Érdekképviselet mint küldetés
Dr. Pásztor Bálint: A XXI. század elején XXI. századi életkörülményeket kell biztosítani
Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke ötödik mandátumban tevékenykedett a párt köztársasági parlamenti képviselőjeként és frakcióvezetőjeként. A legutóbbi hatalmi ciklusban a Parlament Alkotmányügyi és Jogalkotási Bizottságának, valamint Igazságügyi, Közigazgatási és Helyi Önkormányzati Bizottságának volt a tagja, továbbá a Spanyol Baráti Tagozat elnöke. A jogtudományok doktora „magánéletében” egyetemi docens. Az elmúlt négy évről, a választások kimenetelével kapcsolatos reményeiről és a jövőbeni tervekről nyilatkozott lapunknak.
Közösség. Fejlődés. Jövő. Ez a VMSZ választási jelmondata. Milyen fejlesztésekre helyezi a hangsúlyt a párt a közösség jövőjének alakítása során a következő hatalmi ciklusban?
– A sorrend nem véletlen. Ahhoz, hogy jövőről lehessen beszélni, fejlesztések szükségesek, ahhoz pedig, hogy legyen értelme fejleszteni, szükség van a közösségre. A VMSZ a saját közösségéhez szól. Jelenleg arról számolunk be, hogy milyen fejlesztéseket valósítottunk meg annak érdekében, hogy itt, szülőföldünkön legyen jövőnk. A mögöttünk álló időszakban is olyan fejlesztéseket igyekeztünk megvalósítani, amelyek élhetőbbé és korszerűbbé teszik helyi önkormányzatainkat, a jövőben változatlanul erre óhajtunk törekedni. A VMSZ szempontjából a kampány időszaka semmiben nem különbözőik a „békebeli” időszakoktól, hiszen egyébként is folyamatosan az emberek között vagyunk. Ennek köszönhetően ismerjük elképzeléseiket és elvárásaikat, így ezekhez próbálunk eszközöket társítani. Az elmúlt mandátum azért volt különleges, mert nemcsak helyi önkormányzati és tartományi forrásokat sikerült biztosítani a közösség által megfogalmazott elképzelések megvalósításához, hanem országos eszközöket is. Kampányokra visszamenően folyamatosan azt hangoztatjuk, hogy mivel a vajdasági magyarok Szerbia adófizető polgárai, helyi önkormányzataik fejlesztéseit is támogatni kell országos költségvetési eszközökből. Ez soha akkora mértékben nem valósult meg, mint az elmúlt négy évben. A XXI. század elején XXI. századi életkörülményeket kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban is fontosnak tartjuk az utak járhatóságát, a csatornahálózattal való minél nagyobb lefedettséget, továbbá a vízhálózatok vagy a közösségi terek kiépítését. Az összes helyi önkormányzat tekintetében vannak fejlesztési elképzeléseink, és amikor az önkormányzatok majd pályáznak, mi a köztársaságban azt tudjuk tenni, amit eddig is: küzdeni és lobbizni, hogy ezek a fejlesztések megvalósulhassanak.
Távolodjunk el valamelyest az anyagiak mezejétől. Szinte pontosan egy évvel ezelőtt a Koszovó-ügyi jelentés parlamenti vitájában és azt követően kifejtette: az egyik központi kérdés az, hogy van-e gyermekeinknek jövője Szerbiában, hiszen ez az egzisztenciális tényezők mellett a politikai és a társadalmi stabilitás függvénye is. Mi történt ebben a vonatkozásban az elmúlt időszakban?
– Egy évvel ezelőtt májusban parlamenti felszólalásom során arról beszéltem, hogy amíg a koszovói kérdéskör nem oldódik meg, illetve amíg nem tisztázódnak az alapvető állami kérdések, addig a jog-, az anyagi és a létbiztonságra is hatással lévő kérdőjelek tömkelege lebeg körülöttünk. Mi a magunk eszközeivel folyamatosan az emberek létbiztonsága érdekében tevékenykedünk. Elsősorban kisebbségi párt vagyunk, ezért magától értetődő, hogy eljárunk a kisebbséget érintő kérdésekben, kifejezésre juttatva a közösségi érdekeket. Ugyanakkor értékelésem szerint napjainkban egy kisebbségi pártnak is feladata, hogy a saját eszközeivel, a saját közössége életkörülményeinek a javítása érdekében próbáljon tevékenykedni. Amikor mi arról beszélünk, hogy milyen fejlesztések valósuljanak meg, vagy arról, hogy oldódjanak meg a mezőgazdaságot érintő problémák – mint amilyen a nyugdíjjárulék kérdése –, vagy arról, hogy a helyi önkormányzatainkban uralkodjanak a közösség számára kedvező körülmények és hangulat, az mind ugyanerről a kérdésről szól. Ezek a konkrét mozgásterek, amelyeken belül konkrét eredményeket tudunk elérni. Még egy dolog fontos: ezekkel az ügyekkel, a vajdasági magyarság érdekképviseletével, rajtunk kívül eddig sem foglalkozott vagy foglalkozik a VMSZ-en kívül senki más, és a jövőben sem fog. Ez számunkra nem kiváltság vagy feladat, hiszen az érdekképviselet másnak is lehetne a feladata, hanem küldetés.
