Boszniai példa
A képen látható épület a Boszniai Szerb Köztársaság (BSZK) Parlamentje. A napokban Varga Laci fölhívta a figyelmem egy törvényre, amelyet tavaly szeptember 14-én, ebben az építményben fogadtak el. Ő a múlt héten egy szarajevói konferencián hallott róla. A jogszabály címe szabad fordításban: A Boszniai Szerb Köztársaság területén található állami vagyon státusáról szóló törvény.
Nem szoktam a blogon szűk szakmai kérdésekről írni. A Szerbián kívüli eseményekről se nagyon szoktam. Most azonban nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
A mindösszesen 11 szakaszból álló törvény többek között az alábbi megoldásokat tartalmazza:
1) A Boszniai Szerb Köztársaság területén található állami (azaz bosznia és hercegovinai) vagyon a BSZK tulajdonát képezi.
2) A fenn említett vagyonnal a BSZK Kormánya rendelkezik.
3) A BSZK Kormánya szerződést köthet Bosznia és Hercegovina (BiH) Minisztertanácsával, amelynek értelmében ezen vagyontárgyak némelyikének használati jogát az állam (azaz Bosznia és Hercegovina) rendelkezésére bocsáthatja.
4) Bosznia és Hercegovina szervei végezhetnek átalakításokat a használatra bocsátott vagyontárgyakon (azaz épületeken), de olyan állapotban kell azokat visszaadniuk a Boszniai Szerb Köztársaságnak, amilyenben átvették, és a BSZK-tól nem kérhetik az átalakítási költségek megtérítését.
A Bosznia és Hercegovina nevű államban tehát annak egyik un. entitása, nevezetesen a Boszniai Szerb Köztársaság ilyen törvényt fogadhatott el. Aki nem hiszi járjon utána ezen a linken.
Mi a helyzet nálunk? Szerbia alkotmánya értelmében köztulajdonnak számít az állami tulajdon, az autonóm tartomány, valamint a helyi önkormányzati egységek tulajdona.
A gyakorlatban 1995 óta (Európában egyedülálló módon) Vajdaságnak, a városoknak és a községeknek nincs saját tulajdona. A ma, Szerbiában érvényben levő gyakorlat szerint: köztulajdon = állami tulajdon. Állami (és nem önkormányzati, illetve tartományi) tulajdonban van a szabadkai vagy a belgrádi városháza, a tartományi parlament épülete. Hogy az utakról és egyebekről ne is beszéljünk. Mindez egy olyan országban, amely állítólag ősszel az Európai Unió tagjelöltjévé kíván válni. Továbbra is sokan elszakadási vággyal vádolják és az ország területi egységének veszélyeztetőjének bélyegzik azt, aki síkraszáll az önkormányzati és a tartományi vagyon visszaszolgáltatásáért.
Nem kell nekünk nyugat-európai példa. Fölösleges azzal bíbelődnünk, hogy hogyan működik ez a többszáz éves demokráciákban. Elegendő Bosznia (pontosabban a bátor Boszniai Szerb Köztársaság) gyakorlatát átültetnünk Szerbiába. Előttünk járnak a decentralizáció terén. Még ők is. Mi a válaszod, Európai Szerbia?
