Ez már autonómia – Heti Interjú

Pásztor Bálint és Varga László, a VMSZ parlamenti képviselői a nemzeti tanácsokról szóló törvény javaslatáról

- A szerbiai kisebbségek hét évet vártak rá, hogy a belgrádi kormány kidolgozza és a parlament elé utalja a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvény javaslatát. Túl vagyunk az általános és a részletes vitán is. A szavazásra azonban majd csak a képviselők nyári szabadságának végeztével, augusztus végén, vagy szeptember elején kerülhet sor. Kormányzati források szerint meglesz hozzá a többség, annak ellenére, hogy a parlamentben kemény bírálatok érték a dokumentumot.

Pásztor Bálint:

- Az ellenzéki pártok elsősorban azt kifogásolják a törvényjavaslatban, hogy túlságosan szélesek lesznek a nemzeti tanácsok hatáskörei. Megengedhetetlennek tartják, hogy úgymond „állami” felhatalmazásokkal rendelkezzenek ezek a tanácsok. Szerintük ebben az országban a kisebbségek helyzete egyébként is a lehető legmagasabb szinten rendeződött.

- A Liberális Demokrata Párt részéről bírálat érte a törvényjavaslat azon cikkelyét, mely szerint a kisebbségi nemzeti tanácsok megválasztása során jelölteket csak a magukat kisebbségi pártként deklaráló szervezetek állíthatnak, a többiek, tehát a nagy belgrádi és újvidéki pártok nem.

Pásztor Bálint:

- Képviselőtársaink szerint ez megengedhetetlen, ugyanis szerintük az összes parlamenti párt soraiban vannak a nemzeti kisebbségek soraiba tartozó emberek. Ez – megjegyzem – igaz is, de nem tudok egyetérteni a mondat második felével, ami arról szól, hogy minden párt kiáll a nemzeti kisebbségek érdekvédelme mellett, és hogy minden párt mindent megtesz annak érdekében, hogy a kisebbségeknek minél jobb legyen Szerbiában. Ha így volna, akkor nem lenne szükség kisebbségi pártokra, másrészt az elmúlt évek gyakorlata rácáfol ezekre a véleményekre, ugyanis láthattuk számos példa esetében, hogy csak az autentikus kisebbségi pártok képviselői hajlandóak és képesek arra, hogy maradéktalanul kiálljanak a kisebbségi érdekek mellett.

120 nap a névjegyzék összeállítására

- A szerbiai kormány 15 módosítási javaslatot fogadott el. Ebből kettőt a Magyar Koalíció, konkrétan a VMSZ képviselői fogalmaztak meg. Melyek ezek?

Varga László:

- Az egyik módosítási javaslatunk arra vonatkozott, hogy a nemzeti tanácsok ne „a nemzeti tanácsok” szimbólumait és ünnepeit határozhassa meg, hanem a nemzeti közösségek ünnepeit és szimbólumait. Az MNT ezt a feladatot már elvégezte, ezért ez a módosítási javaslat azon nemzeti tanácsok miatt lesz majd fontos, amelyek ez ügyben még nem döntöttek. A másik elfogadott módosítási indítványunk pedig arra vonatkozott, hogy a választói névjegyzék összeállítására előlátott 90 napos határidő 120 napra hosszabbodjon meg. E két javaslatunk már a parlamenti eljáráson átment törvényjavaslat részét képezi.

- A Magyar Koalíció másik két pártja, a VMDK és a VMDP is keményen bírálta a törvényjavaslatot, elfogadhatatlannak minősítetve annak néhány rendelkezését. Pl. azt, amely szerint a kisebbségi polgároknak maguknak kell feliratkozniuk a választói névjegyzékre, ahelyett, hogy a horvátországi példát követve, itt is az állami szervek készítenék el a névjegyzéket, amelyre aztán az esetleg lemaradtak feliratkozhatnának, akik pedig nem kívánnak rajta lenni, azok leiratkozhatnának erről a listáról.

