Ferenc József és az Ezüstnyíl
Tegnap, a parlamenti idény első napján rögtön egy rázós ügy került napirendre. Szó szerint rázós, ugyanis a Vasúti törvényt tárgyalja a Képviselőház. Nem vagyok vasúti szakember, sőt gyakorlott vasúti utazó sem. De nem is kell annak lenni, ha az ember arról szeretne beszélni milyen állapotok uralkodnak a síneken.
Úgy gondoltam, célszerű elmondani a Parlamentben, hogy honnan hova jutottunk. A mai Vajdaság területén 1869-ben indult a vasúti közlekedés. Ez mindössze 29 évvel Anglia után történt. A századfordulón a mai tartomány területén volt Európa legsűrűbb vasúti hálózata. És az egyik legfejlettebb. Ez a múlt.
Vajdaságot az elmúlt évtizedekben kirabolták. Fölszedték a síneket és elvitték őket Szerbia és az egykori Jugoszlávia más vidékeire, nagy területek maradtak közlekedési összeköttetés nélkül. Az elmúlt bő húsz évben Vajdaságból 16 ezer (nem tévedés) vasúti kocsit vittek el. A mai (egyébként szerény) teherforgalmi igények kielégítéséhez mintegy 500 vasúti kocsi hiányzik naponta. Ez meg a jelen.
Így nem lehet a gazdaságot fejleszteni, új munkahelyeket teremteni. Apropó munkahely! A modern világban egyáltalán nem biztos, hogy az ember a saját lakhelyén jut munkához. Gyakran több tíz kilómétert is utazni kell. Mivel a munkaadó vagy egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben térít útiköltséget, a foglalkoztatott csak vasúton közlekedhet(ne). Márha jön a vonat. Jól hangzik, hogy valamely szerelvény mondjuk 15,37-kor indul a menetrend szerint, de a vasútállomásról kigördülve már biztosan késésben van, ha időben indult is.
De mit is várhatunk olyan vasúti hálózat esetében, amelyik nagy részét még az 1916-ban elhunyt utolsó előtti magyar király idejében újították föl utoljára (!)? Az meg elég régen volt. Kérdeztem is tegnap a vitában Mrkonjić minisztert, tudja-e, mikor halt meg Ferenc József. Nem tudta. De azt sem tudta mi az Ezüstnyíl. Honnan is tudná?!Ezért mondtam én a Kormány tavaszi átalakításakor, hogy nem jó ez, hogy annak nincs vajdasági tagja. A tartományban mindenki tudja, hogy Ezüstnyílnak (így egybe írva) az 1960 környékén gyártott és azóta is „közlekedő” sínbuszokat hívjuk. (Habár nemrég egy lakossági fórumon tévedésből Szürke Nyilat mondtam, de rögtön kijavítottak).
Mi lehetne a jövő? Lehetővé kell tenni azt, hogy a (tizes vasúti folyosót leszámítva) a tartomány átvegye a vasúti hálózat feletti irányítást Vajdaságban. Javaslataink értelmében ez azt jelentené egyrészt, hogy Vajdaság tulajdonába kerülne a vasúti infrastruktúra, másrészt meg azt, hogy a tartomány alapíthana egy céget, amely a vasúti hálózatot kezelné. Nem lehetne pár év alatt csodát tenni, de biztosan megtalálnánk a módját annak, hogy szépen lassan európai és más forrásokat fölkutatva fejlesztéseket eszközöljünk. Másokkal ellentétben nekünk vajdaságiaknak legalább ez érdekünk.
A Vasúti törvényt a Köztulajdonról szóló törvény szeptember 22-én induló vitájának nyitányának tekintjük. Ha most sikerül eklfogadtatni a vasúti infrastruktúrára vonatkozó 6 módosítási indítványunkat, akkor ez az említett másik jogszabály esetében sem lesz gond. És fordítva: ha most nem járunk sikerrel, akkor a hónap végén azt mondják majd, hogy a vasúti hálózat azért nem lehet tartományi tulajdonban, mert ezt nem irányozza elő a Vasúti törvény. Ezért nem szavazunk a törvényre az indítványaink elutasítása esetében.
A Tartományi Kormány tegnapi ülésén elfogadott állásfoglalás megegyezik a mi javaslatainkkal, amelyeket egyébként még hétfőn benyújtottunk. Persze ez nem véletlenül alakult így. Remélem a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is mellénk áll. Tegnap azt mondták, hogy támogatni fogják a módosítási indítványainkat, de láttunk mi már karón varjút. Remélem ők is érzik, hogy most kell a vajdasági érdekekért harcolni. És nemcsak a politikai szólamok szintjén. A következő 2-3 hétben meghozott törvények hosszú távon befolyásolják majd a tartomány gazdasági fejlődését. Már csak az a kérdés: milyen irányban.