Nem ünnepelnek a vajdasági magyarok
A Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsora a szerbiai parlament hétfői üléséről
Belgrádban egy rendkívül szigorú sajtótörvény elfogadása volt az ára annak, hogy helyén maradjon a szerb kormány. A parlament emellett, de a magyarság szempontjából nem mellékesen, a kisebbségi önkormányzatokról szóló törvényt is megszavazta. A délvidéki magyarok egyelőre nem szerveztek örömükben népünnepélyt. Véleményük ugyanis korántsem egységes a kisebbségi autonómia intézményeként említett nemzeti tanács működési feltételeiről. Hogy miért nem, kiderül Ternovácz István összeállításából.
Egy hónapos nyári szünet után a szerbiai parlamentben hétfőn nagyüzem volt. Maratoni ülésén a képviselőház 24 törvényt, és 2000 módosítási javaslatot fogadott el. Az ülés legjelentősebb eredménye, hogy a kontinens egyik legszigorúbb sajtótörvényének az elfogadásával végül is egyben maradt a kormánykoalíció. Hiába tüntettek az újságíró szervezetek és hiába emelte fel szavát a rigorózus sajtótörvény ellen egységesen a szerbiai média, a társadalmi szervezetek, sőt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet belgrádi képviselete is, a kormány szavazógépezete a VMSZ képviselőinek a támogatásával tette a dolgát, ugyanúgy, mint amikor a háborús kilencvenes években Slobodan Milošević szavazógépezete elfogadta a hírhedt Šešelj-féle tájékoztatási törvényt. Ez alkalommal csak a szereposztás változott. Most éppen a radikálisoknak köszönhető, hogy az utolsó pillanatban sikerült valamelyest enyhíteni a törvény szigorán. A Szerbiai Újságíró Egyesület azonban az alkotmánybíróság elé viszi az ügyet. A kifogások legfőbbike az, hogy a törvény szűk pártpolitikai megfontolásból féket vet a médiára, erőteljesen korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát.
Mi az autonómia?
Kisebbségi szempontból a parlamenti szavazás legfontosabb eseménye az volt, hogy a törvényhozás a késő esti órákban elfogadta a nemzeti tanácsokról szóló törvényt. A VMSZ képviselői annak ellenére rászavaztak, hogy a négy másik vajdasági magyar párt és tíz civil szervezet levélben kérte tőlük, hogy ezt ne tegyék, mivel szerintük a törvény által előírt módon nem fog majd létrejönni a magyar választók névjegyzéke, ami nélkül viszont nem alakulhat olyan magyar nemzeti tanács, amely a teljes itteni magyarság érdekében tevékenykedhet. „Felmérhetetlen következményekkel fog járni, ha eljátsszuk az alkalmat, s ismét olyan szervezet alakul, amely megfelel a szerb érdekeknek, ám kárára lesz az itteni magyarságnak” – olvasható a négy délvidéki magyar párt és a tíz civil szervezetek figyelmen kívül hagyott felhívásában.
A fő kérdés: azzal, hogy a belgrádi parlament elfogadta a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvényt, ezzel megteremtődtek-e a feltételek a magyar nemzeti autonómia intézményrendszerének a kiépítéséhez és működtetéséhez? Pásztor Bálint, a VMSZ parlamenti képviselő a törvény elfogadása előtt erről így nyilatkozott:
- Ez már autonómia. Sőt, az autonómia nem most kezd megvalósulni. A magyar perszonális, kulturális, vagy egyszerűen csak kisebbségi autonómia 2002-ben kezdett el megvalósulni az akkor még szövetségi kisebbség-jogi törvény formájában. Ekkor jöhettek létre a nemzeti tanácsok. Ezek a nemzeti tanácsok már akkortól rendelkeznek hatáskörökkel, csak ezek a hatáskörök nem voltak konkrétan egy jogszabályban felsorolva, és ez az új nemzeti tanácsokról szóló törvénynek a legnagyobb újdonsága és pozitívuma. Nagyon fontos azt elmondani, hogy az autonómiaépítés egy folyamat. Nem tudok arról a világban, hogy valahol az autonómia valahol egy tollvonással az egyik napról a másikra megvalósult volna.
A VMSZ képviselői hiányosságai ellenére azért támogatták a törvény elfogadását, mert szerintük a Magyar Koalíció közös autonómiakoncepciójában megfogalmazott hatásköri rendelkezések 90 százaléka bekerült jogszabályba. Sőt, amíg a Magyar Koalíció közös autonómia-koncepciója csak 30 konkrétan fölsorolt hatáskört tartalmaz az oktatás, a tájékoztatás, a hivatalos nyelvhasználat és a művelődés területén, addig az új törvény hatvanöt hatáskört sorol fel – hangsúlyozzák a VMSZ képviselői.
Sok, vagy kevés?
Ágoston András, a VMDP elnöke számára azonban ez kevés:
- A nemzeti tanácsokról szóló törvény nem autonómia. Valamelyest megnyugtató a számomra, hogy ezt nem állítják azok sem, akik magyar részről részt vettek a törvény kidolgozásában, és a szerb kisebbségügyi miniszter sem állítja, hogy ez autonómia. Nem autonómia azért, mert az autonómiának vannak alapvető ismérvei. Tudjuk azt, hogy az autonómia tanácsát a magyarok hozzák létre, és annak tagjai nem másnak, hanem maguknak a vajdasági magyaroknak tartoznak politikai felelősséggel. Ha ez nem szerepel, már pedig nem szerepel a törvényben, akkor ez nem autonómia.
Ezek után a nagy kérdés: mi következik a folytatásban? Belemegy-e a vajdasági magyar ellenzék abba, hogy a VMSZ szárnyai alatt győzögesse nemzettársait, hogy iratkozzanak fel a magyar választói névjegyzékre, vagy követelni fogja a frissen meghozott törvény olyan irányú módosítását, amelynek köszönhetően lehetővé válna, hogy a horvátországi és a szlovéniai példához hasonlóan a névjegyzéket az állam úgy hozza létre, hogy ne kelljen szükségszerűen külön feliratkozni rá. A másik fontos kérdés, sikerül-e az új nemzeti tanácsot közvetlen úton megválasztani? Ha igen, a megmérettetésen részt vesz-e a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek többsége, vagy a legbefolyásosabb délvidéki magyar párt, a VMSZ és holdudvara, ismét teljes ellenőrzése alá vonja az MNT-t, és ezzel a Budapestről meg Belgrádból érkező támogatásokat, valamint a vajdasági magyar oktatási és művelődési intézményeket és a sajtóházakat?
TERNOVÁCZ ISTVÁN