- A kisebbségi választói névjegyzék összeállítása a törvényjavaslat értelmében állami feladat, ezért az államnak kell elkészítenie. Ugyanakkor a különbség a mi javaslatunk és az elfogadásra váró törvényjavaslat között az, hogy kiindulópontként nem lesz egy olyan iniciális névjegyzék, amelyre föl-, vagy amelyről le lehet iratkozni. Az eredeti javaslatunk szerint ugyanis az állam a különböző nyilvántartások alapján fölállított volna egy kiindulópontként szolgáló kezdetleges névjegyzéket, és arra lehetett volna feliratkozni, illetve leiratkozni róla. Mivel a belügyminisztérium hivatalosan azt az álláspontot képviseli, hogy ilyen jellegű nyilvántartás nem létezik, ezért maradt a másik megoldás. Ez azt jelenti, hogy kiindulópont nélkül, a nulláról kell a névjegyzéket létrehozni, és mindenkinek feliratkozás alapján kell a névjegyzékre felkerülnie. Mégpedig olyan módon, hogy egy formanyomtatványt készít a minisztérium, és azt kell a mi esetünkben a magyar közösség tagjainak aláírniuk, és úgy kerülnek majd föl a magyar választói névjegyzékre. Ezt nyilván úgy fogjuk majd elvégezni, hogy kiképezünk nagyobb számú aktivistát, akik meg fogják keresni a magyar polgárokat Vajdaságban azzal a céllal, hogy senkinek ne jelentsen fáradtságot a névjegyzékre való felkerülés. Egyébként a Magyar Koalíció autonómiakoncepciójában az a megfogalmazás szerepel, hogy a névjegyzéket az államnak kell létrehoznia a kisebbségi szervezetek közreműködésével. Ennek a kritériumnak megfelel ez a törvény. Annak a kritériumnak viszont nem tesz eleget, hogy az állam egy kiindulópontként szolgáló iniciális névjegyzék alapján hozza létre a végleges névjegyzéket. Tudomásul kellett vennünk azt, hogy ez volt az egyetlen lehetséges megoldás, amelyhez meg lehetett nyerni a parlamenti többség szavazatát.

Összefogással összegyűjthető a 117.320 aláírás

- Összegyűjthető-e a névjegyzék összeállításához szükséges 117. 320 aláírás, vagy pedig eleve azért dolgozták ki így a törvénytervezet vonatkozó rendelkezését, hogy ne lehessen teljesíteni? Ezt azért tartom fontosnak megkérdeni, mert a napokban több – nem VMDP és VMDK szimpatizáns – újságíró kollégámtól hallottam azt a véleményt, hogy ez egy elterelő hadművelet. Szerintük a VMSZ annak látszatát kelti, mintha akarná a közvetlen választásokhoz nélkülözhetetlen névjegyzék összeállítását. Aztán pedig – szerintük - ki fog derülni, hogy erre nincs lehetőség, aminek eredményeként végül ismét közvetett, elektoriális választások útján áll majd össze az új MNT. Mit szólnak az ilyen pletykákhoz?

Varga László:

- Határozottan szeretném cáfolni az ilyen híreszteléseket. Nekünk meggyőződésünk, hogy a választói névjegyzék összeállítható, és hogy a szükséges számú magyar ember fel fog iratkozni erre a választói névjegyzékre. Egyébként 2002-ben, amikor elektoriális rendszerben került sor az MNT megválasztására, akkor rövid idő alatt 36 ezer aláírást sikerült összegyűjteni. Úgy gondolom, hogy egy kicsit nagyobb erőbevetéssel, hosszabb felkészüléssel, jobb szervezettséggel és hatékonyabb állami támogatással, - ami 2002-ben elmaradt - ez a feltétel teljesíthető. Az pedig, hogy a VMSZ az elektoriális választási rendszert szeretné, vagy azt helyezi előtérbe, egyszerűen nem igaz. Nagyon sokszor elmondtuk azt, hogy a törvényjavaslat ilyen formában került a parlament elé, hogy benne van a közvetlen választás lehetősége. Ez pedig annak köszönhető, hogy a VMSZ képviselői mindent megtettek annak érdekében, hogy a közvetlen választás lehetősége benne legyen a törvényjavaslatban.

