Nem a szavak szintjén
Nem egyszerű mostanság Szerbiában szavazásra jogosult polgárnak lenni. A pártok hatalmas többsége nem embert, hanem potenciális, mindenáron megszerzendő szavazatot lát a körülöttünk sétálókban. Olyan szavazatot, amit ígérgetéssel vagy megfélemlítéssel, de mindenképpen be kell söpörni.
A Vajdasági Magyar Szövetségre és a Magyar Koalícióra sosem volt jellemző az ígéretáradat és a félelemkeltés se. Mi nem szavazatbázist, hanem fejlesztendő, modernizálandó falvakat és városokat láttunk településeinkben. Észak-Bácskában vagy Dél-Bánátban egyaránt. Mi nem csak beszéltünk a mezőgazdaságból élők helyzete javításának fontosságáról, a gazdaságélénkítésről, a körzethatárok felülvizsgálatáról, a vajdasági pénzügyi autonómiáról, hanem javaslatokat fogalmaztunk meg. Ezekről az indítványokról, pedig az „európai erők” a leggyakrabban hallani se akartak.
A településeket járva azt tapasztaljuk, hogy a vajdasági magyarokat politikai konkurenseink már nem tudják félrevezetni. Közösségünk nem ígéreteket vár, hanem következetes, becsületes, állhatatos érdekképviseletet. Nem üres szólamokat, hanem tényekkel alátámasztható eredményeket.
A vajdasági magyarok januárban elmondták, hogy milyen Szerbiában szeretnének élni. A Magyar Koalíciót a 93.039 szavazat arra kötelezi, hogy megalkuvást nem tűrve harcoljon az ország Európai Unióhoz és NATO-hoz való közeledéséért, a Vajdasági autonómiáért, jogaink kiteljesítéséért, és mindenekelőtt a gazdaság fejlesztéséért és a mezőgazdaság méltó helyen kezeléséért. Tesszük ezt akkor, amikor még a sok magyar voksra számító Belgrádi központú pártok számára is a Koszovó visszaszerzéséről szőtt vágyálmok megvalósítása az elsőszámú prioritás.
Könnyen elképzelhető, hogy a Magyar Koalíció nélkül nehéz lesz Belgrádban kormányt alakítani. Úgy tűnik, hogy a vajdasági magyarság megkerülhetetlen tényezővé növi ki magát. A tények azt bizonyítják, hogy a támogatásnak köszönhetően, a vajdasági magyar politikum erősebb és kiszoríthatatlanabb, mint az elmúlt tíz évben bármikor.
Ez azért van, mert közösségünk az elmúlt hónapokban meg tudta különböztetni a magyarságért tenni akaró embereket, a magyarul ígérő politikusoktól.
A VMSZ nem ígérgetett, nem zsarolt, nem mondta, hogy: „ez az utca lépjen be a pártba és akkor majd…”, de az elmúlt egy évben, iskoláink, művelődési otthonaink, helyi közösségeink vezetőivel egyeztetve mintegy 80 millió eurót harcolt ki a tartományi költségvetésből, azoknak a projektumoknak a támogatására, amelyeket közösségünk tagjai fontosnak ítéltek.
A Magyar Koalíció ennek a politikának a folytatásához kéri a bizalmat május 11-én.
PÁSZTOR BÁLINT
