Jövő a múlt árnyékában
Azzal több politikus is egyetért, hogy fontos lenne végrehajtani az átvilágítást, egyesek szerint viszont Szerbia elkésett ezzel
A Szerbiai Kereszténydemokrata Párt törvénymódosítási indítvány formájában javasolja az emberi jogok megsértésével kapcsolatos felelősségről, azaz az átvilágításról szóló törvény hatályának meghosszabbítását újabb tíz évre. A szóban forgó jogszabályt 2003 májusában fogadta el a Szerbiai Képviselőház, majd ugyanazon év júniusában lépett hatályba. A törvény az 1976. március 23. és a jogszabály elfogadása közötti időszakban elkövetett gaztettekre, emberi jogok megsértésére vonatkozik. Három hónap múlva lejár a jogszabály hatálya. Akármilyen összetételű hatalom is állt az utóbbi tíz évben Szerbia élén, az átvilágítás tekintetében semmi sem történt. Ennek értelmében megtörténhet, hogy azok az emberek, akik valamilyen módon felelőssé tehetők a rendszerváltás előtti időszakban jellemző különböző gaztettek elkövetéséért, továbbra is valamilyen köztisztséget töltenek be. Az átvilágítási törvénynek nem az a célja, hogy ezeket az embereket börtönbe juttassa, hanem az, hogy azok, akik a rendszerváltás előtti időszakban valamilyen módon megsértették az emberi jogokat, ne tölthessenek be közfunkciót, mondják a törvénymódosítást támogató politikusok.
Az átvilágítás tekintetében pozitív példaként említhető Csehország, ahol az 1991-ben elfogadott lusztrációs törvény értelmében az államvédelem és a katonai kémelhárítás tisztjei, munkatársai, a volt magas rangú kommunista funkcionáriusok, a munkásőrség vezetői nem tölthetnek be magasabb tisztségeket az államigazgatás, a hadsereg, a rendőrség és néhány más testület soraiban. A lusztrációs törvény gyakorlatilag lehetetlenné tette a kommunista rezsim vezető rétegének politikai túlélést.
ELKÉSTEK
A Vajdasági Magyar Szövetség mindenféleképpen támogatja, hogy a törvénymódosítási javaslat napirendre kerüljön, és amennyiben ez megtörténik, akkor a párt képviselői megszavazzák azt, mondta lapunknak nyilatkozva Pásztor Bálint, a VMSZ köztársasági parlamenti frakcióvezetője, hozzátéve: komoly kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a lusztrációs törvény hatályának meghosszabbítása hozhat-e bármiféle eredményt.
– Kétségtelen tény, hogy a tranzíciós országokban a konszolidált demokrácia kialakulásának egyik alapfeltétele a lusztrációs törvény meghozatala. Magyarán: az átvilágításnak meg kell történnie, hogy ne tölthessenek be köztisztséget olyan személyek, akik a kommunizmus ideje alatt megsértették az emberi jogokat. A demokrácia megszilárdításához az átvilágítás mellett a tranzíciós országokban a titkos dossziék megnyitása, a vagyon-visszaszármaztatás végrehajtása és a rehabilitáció is fontos. Annak ellenére, hogy Szerbiában még 2003 júniusában hatályba lépett az átvilágítási törvény, ez idáig semmi sem történt ezen a téren. A hozzáállás abból is látszik, hogy a jogszabály mentén megalakult kilenctagú bizottság, amelynek kiemelkedő független jogászok, parlamenti képviselők, a Legfelsőbb Bíróság bírái a tagjai, egyáltalán nem működött. Ennek az az egyik legfőbb oka, hogy a bizottság semmiféle állami támogatásban nem részesült. Itt nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi támogatás hiányára is gondolok. Ebben a társadalomban még távolról sem alakult ki konszenzus azzal kapcsolatban, hogy az átvilágítás az ország demokratizációjának egyik elengedhetetlen feltétele. 2008-ban 400 ezer dinár volt a bizottság éves költségvetése, 2011-ben 16 ezer dinár, idén pedig nem is szerepel a köztársasági költségvetésben. Nem állíthatjuk, hogy a tavalyi kormányváltással változott meg minden, ezért is soroltam fel a korábbi adatokat. Országos szinten ebben az ügyben még 400 ezer dinárból sem lehet semmit tenni. Szerbia nem követte a példaértékű csehországi gyakorlatot és tudjuk, hogy ki mindenki tölt be, vagy töltött be az utóbbi tíz évben magas és kevésbé magas állami tisztségeket. 2013-ban már nem lehet ezt a folyamatot elkezdeni. Késő most megkezdeni az átvilágítást. Mondom ezt annak ellenére, hogy a lusztráció a demokrácia megszilárdításának az alapfeltétele minden tranzíciós országban. Az átvilágítás lényege az, hogy a rendszerváltást követően ne tölthessenek be tisztségeket olyan személyek, akiknek a kezéhez vér tapad, vagy akik bármiféle módon megsértették az emberi jogokat. Tíz-tizenöt évvel a rendszerváltás után nincs értelme az átvilágításnak – fogalmazott Pásztor.
