A 100.
Pontosan egy évvel ezelőtt részletesen írtam az akkori koszovói ülésről. A mostanira is érvényesek az akkor leírtak. Ugyanazok a szereplők, a hangulat, a körítés. A beterjesztett szöveg pedig rosszabb. A helyzet meg elég komoly, súlyos.
Tartózkodtunk a majdnem 11 órányi vitát követő, 0 óra 50 perckor kezdődött szavazáson. Nem támogathattuk a javasolt szöveget, ugyanis tele van kétértelmű, pontatlan megfogalmazásokkal. Nem derül ki belőle, hogy mit szándékozik tenni a Kormány 1 hét vagy 1 hónap múlva. Zárt ülést kellett volna tartani és a minisztereknek ismertetniük kellett volna a tervezett intézkedéseket. Annak lett volna értelme. Ez így csak színjáték.
A hetén 2 üggyel foglalkoztunk még. A fontosabbik végeredménye az, hogy elfogadásra került az egészségbiztosítási törvényre benyújtott módosítási indítványunk. A lényeg egy mondatban úgy foglalható össze, hogy sikerült megakadályoznunk azt, hogy a mezőgazdasági termelők helyzete kedvezőtlenebbé váljon.
A Kormány által beterjesztett törvényjavaslat értelmében minden olyan 15 év fölötti embernek, akinek föld van a nevén és más alapon nem biztosított (mondjuk nincs egy cégben vagy intézményben munkaviszonyban), fizetnie kellett volna az egészségbiztosítási járulékot. Ez évente kb 25 ezer dinár lett volna fejenként. Egy négytagú család esetében tehát csak az egészségbiztosítási járulékra 100 ezer dinárt kellett volna elkülöníteni. Mindez vonatkozott volna azokra a családokra is, amelyeknek összesen fél hektár földje van. Nem kell mezőgazdasági szakembernek lenni ahhoz, hogy világos legyen: a kiadás nagyobb lett volna, mint a gazdálkodásból megvalósíható bevétel.
Az elfogadott módosítási indítványunk értelmében családonként 1 embernek kell járulékot fizetnie. Ez gyakorlatilag az eddigi megoldás hatályban maradását jelenti. Nem vagyunk az ellen, hogy rendet csináljanak az egészségbiztosítási járulék megfizettetésével kapcsolatban. Ugyanakkor nem tudjuk azt elfogadni, hogy az év derekén egyik napról a másikra megtöbbszöröződjenek a gazdák kiadásai. Most ezt sikerült megakadályozni. Ennél sokkal nagyobb összeget jelent viszont a nyugdíjjárulék. A nyugdíjbiztosítási törvény következő módosításánál el kell érnünk azt, hogy ezt a járulékot is csak az fizesse, aki valóban mezőgazdasággal foglalkozik és abból is él. Ez évente 42 ezer dinár fejenként. Egy 4 tagú család esetében 168 ezer. És fizetniük kell mégha csak fél hektár földjük is van. Ezt módosítani kell.
A másik ügy a vajdasági pedagógusok végkielégítésére vonatkozik. Kedden kérdést intéztem a miniszterelnökhöz. Tényleg nem világos, hogy hogy van az, hogy a 2010-ben vagy 2011-ben nyugdíjba vonuló vajdasági tanárok nem kapták meg a végkielégítést, míg a belgrádi, kragujevaci vagy vranjei kollégáik számlájára rögtön megérkezett a kb 100 ezer dinárnyi összeg. A félreértés elkerülése végett ideírom: az összes tanügyi dolgozó végkielégítését a köztársasági költségvetésből kell fizetni. Ezt írja a törvényben. Ezzel szemben, vannak pedagógusok Vajdaságban, akik több, mint másfél éve várják a kifizetést. Milyen üzenete van ennek? Miért ér a pancsovai tanár több évtizedes munkája kevesebbet, mint a smederevóié? Várom írásban a választ.
Ezek voltak a szünet előtti utolsó hét legfontosabb eseményei. Ez meg már a 100. blogbejegyzés (2009. 02.12. óta). A következő szeptemberben jön. Kellemes nyarat!
