„Nem kell temetni a Szabadkai Rádiót!”
Pásztor Bálint: A feladatunk nem ért véget – Németh Ernő: Elég volt a hét év a hányattatásból – Hajnal Jenő: A Szabadkai Rádió státusának rendezése a vajdasági magyar elektronikus sajtó részeként kerül megoldásra
Jövő év júliusáig megtörténik a Szabadkai Rádió magánosítása. A szabadkai közszolgálati médium mellett több tucat rádió kerül magánkézbe jövőre, köztük többek között a topolyai, a törökkanizsai, a nagykikindai és nagybecskereki, amelyek mind a kisebbség nyelvein is sugároznak műsort. Mi lehet végül a Szabadkai Rádió – s egyben a többi médium – sorsa és jövője, a nemzeti tanácsok megmenthetnék-e azokat, ahogyan a héten a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség kérte, erről Németh Ernővel, a rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztőjével, Hajnal Jenővel, az MNT elnökével, Pásztor Bálinttal, a VMSZ parlamenti képviselőjével és Maglai Jenővel, Szabadka polgármesterével beszélgettünk.
– Nagyon sok hallgató érdeklődik telefonon vagy személyesen arról, hogy mi lesz a Szabadkai Rádió sorsa, fennmarad-e? Különösen sok támogató hívást kaptunk most, a Rádió születésnapja alkalmából. Örülünk, hogy ragaszkodnak a polgárok a rádiójukhoz – mondja Németh Ernő.
– Bevallom, nagyon nehéz volt ez az év, a kollégákat is megviselte a bizonytalanság, volt, aki inkább úgymond a biztosat választotta, és külföldre távozott. Hogy pontosan hogyan lehet rendezni a rádió sorsát, azt alaposan meg kell vizsgálni. Egy biztos: a Magyar Nemzeti Tanácsnak is szerepet kell vállalnia. Több törvényt figyelembe kell venni, például a médiakoncentrációról, a frekvenciaosztásról szólókat. Ezek miatt a VMSZ-nek is lesznek feladatai bőven, számítunk a segítségükre – mondta Németh, aki szerint nem elég csak megtartani a Rádiót, utána biztosítani kell a pénzt a működtetésére. Elmondása szerint az elmúlt években a Szabadkai Rádió csak visszafejlődött a munkatársak létszámát tekintve, de műszakilag is. Az idén februárban híradó közben kigyulladt a keverőasztal, s azonnal leállt az adás.
– Én, őszintén szólva, a magánosításra szavazok. Elég volt a hét év hányattatásból. Nem akarom, hogy ismét hozzanak egy határozatot, hogy nem lesz privatizáció, azután majd jön egy új hatalom, s kezdődik minden elölről. Végérvényesen kellene rendezni már a Szabadkai Rádió sorsát, hogy legyen jövőképünk. Az MNT-ből az ellenzék is szorgalmazza a megoldáskeresést. Sajnos, két éve az akkori ellenzék támadta azt a döntést, hogy az MNT legyen a társalapítónk, s a korábbi városvezetőség sem tűzte a kérdést napirendre, pedig ha ez megtörtént volna, akkor nem fenyegette volna többé a Szabadkai Rádiót a megszűnés veszélye. Én hiszek abban, hogy akár a részvények szétosztásával alapítvánnyá alakulhatnánk, és a nemzeti tanácsok segítségével, támogatásokból tudnánk működni. Pályázatokból sajnos a mai formában a heti harminc műsor nem tartható meg. Szerintem van nyitottság erre a Magyar Nemzeti Tanácsban, ezért is vállaltam el, hogy függetlenként jelen legyek a Magyar Összefogás listáján – mondta.
A főszerkesztő az eddigi egyetlen érdeklődő kapcsán elmondta, egészen furcsa lenne az, ha Szerbiában megengednék, hogy egy szélsőséges szervezet kezére jusson a rádió. Ha mégis bekövetkezne ez, megpróbálnának egy teljesen független, önálló rádiót létrehozni. – Hiszen mi a Szabadkai Rádió? A Szabadkai Rádió mi vagyunk, akik készítik, a szellemiség, amit át tudunk örökíteni – mondta a főszerkesztő.