- Ezek szerint bízhatunk abban, hogy a névjegyzéket sikerül majd összeállítani.

Varga László:

- Meggyőződésünk, hogy sikerülni fog. Ha nem így lenne, akkor nem álltunk volna ki azon megoldás mellett, hogy benne legyen a törvényben az önálló magyar névjegyzék alapján létrejövő MNT választás lehetősége. Másrészt pedig nem támogatnánk a törvényjavaslatot, ha nem lennénk ennek jelentőségéről meggyőződve.

- A 120 napos határidő elegendő lesz a nagy munka elvégzéséhez?

Varga László:

- Szerintünk 120 nap alatt összeállítható a magyar névjegyzék. Valamikor az ősz folyamán indul majd útjára ez a folyamat. Azzal a módszerrel, hogy nem a polgároknak kell majd a hivatalba bemenniük, hanem mi keressük meg a polgárokat, én úgy gondolom, hogy teljesíthető lesz ez a feltétel.

Pásztor Bálint:

- Annak érdekében, hogy 120 nap alatt összeállíthatóvá váljon a külön magyar választói névjegyzék, az összes magyar párt, civil szervezet és jelentős befolyással rendelkező magyar értelmiségnek az összefogására van szükség. Tehát a névjegyzék összeállítható, de csak abban az esetben, ha megszűnnek az alaptalan kritikák a nemzeti tanácsokról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban, és ha az előttünk álló hónapokban mindenki megtesz mindent annak érdekében, hogy a nemzettársainkat meggyőzzük arról, hogy semmilyen káruk nem származhat abból, ha feliratkoznak a választói névjegyzékre. Sőt, rengeteg haszon származik belőle, ugyanis évtizedes álom válik valóra azzal, hogy közvetlen választások alapján megválaszthatóvá válik egy olyan MNT, amelynek valós hatáskörei is lesznek.

Ez már autonómia!

- Amennyiben a parlament elfogadja a törvényt, és ennek alapján megalakul az új MNT, ez azt jelenti-e, hogy megvalósult a vajdasági magyarság lassacskán húsz éve dédelgetett álma: a magyar autonómia?

Pásztor Bálint:

- Ez már autonómia. A perszonális, kulturális, vagy egyszerűen csak kisebbségi autonómia 2002-ben kezdett el megvalósulni az akkor még szövetségi kisebbségjogi törvény alapján. Ekkor jöhettek létre a nemzeti tanácsok. Ezek a nemzeti tanácsok már akkortól rendelkeznek hatáskörökkel, csak ezek a hatáskörök nem voltak konkrétan egy jogszabályban felsorolva. Az új nemzeti tanácsokról szóló törvénynek ez a legnagyobb pozitívuma, hiszen az elmúlt években az adott nemzeti közösség erejétől, vágyaitól, szándékaitól függött az, hogy egy-egy nemzeti tanács milyen ügyekkel foglalkozott, és mennyire vette komolyan az autonómia megvalósításának a szándékát, illetve célját. Ha a parlament igent mond erre a törvényre, attól a pillanattól ugyanazok a jogosítványai lesznek mindegyik nemzeti tanácsnak. Fontos elmondani azt is, hogy az autonómiaépítés egy folyamat. Nem ismerek olyan példát a világban, hogy valahol az autonómia egy tollvonással létrejött volna. Az autonómia kivívása éveken, évtizedeken át tartó folyamat.

- Volt ahol fegyveres harccal küzdöttek érte.

