Dr. Pásztor Bálint megemlékező beszéde a szabadkai Vergődő Madárnál

Tisztelt Emlékező Gyülekezet, Hölgyeim és Uraim!

Az 1944/45-ös megtorlás még azoknak is mélységesen sorsává vált, akiknek nincs személyes érintettsége. Az elszabadult indulatok, az önbíráskodás, az igazságtételnek nevezett féktelen bosszúból elkövetett tömeggyilkosságok áldozatainak egyik tömegsírjánál gyűltünk ma össze, hogy lerójuk kegyeletünket a szabadkai ártatlanul kivégzettek vesztőhelyén és nyugvóhelyén.

A november másodikai megemlékezés, az áldozatok emlékének ápolása, közösségünk számára az a nap, amikor együtt teszünk ígéretet magunknak, egymásnak, tisztségünkből fakadóan pedig az általunk képviselt embereknek, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ilyen szörnyűségek meg ne ismétlődhessenek. 

Amit csak lehetett, eddig is megtettünk.

Így értük el, hogy megalakult a Magyar-Szerb Akadémiaközi Vegyes Bizottság, amelyet a két ország köztársasági elnökei hoztak létre, négy év után pedig a szerbiai parlament határozatban ítélte el a vajdasági magyar civil lakosság ellen elkövetett atrocitásokat és a két ország államelnökei közös főhajtáson vettek részt a csúrogi vérengzések áldozatainak akkor felavatott emlékműveinél. Egy évvel később, 2014-ben kormányrendelet helyezte hatályon kívül a kollektív bűnösség terhét és a szerb kormányfő rótta le itt tiszteletét a 44-es parcellán, a kegyelet virágával.  

És elértük azt is, hogy kezdeményezésünkre Újvidék Város Képviselő-testülete 2018-ban elfogadta és döntött emlékmű felállításáról 1944/45 valamennyi ártatlan áldozatának tiszteletére a Liman városrészben. 
Ám mintha még mindig nem lett volna elég a bosszúvágy kiéléséből, a nemzeti türelmetlenség szításából, a tárgyilagos tényfeltárást nélkülöző ítélkezés rengeteg borzasztó következményéből! A nemzetek megbékélését, együttérzését és egyetértését jelképező ügy esetében is ellenzékiként megnyilvánuló egyes baloldali és liberális pártocskák és szervezetecskék és a tényferdítésekből merítkező követőik attól sem riadtak vissza, hogy megtévesszék a nyilvánosságot az emlékműállítás megakadályozása érdekében.

Két héttel ezelőtt, a parlamenti ülést használták ki arra, hogy az egész ország nyilvánossága előtt lefasisztázzanak bennünket emiatt! Lehet-e ennél visszataszítóbb megnyilvánulás? Tehet-e ennél riasztóbbat politikus, közéleti személyiség? Az ilyen retorika tragikus következményeit többszörösen megtapasztalt, többnemzetiségű államban a 21. században? 

Ott voltunk és reagáltunk. Jó, hogy a polgárok bizalmának köszönhetően ott lehetünk, mert mint most is kiderült, mindig résen kell lennünk. És jó tudni, hogy olyan országban élünk, melynek vezetői tiszteletben tartják a civilizációs értékeket, megvédik az elért eredményeket és betartják a megállapodásokat. És mint ebben az esetben is bebizonyosodott, az ellenzéki hisztériakeltés miatt sem térnek el ettől. 

A hatalmat alkotó politikai pártok felelősségteljes és szavatartó hozzáállásának köszönhetően tehát az ártatlan áldozatoknak - minden ártatlan áldozatnak - lesz méltó emlékhelye Újvidéken is!  – az ellenzékiséget így értelmező egyes szervezetek megbékélést és az előretekintést megakadályozni szándékozó, végsőkig rosszindulatú, romboló, nagyon sok kárt okozó tevékenysége ellenére is!

És bár a politikai pontszerzés eszközei, mint tudjuk szinte határtalanok, most, hogy Magyarország és Szerbia között a viszonyok ilyen magas szinten vannak és a kölcsönös támogatás, segítségnyújtás és együttműködés valós eredményei mindkét állam polgárai számára a legfontosabb területeken - a gazdaság, a kereskedelem, az energiacsere, az infrastruktúra fejlesztése, de számos más területen is naponta tapasztalhatók, ismét vannak, akik - építő jellegű program és a lakosság javát szolgáló eredmények híján – a kedélyek szításával, a sebek feltépésével, a gyűlöletkeltéshez folyamodnak.

A múlt sérelmein - végre letisztázott tényekre alapozottan, a kollektív bűnösség intézményét eltörölve, továbbléptünk. Együttműködünk, fejlesztünk, a biztonságot, a békét, az alapvető emberi jogokat minden lehetséges módon erősítjük és féltve óvjuk, mert mi tudjuk és meg is tapasztaltuk, mennyire vigyázni kell rájuk, hogy minden nap tenni kell értük.

A múltat le kellett zárnunk. Ahogyan ezt szerbek és magyarok egymással megtették, példaértékű egész Európában. Ott vagyunk az újvidéki hideg napok áldozatainak emelt emlékmű koszorúzásánál, más településeken is, ahol ártatlanul végeztek ki embereket, akár 1941-42-ben, akár 1944-45-ben, mert minden ártatlan áldozat egyformán fontos és együttműködünk minden olyan téren, ami az ország fejlődését szolgálja. A közös célokért tett erőfeszítések, a kölcsönös tisztelet és együttműködés lehetővé tette, hogy hamarosan újabb emlékműveket állíthatunk, Újvidéken. A világot sarkából kifordító természeti csapások, járványhelyzet, energiaválság és ember okozta háborús szörnyűségek közepette látnunk kell, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva. Hogy mennyi erőfeszítésre van szükség, még akkor, ha mindannyian egyet akarunk is. Széthúzásnak helye nincs és természetesen nem is volt soha. 

Ötven évnek kellett eltelnie, hogy az 1944/45-ös eseményekről nyilvánosan, félelem nélkül egyáltalán beszélni lehessen és még két évtizednek, hogy állami szinten is tisztázni lehessen őket. Meg nem történté nem tehetjük őket. De arra törekedni kötelességünk, hogy meg ne ismétlődhessenek. Ezzel tartozunk az áldozatok emlékének és tartozunk a következő nemzedéknek is, mert jövőjük a mi döntéseinken múlik.

Köszönöm, hogy meghallgattak!