Megemlékezés a szabadkai zsidók deportálásának 79. évfordulójára
Az egykori gettónál a Zsidó áldozatok terén lévő emlékmű megkoszorúzásával, a zsinagógában tartott megemlékezéssel és a zsinagóga udvarában emelt emlékmű megkoszorúzásával emlékeztek ma a szabadkai zsidók tranzittáborokba, majd az auschwitzi és Európa szerte más koncentrációs táborokba és halálgyárakba deportálásának 79. évfordulójára. Szabadka város nevében Stevan Bakić polgármester és Kern Imre alpolgármester koszorúzta meg a zsinagóga udvarán levő holokauszt emlékművet, Szabadka Város Képviselő-testületének nevében pedig dr. Pásztor Bálint, a képviselő-testület elnöke. A polgármester a szabadkai zsinagógában tartott beszédében emlékeztetett arra, hogy a „zsidókérdés végső megoldása” elnevezésű szörnyű náci projekt, amelynek a világtörténelem legsötétebb időszakaiban sem volt párja, teljes fizikai pusztulásra ítélte a zsidókat.
"A holokausztban, a náci Németország és kollaboránsai által a zsidók ellen elkövetett népirtásban a második világháború alatt megszállt Európában több mint hatmillió ártatlan embert öltek meg a legborzalmasabb módon csak azért, mert zsidók voltak. Magatehetetlen idős emberek, nők és másfél millió gyermek esett áldozatul, és még az egykori Jugoszláviában élő zsidók sem menekülhettek meg. A háború előtti Jugoszláviában 75 000 zsidó volt, közülük mintegy 15 000 élte túl a háborút.” – mondta Stevan Bakić.
Emlékeztetett arra, hogy a szabadkai zsidó közösség is hatalmas veszteségeket szenvedett, és 1944. június 16-án hajnalban mintegy négyezer szabadkai zsidót hurcoltak el tehervagonokban a bácsalmási gyűjtőtáborba, ahonnan Auschwitzba és az Európa szerte létrehozott többi haláltáborba deportálták őket a németek.
„A szabadkai gettóból deportált zsidók többsége odaveszett a hírhedt Auschwitzban, a valaha kitalált és felépített legnagyobb gyilkológyárban. A második világháború után a túlélő szabadkai zsidók is fokozatosan visszatértek a háború sújtotta és lerombolt országba. A közvetlenül a megszállás előtt Szabadkán élő, valamivel több mint hatezer zsidó közül mintegy ezren tértek vissza a városba. A nagy elvándorlás miatt számuk idővel tovább csökkent, de több százan a városban maradtak és nekik köszönhetően megmaradt Szabadkán a zsidó hagyomány, szokások, vallás és kultúra” – hangsúlyozta Stevan Bakić.
Rámutatott arra a tényre is, hogy a második világháborúban, amely – mint mondta – megírta a szerb-zsidó kapcsolatok örökös lapjait, a szerbek és a zsidók ugyanabban a halálosztó gépezetben álltak, ugyanazok a hóhérok végezték ki őket ugyanazokban a koncentrációs táborokban.
„Tény az is, hogy Szerbia azon kevés országok közé tartozik, ahol a zsidókat a helyi lakosság fizikailag nem fenyegette, nem vetette tömeges kivégzések, népirtás alá – csak a megszállók, akik ugyanúgy üldözték és gyilkolták a szerbeket is. Különleges faji törvényeket, mint ismeretes, a romák ellen is alkalmaztak mind a Harmadik Birodalomban, mind az annak ellenőrzése alatt álló megszállt országokban.” – mondta.
Kiemelte, hogy bár a geopolitikai körülmények megváltoztak Európában és a világban, a holokausztnak soha sehol nem szabad megismétlődnie.