Pásztor Bálint:

- Így van. Szerencsére mi ezt átugorhattuk, de ennek ellenére évekre volt szükség ahhoz, hogy idáig eljussunk. Ki kell mondanunk, hogy a vajdasági magyarság ennek a törvénynek köszönhetően az autonómiaépítésben olyan messzire fog eljutni, illetve olyan messzire jutott el, amely szintet megközelítő állapotról nem az erélyi, a felvidéki, vagy a kárpátaljai magyarság csak álmodhat. Ezt a törvényjavaslatot azonban nem kell idealizálni. Mi sem tesszük. Vannak hiányosságai, apróbb negatívumai. De ennek ellenére úgy gondolom, hogy káros hozzáállás, és semmiképpen sem a valóságnak megfelelő hozzáállás, hogy azt kommunikáljuk az emberek felé, hogy pl. a nemzeti tanács a kormánynak lesz valamilyen végrehajtó szerve, és hogy semmilyen döntéshozatali jogosítványa nem lesz, illetve, hogy nem foglalhat állást pl. a magyarverések ügyében. Ezeket az észrevételeket a VMDP fogalmazta meg az elmúlt hetekben.

Élen járunk a Kárpát-medencében

- A VMDP közleménye emellett még azt is kimondja, hogy „a törvényjavaslat az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és az egyenjogú nyelvhasználat tekintetében csak többszörösen ellenőrzött véleményezési jogot ad, s ezért a leendő nemzeti tanács alkalmatlanná válik a magyar autonómia politikai funkcióinak érvényesítésére”. Ön ezt hogy látja?

Pásztor Bálint:

- Én ezt éppen ellenkezőleg gondolom. Mindjárt ki is fogom bontani, hogy mi alapján állítom, hogy a VMDP-nek nincs igaza. Ezt megelőzően szeretném megállapítani, hogy az a tény, hogy mi olyan messzire jutottunk, amiről az erdélyi vagy a felvidéki magyarság csak álmodhat, annak ellenére, hogy sokkal többen vannak, mint mi, az nem a véletlen műve. Mi nem gondoljuk azt, soha nem is gondoltuk, hogy a történelem velünk kezdődik. Éppen azért kell azt kimondani: az, hogy Szerbiának lesz nemzeti tanácsokról szóló törvénye, az elmúlt húsz év politikai küzdelmének köszönhető, a történelmi VMDK-tól kezdve a mai napig. Tehát, ha a vajdasági magyarságnak az elmúlt húsz évben nem lett volna olyan politikai képviselete, mint amilyen volt, és ha nem lett volna olyan bátor kiállás az elmúlt húsz évben, mint amilyen volt, akkor most nem kerülhetett volna a parlament elé ez a törvény. Ennek a hosszantartó küzdelemnek aktív részese volt Kasza József, Ágoston András, Páll Sándor, Csubela Ferenc, Sepsey Csaba, Csorba Béla, Várady Tibor és még nagyon sokan mások. Úgy gondolom, hogy ha ez a küzdelem nem lett volna, akkor most nem kerülhetett volna a törvényhozás elé ez a jogszabály. Éppen ezért nem értem azt, hogy ezek az emberek, akiknek jelentős szerepe van abban, hogy a törvény végre realitássá válhat, most mindent megtesznek annak érdekében, hogy minimalizálják ennek a sikernek a jelentőségét, amelynek a kivívásában ők maguk is tevékenyen részt vettek az elmúlt húsz évben, ráadásul éppen azokban a pillanatokban, amikor sokkal nehezebb volt kiállni ezek a törekvések mellett, mint ma. Az első magyar autonómiakoncepciót éppen itt a Vajdaságban dolgozták ki, a kilencvenes évek első felében. 1999-ben a bombázások alatt a VMSZ megerősítette ezt a koncepciót, elfogadva a három pilléren nyugvó autonómia-modellt, amelynek legfontosabb pillére éppen a perszonális autonómia, a jelentős hatáskörökkel rendelkező MNT formájában. Ezt követően tavaly márciusban a VMDK, a VMDP és a VMSZ által létrehozott autonómiabizottság kidolgozott egy közös autonómia-koncepciót. Ennek a bizottságnak az elnöke Varga László volt. Részt vett benne Ágoston András a VMDP-ből, Tari István a VMDK részéről, én is a tagja voltam, meg még néhányan. Akkor megfogalmaztuk, hogy melyek azok a minimumok, amelyeknek be kell, hogy kerüljenek a nemzeti tanácsokról szóló törvénybe ahhoz, hogy valós perszonális autonómiáról beszélhessünk. Én a felelősségem teljes tudatában állítom, hogy a hatásköri rendelkezéseknek a 90 százaléka, amely a Magyar Koalíció közös autonómiakoncepciójában szerepel, bekerült a nemzeti tanácsokról szóló törvény javaslatába. Tehát olyan fontos döntéshozatali jogosítványai lesznek az új MNT-nek, pl. az oktatás területén, amilyenről az erdélyi magyarság, annak ellenére, hogy egymillió hatszázezren vannak, csak álmodhat. Nem tudok még egy példát mondani a Kárpát-medencéből, ahol a magyarság képviselőinek, a perszonális autonómia legfőbb szervének formájában vétójoga van pl. a tankönyvek tekintetében. Mi magunk határozhatjuk meg, hogy a jövőben milyen tankönyvből fognak a magyar diákok tanulni. Nem tudok egy példát sem mondani, ahol azon oktatási intézmények esetében, amelyekben többségében magyar osztályok vannak, az MNT-nek vétójoga van az igazgató kinevezésének tekintetében. És egy olyan példát sem tudok említeni, ahol a jelenlegi állami iskolák igazgatási jogainak egy jelentős része átkerülhet a nemzeti tanácsra, és még számos ilyen lehetőséget lehetne még felsorolni, és tételesen, szakaszokra hivatkozva nagyon egyszerűen, jogászi rutinmunkaként meg lehet cáfolni a VMDP, vagy az MPSZ észrevételeit ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy összefogásra van szükség. A választói névjegyzék összeállítása abban az esetben sikerülhet, ha ebben az összes politikai párt és civil szervezet a partnerünk lesz. Én nagyon remélem, hogy ez így lesz.