Jogos a kérdés, hogy vajon még mindig sok olyan személy tölt-e be köztisztséget, akinek félnivalója lenne a lusztrációs törvény alkalmazása miatt. Pásztor szerint nehéz lenne megválaszolni a kérdést, hogy mennyire szövik át ezek a személyek továbbra is a közszférát. Az igazsághoz csak akkor lehetne közelebb kerülni, ha a volt kommunista országok többségéhez hasonlóan Szerbiában is megnyitották volna, vagy megnyitnák a titkos dossziékat.
NEM KÉSŐ
Aleksandar Marton, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga alelnöke szintén támogatandó kezdeményezésnek tartja az SZKDP törvénymódosítási indítványát és a téma felfrissítését. A VSZL már korábban is hangsúlyozta az átvilágítás fontosságát, illetve azt, hogy a meglévő jogszabály mentén el kellene kezdődnie a folyamatnak – nyilatkozta lapunknak Marton, hozzátéve: az országban szinte semmi sem történt a múlt század kilencvenes éveiben elkövetett gaztettekért felelős személyek megnevezésére.
Abban az időszakban fegyveres összecsapások történtek a volt Jugoszlávia területén, embereket gyilkoltak meg, vagy üldöztek el otthonaikból, vagyis a lehető legkülönfélébb módon sértették meg az emberi jogokat, fejtegette Marton, aki szerint csupán maroknyi személy felelt a tetteiért.
– A lusztrációs bizottság nem végezte a munkáját. Ezt a hiányzó politikai akarattal magyarázom. Azoknak az embereknek a többsége, akik valamilyen módon megsértették az emberi jogokat, 2000. október 5. után is köztisztséget tölthettek be. Ezért is csatlakozunk a legújabb kezdeményezéshez, hogy hosszabbítsák meg a lusztrációs törvény hatályosságát. Szerbia csakis akkor lehet normális ország, ha megtörténik az átvilágítás, ha szembesülünk a múlt század kilencvenes éveiben elkövetett gaztettekkel. Míg korábban egyedül voltunk a követelésünkkel, hogy a törvény hatályosságát meg kell hosszabbítani, addig mostanra más pártok is támogatják ezt az elképzelést, a VSZL pedig ezeknek a pártoknak az oldalára áll. A törvény hatályosságának 2023-ig történő meghosszabbításával hozzájárulnánk ahhoz, hogy az illetékes bizottság megkezdje a munkát és megnevezze azokat az embereket, akik valamilyen módon részét képezték a rendszerváltás előtti rezsimnek – összegezte Marton.
Kérdésünkre válaszolva, hogy ha az utóbbi tíz évben, amikor bizonyos ideig a VSZL is a hatalom részét képezte a köztársaságban, semmi sem történt ezen a téren, akkor miért éppen most kezdenék meg az illetékesek az átvilágítást, a VSZL alelnöke kifejtette: egyértelmű, hogy eddig hiányzott az egységes politikai akarat.
– Biztosan mindenki emlékszik arra, hogy Zoran Đinđić kormányfői tisztsége idejében a demokratikus erőknek alig volt meg a többsége, majd a Szerbiai Demokrata Párt nagyon gyorsan hátat fordított a kormányfőnek és a Demokrata Pártnak. Később jött az SZDP vezette kormány, majd a kormány, amelyben bár a DP és az VSZL is részt vettek, de az is tudvalevő, hogy milyen más erő – Szerbiai Szocialista Párt – képezte még részét annak a kormánynak. Azok, akik a kilencvenes években is hatalmon voltak, nem támogatták az átvilágítást. Bízom benne, hogy most már valóban minden lényeges politikai erő Szerbia európai integrációját támogatja és ennek mentén felismerik az átvilágítás fontosságát. Csakis egységesen, politikai konszenzussal lehet végrehajtani a folyamatot – érvelt Marton.
Megjegyzésünkre, hogy a kilencvenes évek gaztetteinek tekintetében feltehetőleg esélytelen a Szerb Radikális Pártból kilépő személyek által megalakított Szerb Haladó Párttól, valamint az ismét hatalmi szocialistáktól elvárni az átvilágítást, Marton kifejtette: e pártok vezetőinek és mindenki másnak, legyen bármelyik politikai párt tagja, vagy vezetője is valaki, tudnia kell, hogy Szerbia jövőjét veszélyeztetik, ha nem történik meg a szembesülés a múlttal.
PESEVSZKI EVELYN