Mi jellemzi a párt kilenc témára támaszkodó választási programját?
– A négy évvel ezelőtti választási programhoz viszonyítva annyi változott, hogy a megvalósított feladatok nem szerepelnek a programban. Igyekeztünk újabb konkrét prioritásokat beemelni a programba. A számunkra prioritásokat élvező kérdések tekintetében nem módosultak a hangsúlyok, vagyis a kisebbségi létből eredő problémáknak a megoldása, valamint az aktuális kérdések időben történő kezelésének a céljával való folyamatos odafigyelés áll a program és a jövőbeni tevékenység középpontjában. A második pillére a programnak az infrastruktúra és az egyéb, az életminőség javítását célzó fejlesztések, a harmadik pedig a biztonság kérdése. Az előző időszakban az is bebizonyosodott, hogy kizárólag a VMSZ foglalkozik az illegális migránsok jelenlétéből adódó komoly biztonsági problémák megoldásával, ezeket fontosnak tartja, és konkrét lépéseket tesz ebben a tekintetben.
Két, a VMSZ és az SZHP közötti koalíciós szerződésben is szereplő cél ebben a ciklusban sem valósult meg, ez a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény elfogadása, a másik pedig az alkotmány módosítása. Az aktuális közhangulat okán mire lehet számítani ezek vonatkozásában?
– Ami az alkotmány módosítását illeti, nyilván nem egy regionális párt az, amely ebben átütő sikert érhet el. Mi folyamatosan startra készek vagyunk, és amikor megérnek a társadalmi feltételek az alkotmány módosítására, akkor a VMSZ előáll konkrét elképzeléseivel. Elsősorban a regionalizációt, a decentralizációt és a kisebbségi kérdéseket érintené a mi elképzelési rendszerünk. A finanszírozásról szóló törvény tekintetében ugyanez érvényes: amikor megteremtődnek annak a feltételei, hogy az éppen hatalmon lévők belássák – 2008-ban járt le ugyanis a törvény meghozatalának a határideje – a jogszabály elfogadásának a fontosságát, akkor ez eljárásba kerül. Addig a VMSZ feladata az, hogy a jelenlegi jogszabályi alapra támaszkodva elérje, hogy a magyarok helyi önkormányzataiba minél nagyobb eszközök érkezzenek az országos költségvetésből. Ha a 2016 és 2020 közötti időszakot összehasonlítjuk a korábbi időszakok valamelyikével, azt állapíthatjuk meg, hogy többszörösére növekedtek a vajdasági infrastruktúra-fejlesztési beruházásokra fordított köztársasági eszközök. Ez persze nem jelenti azt, hogy a VMSZ elállt az említett törvény meghozatalának a számonkérésétől, ám egyelőre azt is meg kell várni, hogy mennyien leszünk, hiszen 4,5, vagy 6 képviselővel nem lehet törvényt alkotni.
Reménykedik a hat képviselőben a Szerbiai Képviselőházban?
– Abban reménykedem, hogy önálló frakciót alakíthatunk, ehhez pedig legalább 5 képviselőre van szükségünk. Az önálló frakció azért fontos, mert akkor nem függünk senkinek a jóindulatától sem. Egyébként a közösségi összejöveteleken azt tapasztaljuk, hogy nagy a bizakodás és az energia, sokan kíváncsiak programbemutató lakossági fórumainkra, szinte annyian, mint korábban a Prosperitati pályázati-ismertető rendezvényeire, mindezt pedig jó előjelként értelmezem.
Az elmúlt években a párt tevékenységének egyik sarkalatos eleme volt a részarányos foglalkoztatás alapelvének a gyakorlatban történő megvalósítása feltételeinek a megteremtése. Hogyan értékeli a magyar közösség a szerbiai társadalomba való teljes körű integrációjának – beleértve az érzelmit és a nyelvit – a szintjét, hiszen enélkül a részarányos foglalkoztatás sem valósulhat meg teljes mértékben?
– A jogszabályi háttér kialakítása befejeződött. Olyan témáról és küzdelemről van szó, amelyet napi jellegű célokra lebontva érdemes felülvizsgálni. A közelmúltból példaként említeném a rendőrök alkalmazására vonatkozó pályázatot. Egy héttel ezelőtt azt mondtam, hogy 14 magyar ajkú, 18 és 24 év közötti fiatal jelentkezett erre a pályázatra, ám azóta még ketten jelentkeztek. Ez a szám értelmezésem szerint bizakodásra ad okot. Persze közülük többen is megkérdezték, hogy tudni kell-e szerbül, és milyen szinten. A részarányos foglalkoztatás egyik feltétele az egyértelmű és alkalmazott jogszabályi háttér, ám másik a szerb nyelv ismerete. A nyelvismeret tekintetében jellemző helyzet megváltoztatásához a Magyar Nemzeti Tanács különböző képzései és egyéb tevékenységei járulhatnak hozzá. Attól, hogy valaki jól tud szerbül és Szerbiában pályázik munkahely betöltésére az állami szférában, nem kérdőjeleződik meg a magyarsága. Remélem, hogy ezt a hozzáállást mindinkább elfogadja a közösség.
P.E.
