Bűn és bűnhődés
Az általam néhány hétnyire saccolt parlamenti szünetből közel két hónap lett. Kedden indult újra a munka. A parlamentről szóló törvény javaslatával foglalkoztunk a héten. Ma szavaztunk, március 2-án pedig kezdődik a rendes tavaszi ülésszak első ülése. 32 napirendi ponttal.
Persze az elmúlt két hónap se volt eseménytelen. Sőt! Záporoztak a vádak, csúsztatások, mellébeszélések: kívülről, belülről. Büntetőosztagok alakultak. Megdőltek a koalíciók kialakításának eddig érvényes iratlan szabályai. A Demokrata Párt egyetlen szabálya az lett: mindegy kivel, csak a VMSZ-szel nem. Szabadkán a Szerbiai Demokrata Párttal (DSS), Zentán a Magyar Polgári Szövetséggel alakult „működőképes, hatékony, gáncsoskodástól mentes” önkormányzati vezetés.
Csókán a Szerb Radikális Párt némelyik községi képviselőjét „keresték meg” a demokraták (sikertelenül), Adán, máshol is vannak mozgolódások. A belülről érkező támadások még fájdalmasabbak voltak, de ezeket még itt a blogban sem szeretném kommentálni, mert meggyőződésem: magára valamit adó párt tagja nem a közvélemény előtt válaszolgat párttársainak.
Valamikor 12-13 évvel ezelőtt, belgrádi egyetemista koromban olvastam Dosztojevszkij regényét. A bűnről, lelkiismeretfurdalásról, szabadságról, bűntudatról, bűnhődésről, felsőbbrendű emberről... Sokszor jutott eszembe Raszkolnyikov, az uzsorásasszony, Szonya az utóbbi 2-3 hónapban.
A Demokrata Párt és más fontos szerbiai pártok szerint a költségvetés nem megszavazásával bűnt követtünk el. Főbenjárót. Hamut kell szórnunk fejünkre, bocsánatot kérni, megbánást tanúsítani, hiszen szerintük meg akartuk buktatni az európai irányultságú kormányt (a sötét erőkkel szövetkezve). „Tettük ezt azokban a napokban, amikor a köztársasági elnök úr Stockholmban átadta az ország EU-s tagfelvételi kérelmét.”
A bocsánatkérés elmaradt, a büntetőosztag fellállításával pedig nem késlekedtek. Mert az Európába tartó Szerbiában elfogadhatatlan az, hogy egy pártnak (főleg ha kisebbségi) legyen önálló véleménye. És kiálljon mellette a végsőkig. Szokatlan dolog az az Európába tartó demokratikus Szerbiában, hogy egy pártot nem lehet megvásárolni vagy megzsarolni. Az Európába tartó demokratikus Szerbiában az ilyen pártot „meg kell büntetni”. Sőt, az lenne az igazi, ha a VMSZ-t meg lehetne szüntetni.
Már csak az a kérdés: le fogja-e váltani a Demokrata Párt saját egyik legsikeresebb helyi vezetőjét, Goran Ješićet? Az inđijai polgármester ugyanis a héten a B92 Rádióban azt mondta, hogy ő is úgy szavazott volna a köztársasági költségvetésről, ahogy a VMSZ tette, hiszen alkotmányellenes javaslatot terjesztett be a kormány. Vagy: menniük kell-e a DP tartományi minisztereinek, akik (szerintünk is helyes módon) tiltakoznak amiatt, hogy a Nemzeti Beruházási Terv (NIP) sikeres pályázóinak csak a 3,34%-a vajdasági, akik a kiosztásra kerülő pénz 1,83%-át kapják majd. A 10-es Korridor 4 milliárd dinárját pedig nem lehet kétszer számolni.
Persze, ha a tartományi demokraták decemberben kiálltak volna mellettünk, mint ahogy most ők élvezik a mi támogatásunkat, akkor a Köztársaság nem felejtett volna el Vajdaságnak átutalni 150 millió eurót. Vagy csak arról van szó, hogy a NIP-et felügyelő G17-es miniszter asszony támadható, a saját belgrádi pártvezetésük meg nem?
Így működik az európai gondolkodás és az „európaellenesség” mifelénk mostanság. Viszont Dosztojevszkij regényében van egy Dmitrij Prokofjics Razumihin nevű hős is. (A nagy orosz író szerette a beszélő neveket).
Talán majd Szerbiában is lassan felülkerekedik az Értelem.
