Az utolsó előtti hét
Azt hiszem ma rövid bejegyzést írok. A kampany utolsó hetébe fordultunk. Annyi minden történik nap, mint nap, hogy számba se lehet venni az eseményeket – nehéz szelektálni. Olyan élményekben lehet részem, amelyek élvezetessé teszik még a kampányidőszak nehéz pillanatait is.
Itt volt például hétfőn a B92 TV politikai vitaműsora. A kezdet előtt 3 órával tudtam meg, hogy a 4 szereplősre tervezett csatában csupán hárman veszünk részt, mert Bojan Kostreš, a Liga elnökhelyettese lemondta a szereplést. Elezović, a DS tartományi főnöke egész este Maja Gojkovićtyal volt elfoglalva, én pedig arra törekedtem, hogy ebből a műsorból is az derüljön ki: mi mit szeretnénk, miért szállunk síkra.
Kár, hogy nem jött el Kostreš – ennek biztos „komoly” oka van. Egyikünknek biztos kellemetlen lett volna végigbeszélni ki mit tett a vajdasági érdekek megvalósulásáért Belgrádban az elmúlt 4 évben... Meg hát, ahogy a műsorban is mondtam, gyakorolnia kell tamburán a Mlada Vojvođanka c. dalt. Ettől lesz jó, nekünk vajdaságiaknak.
Nagy nehezen a tartományi DS főnökből, aki nem mellékesen a párt országos kampányfőnöke is sikerült kiszednem, hogy Saša Vučinić a szabadkai polgármester-jelöltjük. Hetek után végre tettek valami egyértelmű kijelentést. Most már csak azt nem tudom, hogy Elezović beszél-e mellé vagy Oliver Dulić, de az egyikük biztos, mert Szabadka nem Spárta, hogy két király gyakorolhassa a hatalmat egyszerre - nem lehet Vučinić és Dulić is. Másszóval, nagy a pánik és a tanácstalanság a DS háza táján.
Másnap Budapesten voltam, ahol 5 TV műsorban szerepelhettem az M1-en, illetve a Duna TV-n. Ezek egy része élőben ment, egy része pedig felvételről került adásba aznap délután vagy másnap. Rám legnagyobb hatással a Ma reggel és Az Este c. műsorok stúdiója, díszlete, hangulata volt. Érdekes tapasztalat volt a Közbeszéd, a Kárpát Expressz és az Átjáró is, hiszen az elmúlt közel 10 évben egyszer sem hívtak budapesti TV műsorba. Más mint a szabadkai vagy az újvidéki TV-k, de nagyban különböznek az ott tapasztaltak a belgrádi országos televíziókban megszokottaktól is.
A médiaélmények mellett a héten voltam pl. a minden évben felemelő kispiaci falunapon is, Csókán pedig a fiatalokkal beszélgettem politikáról, lehetőségekről, közéletről, amit követően közösen néztük meg a számomra fájdalmas végeredménnyel záruló madridi BL elődöntőt.
Tegnap Orbán Viktor járt nálunk. Mindig meglep a közvetlensége és az a szeretet-mennyiség, ami az emberekből felé árad. A legmeghatározóbbnak a szabadkai Szent György templomban szervezett ökumenikus imát, valamint a hajdújárási Vinogradar fociklub pályáján tett látogatását érzem. Első látásra két teljesen különböző típusú eseményről beszélhetünk, nem is illik összehasonlítani őket, de hangulatukban nagyon is rokoníthatóak egymással. Mindkét alkalommal a melegség, az együvétartozás, a tisztelet, megbecsülés és segíteni akarás érzése keringett a levegőben...
