Állóháború
A héten folytatódott a háború. Mármint kollégium-ügyben. Nem olyan háború volt ez, mint tavaly a tajvani parlamentben, de azért szerdán sikerült közel egyórás vitát csinálni az ülésteremben a módosítási indítványainkról. Olyan volt, mint 2007-ben oly sokszor, azóta meg néhányszor. Varga Laci és én az egyik oldalon, az aktuális miniszter meg a másikon. Néhányan, más frakciókból meg statisztáltak.
11 oldal a vita gyorsírói jegyzete, de érdemes elolvasni. Látszik belőle, hogy meg kell küzdeni minden vesszőért. Meg hogy a más frakciókban ülő kisebbségiek ahelyett, hogy inkább hallgatnának (ha már nincsenek mellettünk), a javaslataink ellen beszélnek. Bizonyítva hozzánemértésüket. Meg szólgalelkűségüket.
Mi azzal érveltünk, amit a múlt pénteki blogbejegyzésben már leírtam, a miniszter meg folyamatosan mellébeszélt. Szerinte jobb a kisebbségek helyzete, mint sok EU tagállaméban, úgyhogy ne próbáljuk meg félrevezetni a közvéleményt azt állítva, hogy a módosítási indítványaink elutasítása esetében veszélybe kerülhetnének a kisebbségek.
Azt hiszem mindennek ellenére ő is tudja: nekünk nincs veszíteni valónk. Nem bonyolult a helyzet, ugyanis a nemzeti tanácsokról szóló törvény 23. szakasza kimondja: "a nemzeti tanács megfelelő javaslata vagy véleménye nélkül meghozott egyedi jogi aktusok törvényellenesek, illetve semmisek". Akármit is írjon majd a kollégiumokról szóló törvényben, bíróságon megsemmisíthető bármely diákotthon-igazgató kinevezése, ha a nemzeti tanácsok megkérdezése nélkül történik. Ezért lenne elegánsabb elfogadni a módosítási indítványunkat. Azért nincs veszíteni valónk, mert így vagy úgy, de megvédjük az alkotmányban biztosított kollektív kisebbségi jogainkat. Vagy a Parlamentben vagy a bíróságon. Szerintünk az első változat lenne a minisztérim számára a fájdalommentesebb.
Nagy elismerésnek tartom, hogy szerdán a Tanjug hírügynökség kb. így foglalta össze a nap eseményeit: a mai képviselőházi munkát Jelko Kacin (EP szerbiai jelentéstevő) parlamenti frakciókkal folytatott megbeszélései, valamint a VMSZ képviselőinek oktatási miniszterrel folytatott vitája fémjelezte. A magyar sajtó is kellő figyelmet szentelt a vitának. Az se mellékes, hogy a héten (ennek a témának, valamit Sólyom elnök úr látogatásának, Tomislav Nikolić ránk vonatkozó nyilatkozatainak, a nemzeti tanácsi választások kiírásának köszönhetően) meghívtak a B92 TV Híradójába és az RTS reggeli műsorába. Egy kisebbségi, regionális párt számára is fontos jelen lenni az országos médiában.
A miniszter azonban érvek hiányában (talán éppen azért) hajthatatlannak bizonyult. Legalábbis mostanáig. Ettől függetlenül, a Parlament még támogathatja az álláspontunkat. Már meg is kezdtük a tárgyalásokat. A kormánykoalícióhoz tartozó egyik frakció már támogatásáról biztosított bennünket. Egy másik pedig szintén nem volt elutasító. Sok minden fog még a napokban történni a háttérben.
A Wikipédia szerint állóháborúnak azt nevezik, amikor a frontvonalak mentén a szembenálló felek a lövészárkokba húzódnak, és a folyamatos harc ellenére sem mozdul el egyik irányban sem a frontvonal. Ennek voltunk aktív résztvevői ezen a héten. A jövő héten már el fog mozdulni. Kedden lesz ugyanis a szavazás.
