Karácsony előtti kérdések
Hétfőre felállítottak egy gyönyörű karácsonyfát a szerbiai Parlament központi halljában. A zászlók között, a mikrofon mögött, ahol nyilatkozni szoktunk. A hangulat mégse volt karácsonyi a héten. Nem a szeretet és a megbocsátás jegyében teltek az események.
Nem mintha lett volna nekünk mit megbocsátani... Nem volt célunk a kormánybuktatás. Csupán azt tettük, amit időben bejelentettünk. Az alkotmány –és vajdaságellenes költségvetési javaslat ellen szavaztunk. Megpróbáltunk megegyezni. Kétszer folytattunk jó hangulatú, de eredménytelen megbeszéléseket a pénzügyminiszter asszonnyal. Pénteken délután félútról fordultunk vissza Belgrádba az egészséges kompromisszum reményében.
Viszont a csoda, amelyben múlt pénteken még reménykedtem, nem következett be. Nem tették lehetővé számunkra a költségvetés megszavazását. Viszont összetákoltak egy 127 emberből álló ad hoc többséget, amely „a magasabb, országos érdeket szem előtt tartva” elfogadta az alkotmányellenes javaslatot.
Ez után következett az össztűz ellenünk. Először Oliver Dulić környezetvédelmi miniszter, majd Nada Kolundžija frakcióvezető és így sorban a Demokrata Párt magasrangú tisztségviselői. A G17 és a Szerbiai Szocialista Párt képviselői sokkal megfontoltabban kommentálták a történteket. Tudják, hogy az ellenünk indított támadásokkal nekik is üzenni szándékozott a legerősebb koalíciós partner.
Az elhangzottakat nem szeretném elemezni. Elég nagy sajtója volt az ügynek. A mai napig tart a hangulatkeltés ellenünk.
Néhány kérdés viszont fölmerül. Miért gondolja azt bárki, hogy a VMSZ-nek tilos elvszerűnek lennie? Jó pofa dolog azzal vádolni bennünket, hogy Nikolićékkal szövetkezve szavaztunk a javaslat ellen, de miért ne lehetne nekünk önálló politikai álláspontunk? Miért nem próbálták a Szocialista Pártot sajtón keresztül leckéztetni, amikor a médiatörvény ellen szavaztak augusztusban, amivel sokkal nagyobb mértékben veszélyeztették a kormány fennmaradását, mint mi állítólag most?
Vagy: miért nem fenyegeti a Demokrata Párt sajtón keresztül a Szerb Haladó Pártot és a Liberális Demokrata Pártot azzal, hogy felbontja velük az önkormányzati koalíciókat Belgrádban és más önkormányzatokban, amikor ezek a pártok se szavazták meg a költségvetést? Lehet-e az ország EU integrációját alkotmányellenes költségvetésre alapozni? Vajon azok-e az európaellenesek, akik megpróbálták a javaslatot korrigálni mindannyiunk érdekében vagy azok akik elzárkóztak és megállapodás lehetősége elől és csak az érdekelte őket, hogy összegereblyézzék a 126 szavazatot?
Ezen kérdések jegyében telt a hét. Ezekről kedden beszélhettem az ország talán leghallgatottabb politikai műsorában, a Kažiprstben is, a B92-n. Nagy élmény volt. És jó érzés, hogy sokan becsülik a VMSZ következetességét és őszinteségét. Nemcsak a magyarok. Erről tanuskodnak az olvasói hozzászólások a B92-n, Blicben és még sok helyen.
Továbbra is úgy gondolom, hogy helyesen döntöttünk és csak elvszerűen érdemes politizálni. Ebben a meggyőződésben kívánok a blog minden olvasójának békés, boldog, szeretetteljes Karácsonyt!
