„Európai” szuvenír
A tegnapi nap 2 dologról marad emlékezetes. Amint azt mindjárt látni fogjuk, ezek az események szoros összefüggésben állnak egymással.
Először történt meg az, hogy a szerbiai Képviselőházban beszédet mondott az Európai Parlament elnöke. Jerzy Buzek Horvátországba, Szerbiába és Boszniába látogatott a napokban. A lengyel politikus korábban (1997-2001) hazája miniszterelnöke volt. Az ő hivatali ideje alatt lépett be Lengyelország a NATO-ba. Olyan gazdaságpolitikai lépések is hozzá köthetők, amelyek akkor, enyhén szólva nem váltottak ki üdvrivalgást az emberekből, de utóbb kiderült, szükségesek és hasznosak voltak. Ő az EP első olyan elnöke, aki az EU valamely újabb tagországából származik.
11 előtt néhány perccel érkezett meg a Parlamentbe. A radikálisok már negyed órával korábban felsorakoztak az előcsarnokban, az ilyen, ünnepi alkalmakra tartogatott egyenruhájukban - Srbija čeka Šešelja pólóban. Azzal fogadott a bizottsági elnököm, az egyébként messze legtöbb felszólalással rendelkező Zoran Krasić, hogy én miért nem az alkalomhoz illően öltöztem. „Bevallottam” neki, hogy már 2007 februárja óta minden vágyam az, hogy ilyen relikviához jussak. Hajlandó lennék fizetni is érte. Mindez az újságírók füle hallatára zajlott, akik közül néhányan ezt a párbeszédet „föl is jegyezték az utókornak”.
Az ülésteremben az első szektor csak úgy fehérlett a többtíz šešeljes egyenruhától. Az ilyen alkalmakkor már megszokott radikális fegyvertár bővült egy „Nećemo u Evropsku uniju” kifeszített plakáttal. Buzek jó 20 perces beszédét végigkísérték a Spremte se spremte četnici induló mobiltelefonról lejátszott melódiái, a szónoklat végefelé pedig a radikálisok némelyike már dalra is fakadt. Közben a többtíz éves politikai múlttal rendelkező lengyel származású elnök rezzenéstelen arccal beszélt Szerbia európai kilátásairól.
A beszéd után következett az egykori SIV, ma Palata Srbija épületében a munkaebéd, amelyen a szerbiai Parlament elnök asszonya, az Integrációs Bizottság elnöke és a frakciók 1-1 képviselője beszélgethetett az EP elnökével. Buzek megjegyezte, hogy a radikálisok viselkedésével nincs semmi baj, hiszen a szerbiai választótestület egy szeletének a véleményét juttatták kifejezésre. Meg egyébként is, az Európai Parlament 10-15%-át is különböző nemzetekhez tartozó radikálisok alkotják. Parlamenti volt a hangulat-mondta.
Én a kárpótlási és az elfogadásra váró rehabilitálásról szóló törvényről beszéltem. Biztos voltam abban, hogy Buzeknak nem kell mélyrehatóan elemezni a II. világháború történéseit és hozadékait, hiszen szülővárosa, Śmilowice is tarozott néhány államhoz az elmúlt évtizedekben.
Valamelyik ellenzéki képviselőtársam kérdésének hála természetesen szóba került Koszovó ügye is. Aki akarta eddig is értette, aki meg nem hajlandó meghallani, az még mindig nem tudja: az észak-koszovói úttorlaszok közvetlen módon sodorják veszélyezbe Szerbia európai jövőjét. Ideje lenne szembenézni a realitásokkal. Ahogy azt az EP jelenlegi elnöke is tette lengyel miniszterelnökként. Nem azt kell tenni, ami népszerű, hanem azt, ami az emberek érdekeit szolgálja!
Meg ne feledkezzem a tegnapi hadizsákmányról! Az egyik vajdasági radikális képviselő jóvoltából immár én is rendelkezem Srbija čeka Šešelja pólóval, amelyen a „főnök” hatalmas fényképe díszeleg. Érdekes szuvenír attól a párttól, amelyikkel kapcsolatban az ember nem csalódhat. Mértani pontossággal lehet tudni, hogy miről mi az álláspontjuk. Bár így lenne ez a többi szerbiai párttal kapcsolatban is!
