Törődünk-e a művészeinkkel?
KISHEGYESI TANÁCSKOZÁS A MŰVELŐDÉSRŐL
A Kishegyesen éppen ma, holnap és holnapután zajló Durindó és Gyöngyösbokréta keretében délután jól sikerült ülést tartott a kultúráról szóló törvénytervezetről a Magyar Nemzeti Tanács intéző és kulturális bizottsága, amelyre művelődési életünk számos kiemelkedő egyéniségét hívták meg a szervezők.
Mielőtt a parlament döntene az illető törvényről, időszerű volt meghallgatni íróink, filmrendezőink, könyvtárosaink és más értelmiségijeink véleményét, hogy eljussunk végül a követelmény kimondásáig: a magyar hatáskörben működő intézményeken kívül minden országos jelentőségű levéltárnak, könyvtárnak, színháznak, író- és más művészeti szövetségnek gondot kell viselnie a nemzeti kisebbségekről!
Ahogyan Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondotta bevezetőjében: egy olyan korábbi törvénytől indultunk el, amelyben egyetlen alkalommal jelent meg a nemzeti kisebbség kifejezés és ugyancsak egyetlen helyen említik meg Vajdaságot.
A mostani ülés résztevői megismerkedhettek Pásztor Bálintnak, az Intéző Bizottság elnökének, parlamenti képviselőnek a hat pontból álló módosítási javaslatával, amelynek révén a készülő új törvényben igyekszik méltó helyet kiharcolni a vajdasági magyarság kultúrájának. Az elképzelések szerint a megalakuló Országos Művelődési Tanács négy tagját a nemzeti kisebbségek soraiból nevezi majd ki a parlament.
Az új törvénytől a pályázati rendszer kiszámíthatóbbá tétele várható el, és azt, hogy már októberben megjelenjenek a pályázatok.
A nemzeti tanácsok jogállását azonban nem szabályoznák most, hanem azt majd a nemzetiségi tanácsokról szóló törvényben teszik meg az ígéretek szerint – hallottuk Pásztor Bálinttól.
Igen sokan fájlalták a felszólalók közül, hogy a kiváló (vagy talán találóbb meghatározás szerint) érdemes művészi státusra, amely számos anyagi előnnyel járna, a nemzeti kisebbségek alkotói közül csak kevesen számíthatnak, olyanok pedig végképp nem, akik nem publikáltak a szerb nyelven megjelenő lapokban, vagy műveik nem jelentek meg fordításban. Ezek kiválasztását is a nemzeti tanácsok feladatkörébe kellene átutalni! – vélekedtek többen, noha elhangzott olyan megjegyzés is, hogy egyes tanácsok nem igazán képviselik a nemzeti kisebbséget, amely megválasztotta őket.
Eléggé törődünk-e művészeinkkel, intézményeinkkel? – csengett ki a kérdés szinte minden felszólalásból. „Nem elég ugyanis, hogy ismertté tesszük az országot például egy-egy magyar filmmel, amelyben sok-sok alkotónak a munkája van benne, ha nem kezelnek bennünket érdemeink szerint „ – mondta Vicsek Károly.
„A társulat beleegyezése nélkül ne történhessen meg egy színi igazgató kinevezése – jegyezte meg Mezei Zoltán, a szabadkai magyar társulat vezetője, -- és más kérdésekben is legyen döntési joga! Színházunk mai szerkezeti felépítése azt sem teszi lehetővé a számomra, hogy megmondjam, ki legyen az öltöztető.”
A Magyar Nemzeti Tanács szerepét erősítő törvénymódosítási javaslatok támogatásra találtak hát a kishegyesi kellemes hangulatú ülésen, azzal, hogy az testület feladata a szakma segítése, a politika művelése és az érdekképviselet legyen!
Dr. CSORDÁS MIHÁLY