„Rajtunk és a jövő nemzedékein múlik, hogy emlékezzünk, ápoljuk az áldozatok emlékét, és fejet hajtsunk az ártatlanul kivégzett szabadkai zsidók emléke előtt, de mindazok emléke előtt is, akik más nemzeti és vallási hovatartozásuk miatt szenvedtek és estek áldozatul, meg azért, mert kiálltak nemzeti büszkeségük és létjogosultságuk védelmében. Meggyőződésem, hogy az ideológiai és faji gyűlöletre épülő erőszak, függetlenül attól, hogy melyik nemzetről van szó, éppen a valós gonoszsága miatt, soha nem győzhet. Engedjék meg, hogy végül kihangsúlyozzam, hogy Szabadka Város Önkormányzata továbbra is partnere lesz a Zsidó Hitközségnek. Támogatja a zsidó közösséget abban a törekvésében, hogy a feledéstől megóvja azt a tényt, hogy élt Szabadkán és továbbra is él és teremt. Kis létszámú ugyan, de jelentős mértékben hozzájárult városunk fejlődéséhez és előrehaladásához. Legyen örök az emléke, dicsőség a zsidó áldozatoknak.” – zárta gondolatait Stevan Bakić polgármester.
Dr. Pásztor Bálint, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke és a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány elnöke beszédében azt mondta, az elkövetett borzalmakat jóvátehetetlenek, de még csak nem is enyhíthetők. Azokra nincs mentség, és az idő múlásával sem halványulnak el.
„Az évfordulón tartott közös megemlékezés szembesít és figyelmeztet arra, hogy vannak emberek, akik által - ha ők hatalomra jutnak - rendszerek, melyek által az ép ésszel fel sem fogható szörnyűségek megtörténnek. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a gyűlöletkeltés, az ellenségkép gyártása, a másság fogalmának előidézése az elején még talán olcsó és hatást keltő politikai eszköz lehet, de nagyon hamar kiszabadul a szólamok síkjából és tragédiához vezet. Ne csak óvakodjunk hát mindezektől, hanem utasítsuk el és küzdjünk ellene, mert a következmények súlyosak - fájdalom, félelem, bizalmatlanság, és mint ez az emlékmű kiáltja - a gyász lehetnek.” – hangsúlyozta dr. Pásztor Bálint.
Emlékeztetett, hogy deportált zsidó polgártársaink - megbélyegzett, kirekesztett, üldözött, meggyilkolt szabadkai lakosok voltak, akiket először emberi méltóságuktól, majd anyagi javaiktól és végül az életüktől fosztottak meg. Hiányuk pótolhatatlan.
„Emléküket őrizzük és mindig tudni és értékelni fogjuk azt a sok szellemi és anyagi értéket, amivel hozzájárultak városunk társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődéséhez, gyarapodásához. A nemzetek békés együttélésről, a kulturális és vallási sokszínűségéről közismert városunk képviselő-testületének elnökeként és köztársasági parlamenti képviselőként, természetesen magánemberként is minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ez így is maradjon. Meg azért, hogy ami érték, bárki teremtette is, közös kincs, féltve őrzött része legyen közös múltunknak, jelenünknek és az utánunk jövő nemzedékek jelenének és jövőjének.” – mondta.
Kiemelte, ilyen kincs a zsinagóga is, a szecessziós remekmű, a város ékessége, az egykor hatezres lélekszámú zsidó közösség hagyatéka.
„Hatalmas eredmény, hogy - elsősorban Magyarország Kormányának támogatásával - sok évtized után sikerült felújítani, hogy teljes szépségében láthassák és csodálhassák az itt élők és idelátogatók egyaránt. A szabadkai zsidóság felett elkövetett népirtást sem kárpótolni, sem jóvá tenni nem tudjuk. De emlékük előtt tisztelegve hagyatékukat ápoljuk és óvjuk. Így maradnak velünk örökké.” – mondta dr. Pásztor Bálint.
A megemlékezésen beszédet mondott Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke is, aki egyebek mellett az egymásért való felelősséget és a megkülönböztetést megindító kimondott szóért, a gyűlöletbeszédért, a kizárólagosságért való felelősséget hangsúlyozta.
„Felelősek vagyunk azért, hogy a jövő nemzedékének közvetítsük a múlt üzenetét, hogy minden konfliktus, a háború vihara, az ártatlan áldozatok szenvedése, a gyermeksírás, az anyai könnyek sebet és heget hagynak mindenki lelkében. Ezért emlékezünk és kell emlékeznünk minden évben.” – mondta Szabados Róbert.
A zsinagóga udvarában levő emlékművet megkoszorúzták az Észak-Bácskai Közigazgatási Körzet, a Belgrádi Magyar Nagykövetség, a konzuli képviseletek, a zsidó hitközségek, a nemzeti tanácsok és egyes szervezetek és egyesületek képviselői.
