Pásztor Bálint: Csak a békepárti álláspont elfogadható
Interjú
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) három évtizedes fennállását ünnepelte nemrég, amelyen mind a szerb, mind a magyar államvezetés képviseltette magát. Az esemény kapcsán Pásztor Bálint, a párt vezetője beszélt lapunknak a VMSZ szerepéről a magyar–szerb kapcsolatok építésében, a vajdasági magyarság előtt álló kihívásokról, valamint az aktuális politikai kérdésekről, köztük a háborúról és a migrációról. Pásztor kiemelte: rövidlátó magatartás jellemzi az Európai Bizottság politizálását, most már évekre visszamenőleg egyszerűen nem látják a valóságot, nem látják azokat a veszélyeket, amelyek az emberek szempontjából kulcsfontosságúak.
– A szerb és a magyar államvezetés is képviseltette magát a VMSZ ünnepi akadémiáján. A napokban tartotta meg a magyar párt a rendezvényét, amelyen nagyon sokan részt vettek, kiemelt jelentőségű személyiségek is. Miként tudja betölteni a híd szerepét a magyar párt Budapest és Belgrád között?
– A harminc év is azt bizonyította, hogy magyar érdeket Vajdaságban, Szerbiában, korábban Jugoszláviában csak magyar párt tud érvényre juttatni, és ugyanakkor a nemzetrésznek a fejlődése szempontjából, az ügyei előrébb vitele szempontjából az jó, ha jó viszonyban van egymással a két ország, tehát az anyaországunk, illetve az az ország, amelyikben élünk, amelyiknek az állampolgárai vagyunk, és a Vajdasági Magyar Szövetség az elmúlt, tehát most már mondhatom, hogy bő tíz évben – elsősorban Pásztor István – rengeteget tett azért, hogy ez a helyzet kialakuljon, és hogy ma elmondható legyen az, hogy Szerbiának nincs jobb szomszédja, mint Magyarország, és Magyarországnak nincs jobb szomszédja, mint Szerbia. Ennek az volt a feltétele, hogy megvalósuljon 2013-ban a történelmi megbékélés. Kerek évfordulót ünnepelünk az idén is, lévén, hogy 2014. október 30-án kerültek ki a jogrendből azok a jogszabályok, amelyek a magyarságot a kollektív bűnösség alapján megbélyegezték hetven esztendőn át. Amikor ez megtörtént, akkor azt követően a közös gazdasági projektekre, az infrastruktúrafejlesztésre, a határátkelők és egyéb más fejlesztésekre tudtuk helyezni a hangsúlyt, amelyeknek a haszonélvezői a két ország állampolgáraira, elsősorban a vajdasági magyarok, illetve a magyarországi szerbek.
– Harminc év egyébként nem rövid idő, három évtized. Palicson arról beszélt, hogy több országos párt is a süllyesztőbe került a három évtized alatt, a VMSZ pedig itt van, itt maradt.
– Igen, sőt, hogyha megvizsgáljuk a tavaly decemberi választási eredményeket, éppen most egy éve az országos és a tartományi választások megtartásának Szerbiában, akkor azt kell látnunk, hogy a politikai önállóságot a legerősebb szerb párt tartotta meg, a Szerb Haladó Párt. A kormányoldalon ez még kizárólag a Vajdasági Magyar Szövetség, amely önállóan mérette meg magát a választásokon. Mindenki más a Szerb Haladó Pártnak a listáján indult, és ellenzéki oldalon is egy több mint tíz szervezetből álló, teljesen elvszerűtlen összeborulás volt. Hogyha figyelembe vesszük, hogy ebben az elmúlt harminc évben mi minden történt, mi azt szoktuk mondani, hogy a vajdasági magyar közösség átélt mindent, amit a történelem viharai előidézhettek, háborús helyzet, kényszersorozás, behívók, hiperinfláció, szankciók, elszigeteltség, bombázások, tehát mindezeket a vajdasági magyar közösség átélte a kilencvenes években, aztán 2000-ben jött a fordulat, a milosevicsi rendszer bukása. Ennek tevékeny résztvevője volt a Vajdasági Magyar Szövetség is. Ez fölcsillantotta a reményt, de nagyon gyorsan csalódnunk kellett, és azt kellett érzékelnünk, hogy csak önmagunkra számíthatunk, ami alatt azt értem, hogy önállóan kell kivívni Szerbiában a tiszteletet, és a számunkra fontos kérdésekhez partnereket kell találni, olyan partnereket, amelyekkel együtt lehet működni, és ezt a partnert a Szerb Haladó Párt jelenti most már tíz éve, Magyarországon meg természetesen a Fidesz–KDNP.
– Említette, hogy a vajdasági magyarság sok mindent átélt az elmúlt évtizedekben. Volt háború, sorozások, a magyarverések, aztán a migráció kérdése is itt volt. Ha visszatérünk a háború és a migráció kérdésére, ez a két téma az, amely egész Európát szétfeszíti. Mit gondol, Brüsszel miért ennyire hajthatatlan mindkét témában? Elhibázottnak látja az Európai Unió vezetésének a hozzáállását ezekben a kérdésekben?