– Kemény harcokkal, de eddig sikerült megállítanunk a folyamatot. Mi a mai napig azon a véleményen vagyunk, hogy nem kellene a rádiót magánosítani, hiszen kivételek vannak külföldön is. Viszont a Nyugat elvárása is az volt, hogy a magánosítás megtörténjen. Nekünk önkormányzatként semmilyen mozgásterünk, ráhatásunk nincs a dolgokra, legfeljebb elmondhatjuk a véleményünket – fejtette ki Maglai.
Pásztor Bálint, a VMSZ parlamenti képviselője emlékeztetett, hogy ha 2007-ben adták volna el ezeket a médiumokat, akkor a kúlai és a zombori rádió sorsára jutottak volna, mert az akkori törvény nem irányzott elő semmiféle biztosítékokat a kisebbségi nyelvű műsorok megmaradása érdekében.
– Amikor az idei nyár folyamán elfogadásra került a médiumokról szóló törvénycsomag, akkor a minisztériummal folytatott tárgyalások eredményeképpen olyan biztosítékok kerültek a törvénybe, amelyek egyrészt elriasztják a nem tisztességes részvevőket, másrészt komoly biztosítékokat jelentenek a műsorok megmaradására. Egyrészt nem igaz az, ami elhangzott a VMDK sajtótájékoztatóján, hogy csak két évig kell fenntartani a műsorrácsot, hiszen azt öt évig kell fenntartani a törvény értelmében. Ez nem szerepelt az eredeti törvénytervezetben, ezt a VMSZ-nek sikerült beleépítenie. S nemcsak a sugárzási nyelveket kell megőrizni, hiszen ez kijátszható lenne azzal, hogy magyar zenét sugároznak a rádiók, hanem, lévén, hogy közszolgálati elektronikus médiumokról van szó, ezért emeltük bele, hogy a műsorrács se legyen változtatható öt éven át, tehát ezeknek a műsoroknak az arányán sem változtathat a tulajdonos – foglalta össze Pásztor.
Véleménye szerint az, hogy a Kulačin nevezetű úr az összes vajdasági székhelyű médium megvásárlására jelentkezett, nem jelenti azt, hogy ő fogja megvásárolni például a Szabadkai Rádiót. Ő szándéknyilatkozatot juttatott el, de ez nem azt jelenti, hogy ő lesz az egyetlen részvevő, hiszen azok is részt vehetnek a majdani árverésen, akik nem juttattak el ilyen szándéknyilatkozatot az ügynökséghez. – Azt üzenném azoknak, akik azt gondolják, hogy minél rosszabb, annál jobb, és itt a VMDK-ra gondolok elsősorban, hogy nem kell temetni a Szabadkai Rádiót. Én örömmel vettem volna, hogy ha a nyár elején segítettek volna a szakértelmükkel abban, hogy milyen jogi biztosítékokat kellene beépíteni a jogszabályba annak érdekében, hogy a kisebbségi jogok ne csorbuljanak. Mi a jogilag maximálisan lehetséges jogokat építtettük be. Ezek a biztosítékok elengedőek, a szerbiai jogrend ennél nagyobb biztosítékokat nem ismer. Mi a nyár folyamán is elmondtuk, hogy a privatizációt rossz megoldásnak tartjuk, a VMSZ álláspontja ezzel kapcsolatban az elmúlt 15 évben nem módosult. De mivel a nemzetközi szervezetek sajnos támogatták a privatizációt, és nem voltak szövetségeseink parlamenten belül sem, ezért a magánosítás elkerülhetetlenné vált. Ami a feladatunkat illeti a jövőre nézve, nem gondoljuk, hogy a lehetséges legjobb jogi környezet megteremtésével a mi feladatunk befejeződött, a következő hónapokban, amelyek az árverésekig hátravannak, mindent megteszünk annak érdekében, hogy olyan érdeklődők is részt vegyenek az árverésen, akik a Szabadkai Rádiót, a topolyai tájékoztatási közvállalatot, a temerinit, a törökkanizsait stb. fejleszteni szeretnék, és itt elsősorban a magyar adásokra gondolok és foglalkoztatottjaira – magyarázta a képviselő.
