Megkérdeztük: Mennyi idő kell a vajdasági jogkörök átruházásához?
Interjú Pásztor Bálinttal, a VMSZ szerbiai parlamenti képviselőjével
Dragoslav Petrović, a Demokrata Párt tisztségviselője a Vajdasági Rádiónak és Televíziónak a minap azt nyilatkozta, hogy legalább két évnek kell elmúlnia ahhoz, hogy a statútum és a hatásköri törvény adta jogokat teljességében átruházzák Vajdaságra. Effelől Pásztor Bálintot, a VMSZ parlamenti képviselőjét kérdeztük.
– Tényleg ennyi időre lesz szükség ahhoz, hogy a lehetőségekkel élni lehessen?
– Az autonómia megszüntetése sem az egyik napról a másikra történt, annak idején, húsz évvel ezelőtt. Így az új hatáskörök gyakorlása sem az egyik napról a másikra fog elkezdődni. Ami egészen biztos, hogy 2010. január 1-től élő hatáskörökről beszélünk. Tehát a hatásköri törvény hatályba lép azon a napon, és megkezdődhet a hatásköröknek az átruházása. Én nem tudom, nem tudhatom azt fölmérni, hogy ez a kétéves határidő a gyakorlatban reális-e, vagy pedig irreális. Ez nagymértékben fog attól függeni, hogy a tartományi kormány mennyire fogja hatékonyan menedzselni ezt a folyamatot. Egészen biztos, hogy néhány hónapra szükség lesz ahhoz, hogy mind a 153 új hatáskört a tartomány teljes kapacitással gyakorolja. Én egy picit sokallom ezt a két évet, de biztos, hogy nem az egyik napról a másikra fog működni ez a dolog. Egyértelmű azonban, hogy megkérdőjelezhetetlenek az új hatáskörök, tehát senki más nem fog tudni a tartomány fölött és a tartomány megkérdezése nélkül dönteni azokban az ügyekben, amelyek a törvény és a statútum értelmében a jövő évtől immár tartományi hatáskört jelentenek.
– Az elmúlt tizennégy hónapban, amióta folyik a huzavona a statútum és a hatásköri törvény körül, rengeteg szó esett a két jogszabályról. Most miután megszületett a parlamenti döntés, ismét sokat fogunk beszélni róluk?
– Azt gondolom, hogy sokat fogunk beszélni ezekről a jogszabályokról a jövőben is, csak majd másként. Nem azzal fogunk foglalkozni, hogy a saját koalíciós partnereinket és az ellenzéket meggyőzzük arról, hogy nem elszakadásról, szeparatizmusról van szó, hanem inkább azzal fogunk foglalkozni, hogy a tartományi kormány minél hatékonyabban ellássa az új feladatait. Az autonómiának ugyanis akkor van értelme, ha az emberek azt érzik, hogy a tartományi kormány és a tartományi titkárságok, vagy minisztériumok a jövő évtől, hatékonyabban látják el a feladataikat, mint ahogy a köztársasági minisztériumok és kormány tették ugyanezt. A 2002-ben elfogadott omnibusz törvény alapján megfogalmazható tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy ez valóban így van. Tehát a tartományi kormányzat hatékonyabban látja el a feladatait, mint a köztársasági kormányzat.
– Mi maradt meg a szerbiai parlamenti ülés előtt véglegesített dokumentumok szövegéből? A kormány és a parlament végül is hány későbbi módosítási javaslatot fogadott el?
– Nagyon fontos, hogy a parlamenti vita során, annak ellenére, hogy nagyon súlyos vádak hangzottak el a Statútum és a Hatásköri törvény javaslatának a számlájára, nem sérültek ezek a szövegek. Összesen két módosítási indítványt fogadott el a parlament, és egyik sem olyan jellegű, amely csökkentené a tartományi parlament által ebben a pillanatban maximálisként birtokolható autonómiának a szintjét, hanem éppen ellenkezőleg. Nagyon fontos, hogy nem sikerült kiüresíteni a törvény-javaslatot és a statútumnak a javaslatát.
– Melyek ezek a módosítások?
– Az egyik módosítás értelmében a tartományi szervek véleményét ki kell kérni minden olyan törvényjavaslat meghozatalát megelőzően, amelyek a tartományi autonómia szempontjából fontosak. A másik elfogadott módosítási indítvány értelmében pedig a foglalkoztatáspolitika területén bővülnek a tartományi hatáskörök.
TERNOVÁCZ ISTVÁN