A skandinávok, meg a többiek
Ezen a héten nem ülésezik a Parlament (a hétfői, ügyrenddel kapcsolatos szavazást leszámítva). Most mégis Belgrádból tartok haza. Az Egyesült Királyság parlamentjének öttagú delegációjával beszélgettünk. Dragoljub Mićunović és a szerbiai Képviselőház Külügyi Bizottságának hat tagja. A hűvös angolok érdeklődőek és barátságosok voltak.
Nem ez volt az egyetlen nemzetközi aktivitásom az utóbbi néhány napban. Skandináv invázió volt Belgrádban. Egy hete Olli Rehn, az EU bővítési biztosa, hétfőn pedig a volt norvég külügyminiszter, Knut Vollebaek, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa.
Nem nagyon szeretem a külföldi diplomatákkal történő találkozásokat. Az az érzésem általában, hogy mindig valami más érdekli őket, meg hogy nem értik a szerbeket. A Szerbiában élő kisebbségeket meg főleg nem. Azért jönnek általában, hogy megcsillantsák az ország előtt az európai jövőt, meg, hogy elmondják a kötelező mondatot: „Szerbia európai csatlakozása és Koszovó kérdése két különálló folyamat”.
Rehn és Vollebaek más volt. Tájékozottak, nyitottak. Hűvösek, de érdeklődőek. Persze nem volt sok idő. A svéddel a parlament elnökasszonyának és a 8 frakcióvezetőnek a társaságában találkozhattam, a norvéggal pedig további 13 nemzeti tanács vezetőjével.
Azon túl, hogy ezekkel az emberekkel nem lehet minden nap találkozni, úgy érzem gyakorlati haszon is származik a beszélgetésekből.
Megerősítést nyert az, amivel mi vajdasági magyarok mindig tisztában voltunk. Az EU-hoz nem lehet az évszázados európai értékrend meghonosítása nélkül csatlakozni. A kisebbségi jogok gyakorlatban történő biztosítása, a jogbiztonság, az alkotmányosság tiszteletben tartása, a decentralizáció meghonosítása nélkül nem léphetünk be az európai értékek közösségébe, az Európai Unióba. Az EU ugyanis nemcsak nemzetek és allamok, hanem régiók és mindenekelőtt értékek közössége is.
Az pedig nagyon veszélyes, hogy egyes kisebbségellenes törvények meghozatalát az EU követeléseként állítják be (a bíróságok székhelyéről szóló decemberben elfogadott törvény). Az EU értékei és a kisebbségi jogok nem állnak és nem is állhatnak egymással szemben. Káros dolog az EU csatlakozással visszaélni. Le kellene róla szokni. Viszont meg kellene barátkozni a decentralizáció gondolatával. Választási kampány-időszakon kívül is.
Ezt mondja a svéd, a norvég, az angol és a skót is. Ők már csak tudják. Ki tizenvalahány, ki harmincvalahány éve, de belül van.
Azt kellene Szerbiában is megérteni, hogy nem elég a törvényeket összhangba hozni az EU szabványaival, nem elég a kék útleveleket újra pirosra cserélni, mégcsak Mladićot kiadni se elég. Az európai értékeket kell -a fenn említetteket és még számos másikat- természetesnek tartani nálunk is. Nem azért, mert az EU „újabb és újabb feltételeket támasztva“ ezt elvárja tőlünk, hanem azért, mert ez a mi mindannyiunk érdeke.
Ezt erősítette meg bennem Rehn, Vollebaek és a britek.