Pásztor hozzátette, az olyan komolytalan követelésekkel nem tud mit kezdeni, melyek szerint át kellene venni az alapítói jogokat. – Kérdezem a sajtón keresztül az urakat, hogy vajon a Szabadkai Rádió szerb és horvát szerkesztőségével mit kellett volna hogy kezdjen az MNT, azt is finanszíroznia kellett volna-e, hogy gondolják, hogy a magyar szerkesztőség egyedül átvehető lett volna egy egységes cég esetében?
Kérdésünkre, hogy mi a véleménye arról, hogy az a VMDK kéri ezt, amely több alkalommal is feljelentette az MNT-t azzal a gyanúval, hogy rátenyerelt a médiumokra, Pásztor a következőket mondta:
– Nagy zavar van a fejekben a VMDK részéről. Azoknak, akik az MNT-t feljelentgették a szerb állami szerveknél azért, mert a magyarokat segítették, nem igazán van erkölcsi joguk, hogy feladatokat osztogassanak a VMSZ-nek vagy az MNT-nek, és nem hiszem, hogy komolyan kellene venni ezeket a destruktív kijelentéseket. Ha segíteni szerettek volna, ha lettek volna konstruktív ötleteik, azzal elő kellett volna állni az előző hónapokban. Arról nem beszélve, hogy a VMDK elnöke, Csonka Áron, az adai községi képviselő-testület elnökeként mindent megtett annak érdekében, hogy az MNT ne vehesse át az adai Szarvas Gábor Könyvtár alapítói jogait, úgyhogy ennyit a VMDK autonómiaépítési elképzeléseiről – mondta Pásztor.
Hajnal Jenőtől, a Magyar Nemzeti Tanács elnökétől arról érdeklődtünk, gondolkodik-e az MNT abban a lehetőségben, hogy jogi személyként részt vegyen a Szabadkai Rádió árverésén?
– Nem hiszem, hogy gondolkodnunk kellene egy ilyen lehetőségen. A Magyar Összefogás programjában már megfogalmaztuk, hogy a Szabadkai Rádió mint az egyik leghallgatottabb és legkedveltebb vajdasági magyar rádió státusának rendezése a vajdasági magyar elektronikus sajtó részeként kerül megoldásra annak az elvnek a maradéktalan tiszteletben tartásával, mely szerint a kisebbségi sajtó szabadsága közösségileg elkötelezett – válaszolta az MNT elnöke.
A VMDK javaslata kapcsán Hajnal annyit mondott, nem kenyere a közlemény- és nyilatkozatverseny, de nem tud szó nélkül elmenni amellett, hogy feladatot osztogatnak ahelyett, hogy a saját politikai és szakmai teljesítményükkel elszámolnának.
– A Magyar Nemzeti Tanács legnagyobb kötelessége, hogy a vajdasági magyar nemzeti közösség érdeke mind az érdek- és jogvédelem, mind pedig a méltányosság terén érvényesüljön. Egyébként, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőinek köszönhető, hogy a vajdasági magyar írott és elektronikus sajtó a 2014 augusztusában elfogadott médiatörvény értelmében rendezett, és az MNT által társalapított és alapított vajdasági magyar sajtó jövője biztosított, nem fenyegeti a privatizáció és a támogatások elmaradása sem. De ez egyben azt is mutatja, hogy a szolidaritásnak sokféle változata van, amiben mind az MNT, mind a politikai érdekérvényesítés eszközével rendelkező magyar párt is partner, gondoljunk csak a törvénybe beépített garanciákra.
Kérdésünkre, mely szerint az MNT közbeavatkozna-e, amennyiben a Szabadkai, illetve topolyai, törökkanizsai rádiókat valóban egy nyíltan szélsőjobboldali személy akarná megvásárolni, Hajnal Jenő a következőket válaszolta:
– Médiastratégiánk és választási programunk célkitűzése egyértelműen fogalmaz: meg kívánjuk akadályozni a vajdasági magyar nemzeti közösség további térvesztését – a média területén is. A felelőtlen kijelentések és megfogalmazások mezeje azonban nem az a terület, ahol én a munkát elképzelem. Egyrészt ez a probléma ezt várja el tőlem, másrészt viszont úgy érzem, a magyar nyelvű rádiózás kérdését megnyugtatóan rendezni tudjuk majd a kedélyek korbácsolása nélkül is, mert ezen dolgozunk most is, ahogyan a médiatörvény elfogadásakor is tettük.
TÓMÓ MARGARÉTA
