Két csata között
Megoldódott-e a nemzeti kisebbségek minden gondja azzal, hogy a szerbiai Parlament tavaly augusztus 31-én elfogadta a nemzeti tanácsokról szóló törvényt? Természetesen nem. Jó fél évvel ezelőtt is számtalanszor elmondtuk: egy jogszabály sose lehet varázsvessző. De nagyon jó kiinduló pont. Főleg ha betartják. Vagy nem próbálják meg újabb törvényekkel kiüresíteni.
Pl. a kollégiumokról szóló törvény bizonyos rendelkezéséivel. A média nem nagyon figyel oda erre a kérdésre, de a belgrádi képviselőházban az utóbbi két hétben jónéhány csatát vívtunk az oktatási miniszterrel.
A csata célja a hadtörténetben általában a területszerzés. Most is így van ez. A jog világában a hatáskör a terület. Konkrét esetben: a nemzeti tanácsok mozgástere.
A nemzeti tanácsok tavaly nyáron 5 konkrét hatáskörhöz jutottak a diák –és egyetemista jólétre vonatkozóan. A kollégiumi igazgatók és igazgatóbizottsági tagok kinevezése, a diákotthonok hálózatának meghatározása, bizonyos nevelési programok kidolgozása, és a férőhelyek betöltésének folyamatában.
Ezek a nemzeti tanácsi hatáskörök egyike sem kapott helyet a kollégiumokról szóló törvényjavaslatban, amelyet az Oktatási Minisztérium beterjesztett.
A parlamenti vita a napokban van folyamatban. 5 módosítási indítványt nyújtottunk be, amelyek lényege a törvényjavaslat megoldásainak összehangolása a nemzeti tanácsokról szóló törvény létező rendelkezéseivel. Tárgyaltunk a mininiszterrel, a segédminiszterrel, a minisztérium jogásznőjével.
Kb. egy hete megegyeztünk. Megszületett a kompromisszumos megoldás. Gyakorlati szempontból lényegtelen változtatásokkal Obradovićék elfogadták mind az 5 javaslatunkat. Aztán a héten a Parlament Oktatási Bizottságának ülésén kiderült: mégis csak hármat.
A miniszter szerint a nemzeti tanácsoknak nem kell, hogy beleszólási joguk legyen a kollégiumi igazgatók és igazgatóbizottsági tagok kinevezébe. Kemény vita alakult ki a bizottság ülésén. Varga Laci és én védtük a javaslatokat, a miniszter kitartott elutasító álláspontja mellett, a DSS és a Liga bennünket támogatott, a többiek meg leszavaztak bennünket.
Persze ezzel még nem dőlt el a kérdés sorsa. Csak csatát vesztettünk, nem háborút. Sokan mondanák, sőt néhány képviselő mondta is: hagyjuk a fenébe, nem rossz eredmény ez, hiszen a miniszter elfogadta a javaslataink többségét. Nem így van.
Újra olyan helyzetbe kerültünk mint decemberben a költségvetés kapcsán. Az Alkotmány és a nemzeti tanács-törvény a mi oldalunkon van. Ki fogunk tartani. Ha a minisztérium nem változtat álláspontján, hatalmas vita várható a jövő héten az ülésteremben.
Nem fogjuk szó nélkül tűrni, hogy miközben a kormány európa –és világszerte dicsekszik az NT törvénnyel (mellesleg jogosan), a később hozott jogszabályokkal egyenként megsemmisítsék a nemzeti tanácsok hatásköreit. Most a kollégiumokra vonatkozókat, holnap az általános iskolákkal, majd a tájékoztatással kapcsolatosakat, és így tovább. Az Alkotmány azt mondja: a szerzett jogok szintje nem csökkenhet.
A héten mind a 15 nemzeti tanács támogatásáról biztosított bennünket. Remélem a jövő héten a pártok többsége is megteszi ezt a képviselőházi vitában. Az alkotmányon alapuló őszinte szándékú kisebbségi politika nélkül nem nevezhető európainak Szerbia. Nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy a már egyszer kiharcolt jogi megoldásokért újra és újra meg kelljen küzdeni. Ezt remélem a kormányban is tudják. Ha nem, majd a jövő héten elmondjuk.
