Egy helyben topogás
Nem egyszerű hétről hétre új blogot írni. Még most, közel két hónapnyi parlamenti szünet miatti kihagyás után sem. Nem könnyű új témát találni. Ugyan időnként úgy tűnhet, hogy hatalmas meglepetések történnek, váratlan fordulatok következnek be a politikai életben, de aztán 1-2 nappal később mindig helyreáll a „rend”.
Így volt ez most is. Február 14-én a miniszterelnök kezdeményezte Mlađan Dinkić menesztését. Akkor úgy tűnt, hogy megbukik a kormány és készülhetünk az új választásokra.
Másnap viszont, Szerbia államiságának ünnepén Belgrádban voltam és a köztársasági elnöki hivatal épületében azt tapasztaltam, hogy minden a legnagyobb rendben van. A miniszterek kedélyesen beszélgettek egymással, senki se emlegetett kormányválságot.
Azóta is aktívan zajlik az egy helyben topogás. Még mindig a kormányátalakítás a téma. Mint az elmúlt közel 2 évben folyamatosan. Most újra lehetne erről írni, de már nincs mit. A 2009. március 27-i megállapítások többsége most is aktuális.
A következő jó 10 napban kiderül majd, mi lesz a Kormány sorsa. Lesz-e (szerintem igen), karcsúbbá válik-e (megjósolhatatlan). A 3 G17-es miniszter leváltását/lemondását (kinek hogy tetszik) követően a személycserék biztosra vehetők.
Néhány nap múlva majd Dinkić megérkezik a Parlamentbe, a G17 frakció pedig a vezetésével nevet módosít és átalakul Szerbia Egyesült Régióivá. A decentralizáció élharcosának szerepében tetszelegve, új szavazók százezreinek meghódításának reményében, nap mint nap beszél majd a regionalizáció szükségességéről. Közben meg pártjának valamely tagja irányítja helyette a több tízmilliárd dinár fölött rendelkező Gazdasági Minisztériumot. Ennél ideálisabb megoldás a G17 (vagy nevezzük SZER-nek) számára nincs is. Tudják ezt a Demokrata Pártban is. Keresik is folyamatosan az ellenszert. Pedig, ők vitték be a listájukon a Képviselőházba Dinkićéket. Önállóan nem jutottak volna be 2008 májusában. Most a demokraták megehetik, amit főztek.
Egy biztos: amennyiben a Demokrata Párt és a G17 komolyan gondolja az EU tagjelölti státus megszerzését, akkor el kellene kezdeni a házi feladattal foglalkozni. Az igazságügyi reform felülvizsgálata, vagyon-visszaszármaztatás, önkormányzati és tartományi vagyon, Vajdaság önálló bevételei, pártfinanszírozás, borítékolt lemondónyilatkozatok... És nem utolsósorban: életszinvonal. Ezek a legfontosabb megoldásra váró kérdések. De nem tegnap óta azok, hanem legalább 10 éve.
A héten többször volt alkalmam a legaktuálisabb belpolitikai kérdésekről beszélgetni. Lakossági fórumokon, az Újvidéki Rádióban, diplomatákkal, vajdasági akadémikusokkal. Mindannyian ugyanazt mondják. Azokkal a kérdésekkel kell foglalkozni, amelyeknek van tétje. Az előbb említett 2 párt egymásra mutogatása miatt sok időt vesztettünk, de még mindig nem késő.
