Szabadka: A Vergődő madár már 1125 legyilkolt és azonosított ember örök álmát őrzi
1944 ősze, azok a szörnyű éjszakák és rettegéssel teli nappalok már 77 év távolában vannak, de azok lelkében a mai napig kitörölhetetlenül élnek, akik mint kisgyermekek vagy serdülő fiatalok átélték, elszenvedték – hangzott el kedd délután Szabadkán, az egykori téglagyár gödrében, a II. világháború végén legyilkolt ártatlan áldozatok emlékművénél.
Némedi Imre, a megemlékezés vezetője elmondta, hogy hálát adhatunk a Jóistennek, hogy évtizedek után ma már félelem nélkül emlékezhetünk az azonosított áldozatokra. Tavaly 1067 név volt ismert, ma már pedig 1125. A legyilkoltak Szabadkáról és 22 környező településről származtak, de voltak magyarországiak is, 74-en Kunbajáról és 10-en Madarasról. A kutatások tükrében a legidősebb áldozat már nem Kiss György 80 éves vasutas, hanem Benke József 81 éves földműves. A legfiatalabb áldozatok sem a 12 éves Soós Terike és Kujundzsity Klárika, hanem a 6 éves bajmoki Kabai Veronka, aki 1938-ban született, és akit 1944-ben végeztek ki.
Az áldozatok nevének felolvasása után római katolikus és evangélikus ökumenikus istentisztelet következett magyar, horvát és német nyelven, majd megszólalt a lélekharang. Az alkalmi beszédet ezúttal dr. Pásztor Bálint, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke mondta.
- Halottak napján gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteinkért a közösen töltött idő emlékére, ez a dátum azonban közösségünk számára tragikus évforduló is. Ezekben a napokban tartanak a szabadkaihoz hasonló megemlékezéseket, hiszen számos település lakói nem mehetnek virággal és gyertyával a temetőbe, nagyszüleik, testvéreik, hozzátartozóik sírjához. Az 1944 őszén elkövetett megtorlások áldozataira emlékezünk együtt, a szűkebb és tágabb közösségünket ért kegyetlenkedések halottaira, akik életükkel fizettek egy korábbi, ugyanilyen igazságtalan öldöklésért anélkül, hogy esélyük lett volna az igazságra. Ők azok, akiket a bosszú és mellette a legrosszabb emberi tulajdonságokból fakadó emberi cselekedetek ragadtak el, és akiket még elsiratni sem lehetett nyilvánosan. A gyászt a rettegés, az igazságtalanság számonkérését a megbélyegzéstől és a további borzalmaktól való félelem váltotta fel. Családok vesztek oda, mentek tönkre, települések tizedelődtek meg – mondta Pásztor Bálint, aki emlékeztetett arra, hogy Szabadkán 30 éve próbálják feltárni a történteket, s azonosítani a meggyilkolt emberek nevét. A kollektív bűnösség, mint fogalom megszüntetése is megtörtént, a tényfeltárás intézményesen zajlik, mert a múlt feltárása teremtheti meg azt a jelent, amelyben biztonságos jövő építhető.
Pásztor Bálint köszönetet mondott a megemlékezőknek, s azoknak, akik lehetővé tették, hogy az emlékhely létrejöhessen, majd beszédét így zárta:
- Nagyon sok évnek kellett eltelnie, hogy politikai tevékenységünk eredményeként a történelmi igazságtalanságot az ártatlanul kivégzettek azonosításával enyhítsük, hogy neveiket táblákra véshessük, hogy Szerbia és Magyarország államfői közös főhajtással vegyenek részt a vérengzések áldozatainak emlékműveinél. A koszorúk elhelyezésével a hozzátartozók fájdalmában osztozva tudatosítsuk és fogalmazzuk meg közösen is, hogy a béke mennyire törékeny, s ha az a kiváltság jutott nekünk, hogy benne élhetünk, akkor naponta teljesítendő feladatunk és felelősségünk óvni, ápolni és megtartani azt.
A beszéd után elsőként a szabadkai városi képviselő-testület nevében dr. Pásztor Bálint koszorúzta meg az emlékművet, majd a polgármester nevében Marko Marić segédpolgármester. A vajdasági képviselőház koszorúját Pásztor István helyezte el a talapzatnál, majd az Észak-bácskai Körzet, a belgrádi magyar nagykövetség, Horvátország szabadkai főkonzulátusa, a Magyar Nemzeti Tanács, a Horvát Nemzeti Tanács, a Bunyevác Nemzeti Tanács képviselői koszorúztak. Ezután következtek a Vajdasági Magyar Szövetség, a VMSZ szabadkai városi szervezete, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Kunbajai Német Önkormányzat, a Magyar Mozgalom, a Szabadkai Zsidó Hitközség, a szabadkai Maria Theresiopolis Német Egyesület, a Visegrádi Szent György Lovagrend és Szabadka Város Kegyeleti Bizottságának képviselői, akik szintén elhelyezték a Vergődő madárnál a kegyelet virágait.
A hivatalos ünnepség után gyertyagyújtásra került sor, a gödörben, a tömegsírok felett az emlékezők apró mécseseket helyeztek a fűbe néhány szál virág kíséretében.
NÉMETH ERNŐ