- Mi az a tíz százalék, amit a VMSZ, a VMDK és a VMDP alkotta Magyar Koalíció közös autonómiakoncepciójából nem sikerült beépíteni a nemzeti tanácsokról szóló törvényjavaslatába?

Varga László:

- Talán a tíz százalék sok, talán annyi sem hiányzik a törvényjavaslatból az általunk megfogalmazott követelésekhez képest. Van 3-4 olyan hatáskör, amelynél a MK autonómiakoncepciója javaslattételi jogot irányoz elő, a törvényjavaslat pedig véleményezési jogot biztosít. Ugyanakkor az autonómiakoncepció 30 konkrétan fölsorolt hatáskört tartalmaz az oktatás, a tájékoztatás, a hivatalos nyelvhasználat és a művelődés területén, a törvényjavaslat pedig szám szerint 65-öt. Tehát nagyon sok ponton többet tartalmaz a törvényjavaslat, mint amit az autonómiakoncepciónk tartalmazott. Egy konkrét példa, amely nincs benne a törvényjavaslatban, ugyanakkor benne volt a Magyar Koalíció koncepciójában, hogy a vajdasági közszolgálati rádió és televízió programtanácsa tagjai esetében nincs javaslattételi joga az MNT-nek. A törvényjavaslat azt látja elő, hogy csak véleménynyilvánítási joggal rendelkezik. Ugyanakkor érdemesebb arról beszélni, ami megtalálgató a törvényjavaslatban. Képviselőtársam nem említette, hogy minden, kizárólag magyar tannyelvű oktatási intézmény alapítói jogát a nemzeti tanácsokra kell, hogy átruházza az állam. Minden kisebbségi művelődési intézmény esetében ugyanez a helyzet. Ugyanez vonatkozik a kisebbségi tájékoztatási intézményekre is. Ezek olyan jelentőségű hatáskörök, amelyekkel kapcsolatban azt megfogalmazni, hogy „a nemzeti tanácsok ezen törvény alapján, majd csak többszörösen ellenőrzött véleménynyilvánítási joggal rendelkeznek” talán felelőtlenség. Másrészt pedig az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a hivatalos nyelvhasználat területén a 65 konkrét jogosítvány között számos olyan található, amely ugyancsak megcáfolja ezeket a véleményeket. Azt gondolom, hogy ez a törvény, annak ellenére, hogy nem tökéletes, és annak ellenére, hogy nincs benne száz százalékban az, amit mi a Magyar Koalíció autonómiakoncepciójában, mint egy ideális állapotot megfogalmaztunk, mégis csak egy jelentős mérföldkő az autonómia építésben, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a környező országok gyakorlatát. Figyelembe kell venni és meg kell érteni azt is, hogy az autonómia építés kizárólag csak a többségi társadalom meggyőzése útján, a többségi társadalommal egyetértésben valósulhat meg. Mi megfogalmazhatjuk a saját elvárásainkat, és meg is fogalmazzuk azokat, de hogy abból törvény legyen, ahhoz jóval több mint száz nem magyar képviselőt kell meggyőznünk a szerbiai parlamentben. És ez nem könnyű feladat.

