondok lesznek a vajdasági költségvetés megvalósításában. Mi ennyit tehettünk. Mi lett volna, ha nincs a „magyarok zsarolása”?
Világos az is, hogy a Parlamentben nemcsak megvesztegethetők vagy megvásárolhatók vannak, ahogy ezt a közvélemény parlament-ellenes népes tábora gondolja.
Továbbá: nem illúzió azt gondolni, hogy egy, csak a választóinak felelő, 4 mandátummal rendelkező kisebbségi párt időnként, bizonyos esetekben, döntő módon befolyásolhatja az országos politika alakulását. Vagy másképp fogalmazva: „Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja...”