Boxmeccs helyett búcsúbuli
.jpg)
Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy reálisan mekkora a baj az ország költségvetésével, gazdasági mutatóival. Az újságokban a a legismertebb közgazdászok is heves szópárbajokat folytatnak egymás ellen, nembeszélve az állami szervek egyet nem értéséről.
Ezt a gordiuszi csomót lett volna hivatott kibogozni a Parlament Pénzügyi Bizottságának keddi ülése, amit az LDP képviselőjének javaslatára hívott össze Zoran Krasić. Arra vonatkozóan is megoszlottak a vélemények, hogy az ülés milyen mértékben szolgálja majd a megoldáskeresést és milyenben a politikai haszonlesést.
Az ülés apropójául ugyanis az szolgált, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége dolgavégezetlenül távozott Belgrádból február első napjaiban, a tárgyalások elakadtak, mert az IMF szerint a Kormány nem tartotta magát az előre meghatározott költségvetési hiánycélokhoz. Magyarán túlköltekezett. Legalábbis ilyen vészterhes helyzetképet festett föl a belgrádi sajtó. Erre csapott le igazi politikai dögkeselyűként az LDP.
Hozzáteszem, jól tette, hiszen hol máshol lehetne és kellene a Kormányt elszámoltatni, mint a Parlamentben. Igen ám, de lesz még egy elszámoltatás kb. 2 hónap múlva is. És egy ilyen politikai pellengérre állítás kitűnő a választási kampány bemelegítő szakaszában.
Mindezek miatt arra lehetett számítani, hogy az ülés nagy bunyót fog hozni. Szerencsére a kormányzat nem próbálta meg elszabotálni az ülést és megjelent Mirko Cvetković miniszterelnök-pénzügyminiszter is. Meg a Szerb Nemzeti Bank kormányzója, Dejan Šoškić és a Költségvetési Tanács tagjai.
Az egymásnak esés viszont elmaradt. A miniszterelnök a maga jól ismert, sokszor tapasztalt, nyugodt, lassú modorában fél órában ismertette, hogy nincs nagyobb gond, az ellenzék pedig ötlettelen volt, lagymatag és nem kis mértékben demagóg. Az ülés politikai boxmeccs helyett kedélyes búcsóbulira hasonlított, amelyen az ellenfelek olyan „remélem jövőre a választások után ugyanitt” stílusban vállon veregették egymást.
A józanság és a helyzethez méltó komolyság egyedül a Költségvetési Tanács (KT) tagjait jellemezte. Olyan szakmai, független, ellenőrző testületről van szó, amelynek az a feladata, hogy a Kormány ne tehessen meg bármit a gazdaságpolitika terén. Nem dönt semmiről, de elemez és figyelmeztet. Régebbi demokráciákban számít a véleményük.
A KT adataiból a következő derül ki: az államadósság mértéke túldobta a törvény által maximálisan megengedett mértéket (a GDP 45%-a). Ha a Kormány (a jelenlegi is és a következő is) nem költekezik fegyelmezettebben és nem szorítja vissza a közfogyasztást, akkor 2016-ra az államadósság mértéke elérheti akár a teljes hazai össztermék 55-60%-át is.
A mai világban a szuverenitást már nem a külföldi államok hadseregei veszélyeztetik, hanem az államadósság évről évre történő növekedésének réme. Jó lenne, ha ezt azok a szerbiai politikusok is megértenék, akik (Koszovóval kapcsolatban) nap mint nap hangoztatják, hogy mindenképpen megvédjük szuverenitásunkat.
Meg kell mondani az embereknek, hogy nélkülözhetetlenek lesznek az adóreformok, de méginkább azt, hogy a környező – nálunk természetesen nem szegényebb – országokban is elkerülhetetlenné vált a bércsökkentés, a nyugdíjrendszer, a munkaerőpiac, az egészségügyi ellátás rendszerének átalakítása... Egyszóval a közfogyasztás visszafogása. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor méginkább érthetetlen a keddi bizottsági ülés laza hangulata.
De van megoldás. Úgy hívják: egy normális, a jog uralma elvein működő, a határait ismerő és beismerő, ésszerű külpolitikát folytató, befektetőbarát ország kiépítése. A többi már jön(ne) magától. Ideje lenne ezt végre belátni.