– Teljes mértékben rövidlátó magatartás jellemzi az Európai Bizottságnak a politizálását, most már évekre visszamenőleg egyszerűen nem látják a valóságot, nem látják azokat a veszélyeket, amelyek az emberek szempontjából kulcsfontosságúak. Mi a Vajdaságban bő nyolc éven át napi szinten voltunk elszenvedői a migrációs válságnak. A Vajdasági Magyar Szövetség egyedül volt a szerbiai parlamentben, amely sokszor mindenféle nemtelen kritikát is kénytelen volt eltűrni, de határozottan kiállt amellett, hogy a helyi lakosság biztonsága kell hogy az elsődleges szempont legyen. Voltak olyan időszakok, éveken át tartó helyzet, amikor több ezer, időnként nyolc-tízezer ember is szabadon kószált elsősorban a magyarlakta területeken vagy a határ menti övezetben a köztereket, az utcákat elárasztották, aztán ’23-ban – és korábban is volt rá példa – migránsok közötti leszámolásra került sor. 2023 októberétől rendet tartanak a szerb fegyveres erők, és a VMSZ elérte a célját ez ügyben, és azon vagyunk, hogy ez a helyzet, ez a jelenlegi helyzet tartós legyen.
A háborút, ahogy most a kárpátaljai magyarság, ugye a vajdasági magyarság korábban, a 90-es években közelről látta. Elszenvedte, nem csak látta, úgyhogy ilyen szempontból azt gondolom, hogy a békepárti álláspont az, ami minden normális európai polgár szempontjából az egyedül elfogadható, és e tekintetben Magyarország és Szerbia – a két államnak a vezetése– , ugyanazt gondolják, és ez mindenképpen a vajdasági magyar közösségnek is jó.
– Említette, hogy a vajdasági magyar közösség megmaradt, és a párt is sikeresen vette az elmúlt harminc évet, de pláne kisebbségi pártként soha nem lehet hátradőlni. Milyen kihívások várnak a közösségre és a pártra?
– Kisebbségi lét. Erről nemcsak a Vajdaságban tudnánk mesélni, hanem a Kárpát-medencében ez mindenhol folyamatos küzdelmet jelent, vagyis nem lehet soha hátradőlni, akármennyire is jók ezek a kapcsolatok, amelyekhez egyrészt mi is hozzájárultunk, másrészt pedig mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez fennmaradjon. Ám folyamatosan oda kell figyelni például a parlamentben minden törvényhozói eljárás esetében arra, hogy ne csorbuljanak, ne csökkenjenek a kisebbségnek a jogai, ami meg az elsődleges feladat, az egyértelműen a demográfia, illetve az, hogy a nemzet meg tudjon maradni. Ehhez fontosak az oktatási fejlesztések, fontos a gazdaságfejlesztés – mi gyakorlatilag minden magyar osztályért küzdünk. El tudtuk azt érni, hogy annak ellenére, hogy a törvényes minimum tizenöt fő, öt fővel is nyíljon magyar osztály Szerbiában. Ez is a kormányzati szerepvállalásnak az eredménye. Ez járul ahhoz hozzá, hogy mindenki az anyanyelvén tudjon tanulni általános és középiskolában, és ehhez járul hozzá a gazdaságfejlesztés is, ami az elmúlt nyolc évben azt eredményezte, hogy 235 millió eurónyi vissza nem térítendő támogatás jutott a magyar kormány támogatásának köszönhetően a Vajdasági Magyar Szövetség által kidolgozott gazdasági program megvalósulásaként vajdasági magyar családokhoz, gazdákhoz, vállalkozókhoz munkahelyeket is teremtve, és ez az a program, amit fenn kell tartani, meg a jó szerb–magyar kapcsolatok azok, amelyek mindennek az alapját képezik.
– Románia és Bulgária a schengeni övezet része január elsejétől. Mit jelent ez Szerbiának, hogyan tekint erre a VMSZ?
– Egyrészt ennek azért örülünk nagyon, mert az erdélyi magyar közösség úgy tud az anyaországba átutazni, hogy semmiféle határba nem ütköznek, és ez az ő szempontjukból mindenképpen nagyon fontos, ahogy ez régebb óta így van a szlovéniai, a horvátországi meg a felvidéki magyarság esetében, úgyhogy Kárpátalja meg a Vajdaság maradt még ebben a helyzetben. Másrészt pedig nekünk ez azért jó, mert a szerb–magyar határszakaszon hatalmasak a torlódások. Miniszterelnök úrral egyeztetve sok intézkedésnek a meghozatalára került sor az idei évben. Kapacitásbővítést is önmagában foglalt, a munkaidő meghosszabbítását, a vasútfejlesztés is azt eredményezte, hogy a közúti határátkelőkön a helyzet javuljon, de sajnos még mindig arról beszélhetünk, hogy Európa legforgalmasabb határátkelő pontja a Röszke-Horgos határátkelő. Éppen ezért abban bízunk, hogy azt követően, hogy Románia csatlakozott a schengeni övezethez, az ott szolgálatot teljesítő magyar rendőrök, illetve a vámosok átkerülhetnek a szerb–magyar határszakaszra, és ezáltal talán csökkenhet itt a nyomás.
KOZMA ZOLTÁN
