Megemlékezés Csúrogon
A Szerb Tudományos Akadémia végrehajtó bizottsága döntött a magyar és szerb történészekből álló Vegyes Bizottság 9 szerb tagjáról
A délvidéki magyarság 1994 óta minden évben megemlékezik a Csúrogi sintértemetőben az 1944 őszén ártatlanul kivégzett magyarokról. Annak idején a megemlékezést Teleki Júlia, a borzalom egyik túlélője kezdeményezte. A mai megemlékezésen jelen volt a közélet számos képviselője. Részt vett Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja, Egeresi Sándor, a tartományi parlament elnöke, Pásztor Bálint, Varga László, Kovács Elvira parlamenti képviselők, Ékes Ilona, Fideszes parlamenti képviselő, Ádok János és Vízhányó Ferenc, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnökei, Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke, önkormányzataink, civil szervezeteink tagjai.
A megemlékezésen először Fuderer László óbecsei plébános mondott imát a megtorlások áldozatainak lelki üdvéért, majd a felszólalók sorát Teleki Júlia kezdte. Hangsúlyozta: a csúrogi sintérgödörbe temetett magyarok nem csak a délvidéki magyarok áldozatai, hanem az egész nemzeté. "Szomorú évforduló ez. 1944-őszén a csúrogi községháza udvarát vörösre festette a vér. A halotthordók egymásután vonultak, a kocsik tele voltak holttestekkel, akiknek végtagjaik lógtak, a kocsi aljából, pedig csorgott a vér, apáink vére… Az ártatlanul kivégzett magyarokat ide hordták, a dögtemetőbe. Összekötött kézzel dobálták be őket a gödrökbe" - emlékezett vissza Teleki Júlia, aki maga is részese volt az eseményeknek. Az áldozatokat és hozzátartozóikat kisemmizték, mindent elvettek tőlük, földet, vagyont, de ennek ellenére lehetséges a megbocsátás. Mindazonáltal addig, amíg nem kér senki sem bocsánatot ezekért a borzalmakért, addig nincs kinek megbocsátani. "Elegünk van az ígérgetésekből, tettek kellenek - mondta Teleki - ezért kérem az itt jelen lévő magyarországi emlékezőket, mindenkit, hogy amikor hazamennek mondják el otthon, hogy Vajdaság szívében még mindig van olyan hely, ahol meggyaláznak bennünket azzal, hogy lepiszkítják halottaink emlékét, azzal, hogy apáink sírjaihoz, az út egy szeméttelepen keresztül vezet’’.
Korsós Tamás Magyarország szabadkai főkonzulja beszédében hangsúlyozta: Csúrog egy szimbólum, mégpedig a kegyetlenségnek, az engesztelhetetlenségnek, a megbékélés hiányának a szimbóluma. "Korábban arról sem tudtunk, hogy ezek a tettek megtörténtek. Nem lehetett róla beszélni, azonban ma már megközelítőleg tudjuk a tényeket, ismerjük az áldozatok nevét, tudjuk, hogy ártatlanul kínozták, és gyilkolták meg őket, és azt is tudjuk, hogy ezt mások is tudják" - emelte ki a főkonzul. "2009-ben és 2010-ben megmozdult a történelem kereke. Tavaly született meg a döntés, hogy létre kell hozni egy magyar és szerb történészekből álló Vegyes Bizottságot azért, hogy politikamentesen tárják fel a múltat. Örömmel számolhatok be önöknek arról, hogy szeptember 30-án a Szerb Tudományos Akadémia végrehajtó bizottsága döntött a szerb szakbizottság 9 tagjáról".
Pásztor Bálint VMSZ-es parlamenti képviselő beszédében elmondta, hogy az 1944-45-ös vajdasági vérengzések túlélőiből egyre kevesebb van, de az emlékezőből egyre több. "Addig, ameddig Vajdaságban magyarok élnek, élni fog az emlékezete az 1944-45-ös eseményeknek. Azt tapasztaljuk Belgrádban, hogy nagyon kevesen tudják azt, hogy 1944-45-ben magyarok tízezreit ölték meg csak azért, mert magyarok voltak" - mondta Pásztor, majd hozzátette: ahhoz, hogy a szerb állam, a bűnösök bocsánatot kérjenek, és kárpótolják az áldozatokat, ahhoz nélkülözhetetlen az, hogy ez a történész vegyes bizottság elkezdje a munkáját.
Csonka Áron, a VMDK újonnan megválasztott elnöke hangsúlyozta: halál és halál között van különbség. "A megbékélés felé vezető őszinte tettek még hiányzanak, és amíg érdemi előremozdulás nem történik, addig mi emlékezők, emlékezni fogunk, kilátogatunk erre a helyre, és mi leszünk a lelkiismerete mindazoknak, akik ezt a súlyos tettet elkövették, kegyhelyeink, pedig a mi siratófalaink lesznek" - tette hozzá Csonka Áron.
A megemlékezésen beszédet mondott még Ékes Ilona Fideszes parlamenti képviselő, és Egeresi Sándor, a tartományi parlament elnöke. Az ünnepi köszöntők után az emlékezők elhelyezték az emlékezés koszorúit a keresztnél.
(tor.)