- A törvény elfogadását követően megkezdődik a visszaszámlálás.

Varga László:

- A törvény hatályba lépését követően 30 napos határidő áll a minisztérium rendelkezésére, hogy elkészítse a formanyomtatványokat, különböző szabályzatokat, és azt követően kezdődik majd a 120 napos határidő. Tehát a törvény elfogadásától számítva kb. 160-170 nap áll rendelkezésre a névjegyzék összeállítására. Számításaim szerint valamikor a tavasz folyamán állhat fel az új MNT.

- Magam elé képzelem János bácsit, vagy Piroska nénit a falu végéről, akik az elmondottak után azt kérdeznék, hogy jól van fiúk, de mondjátok már, jobb lesz-e nekünk magyaroknak, ha megszületik a törvény, és végre működni kezd az új nemzeti tanács?

Pásztor Bálint:

- Én biztos vagyok abban, hogy jobb lesz. Persze az ellenzék is elmondta - ez egy nagyon veszélyes tézis volt a fölszólalásaikban, – hogy ez a törvény nem fogja javítani a gazdasági helyzetünket, és valójában nincsenek itt kisebbségi problémák, mert nehezen élnek a magyarok is, meg a szerbek is, meg a többiek is. Természetesen ez a törvény nem jelenthet gyógyírt minden problémánkra. Nem jelenthet gyógyírt azokra a gondokra, amelyek valóban a gazdasági nehézségeknek következtében jelentkeznek. És nem jelenthet megoldást az összes olyan gond tekintetében sem, amelyeket mi mindennapi diszkriminációként élhetünk meg, akárhol is élünk Vajdaságban. Ennek ellenére azt gondolom, hogy mindenképpen jobb lesz mindannyiunknak, hiszen azokból a hatáskörökből, amelyekről mi itt Varga Lászlóval beszéltünk, illetve amit mazsolázgattunk a törvényjavaslatból, ebből azért látszik, hogy a vajdasági magyarság sokkal nagyobb mértékben veheti kezébe sorsának az irányítását, mint ahogy az volt az elmúlt években. Ha a vajdasági magyarságnak a közvetlen választások útján mandátumhoz jutott képviselői révén döntő befolyása lehet a nemzeti oktatásra, művelődésre és tájékoztatásra, valamint a hivatalos nyelvhasználatra, akkor bátran mondhatjuk azt, hogy jobbra fordul a helyzetünk. Az autonómia nem cél, hanem egy eszköz. A perszonális autonómia az MNT megválasztásának a formájában, a reális hatáskörökkel egy olyan eszköz, amely hozzásegíthet mindannyiunkat ahhoz, hogy jobb minőségű és magyarabb legyen a közéletünk.

TERNOVÁCZ ISTVÁN