Csak egyszer lehet valamit elveszíteni
Ivica Dačić: Ha valaki nem hajlandó hazudni, nem jelenti azt, hogy kevésbé szereti Koszovót
A Szerbiai Képviselőház pénteki ülését a Belgrád és Pristina közötti eddigi párbeszédet, valamint a brüsszeli megállapodási javaslatot taglaló kormányjelentésről Ivica Dačić miniszterelnök nyitotta meg. Dačić beszéde vegyes érzelmeket ébresztett a hallgatóságban: egyesek kitörő tapssal, mások füttyel fogadták szavait. A parlamenti pártok többsége támogatja a jelentést, valamint a brüsszeli megállapodási javaslatot. A parlament előtt több szélsőséges jobboldali csoportosulás, valamint a Szerbiai Demokrata Párt képviselői is felvonultak, és válogatott szitkokkal sértegették az ülésre igyekvő képviselőket, valamint akadályozták a közlekedést.
Ivica Dačić szerint ezek voltak a Koszovóról folytatott politikai tárgyalások közül a legnehezebbek, tekintettel arra, hogy Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlensége után zajlottak. A szerb államhatalom mozgásterét egyrészt az ENSZ Közgyűlésének a rezolúciója határozta meg, másrészt az Európai Unió Tanácsának két évvel ezelőtti döntése, hogy Koszovó kulcsfontosságú politikai követelmény Szerbia európai integrációjának tekintetében, harmadsorban pedig Németország követelése, hogy a párhuzamos intézményrendszer felszámolása is feltétel Szerbia számára, magyarázta a miniszterelnök, hozzátéve, hogy az ország számtalan esélyt szalasztott el a koszovói kérdés megoldására: Daytont és 2000. október 5-ét. Most nyílt lehetőség arra, hogy Szerbia megkísérelje az eddigiekhez képest másképpen védeni érdekeit. Véget kellett vetni az évszázados gyakorlatnak, hogy Szerbia vereségeit ünnepli – magyarázta Dačić.
– Jugoszlávia elnöksége 32 évvel ezelőtt rendkívüli helyzetet rendelt el Koszovóban. Akkor tizenöt éves voltam. Azóta folyamatosan a rendkívüli helyzet periódusaiban éltünk: háborúztunk, szankció mellett kellett élnünk, szenvedtünk, bombáztak bennünket, küzdelmeket és területeket veszítettünk el, önmagunkat raboltuk. Remélem, hogy akik most kifütyülnek, azok az utcán is ilyen hangosan védik Koszovót, hiszen eddig csak a szalonokban szálltak Koszovóra védelmére, valamint dzsámikat és nagykövetségeket gyújtottak fel. Ez a lenni vagy nem lenni kérdés időszaka volt. Nemcsak Észak-Koszovó, hanem Szerbia számára is. El kellett döntenünk, hogy egy olyan Szerbiát kívánunk-e, amelynek polgárai a népkonyhákon étkeznek és fuldoklanak könnyeikben, vagy egy erős és fejlődő Szerbiát. Az, hogy valaki nem hajlandó hazudni, nem jelenti azt, hogy kevésbé szereti Koszovót. Generációnk csak akkor építheti fel Szerbiát egy fejlődő országgá, ha bátorsága lesz őszintének lenni, és lesznek víziói. Emiatt tárgyaltunk Pristinával: hogy lezárjuk a múltat, a vereségeket, és elfojtsuk a kínt – fogalmazott Dačić.
Az SZDP képviselőinek heves reakcióra reagálva a miniszterelnök emlékeztetett, hogy Koszovó éppen akkor kiáltotta ki függetlenségét, amikor a szerb kormány ez a párt köré tömörült. Azok, akik most ennyire hangosak, semmit sem tettek a terepen, csak mantraként ismételgették, hogy Koszovó Szerbia, hangsúlyozta Dačić, hozzátéve, hogy ha nem vették volna figyelembe az EU követelését, akkor Szerbia európai Észak-Koreaként végezhette volna, Koszovóra irányított ágyúkkal.
– Ugyanaz történt volna, mint ami a Boszniai Szerb Köztársasággal történhetett volna, ha nem lett volna a daytoni megállapodás. Több szent szerb földet is elveszítettünk. Csak emlékezzünk a kocsioszlopokban érkező menekültekre és a meggyilkolt civilekre. Mindez után Gotovina és Markač szabad emberek. De hol vagyunk mi? Nem engedhettük meg egy újabb igazságtalanság megtörténtét. Egy igazságtalanságét, amelyben senkit nem vontak volna felelősségre, amelyben az országként elismert Koszovó az EU felé haladt volna, mi pedig ismét Európa kirekesztett, elfelejtett és félretett országaként végeztük volna. A brüsszeli megállapodással Szerbia nem ismerte el Koszovó függetlenségét, és nem is kapitulált. Ha elutasítottuk volna a kompromisszumot, akkor az egy koszovói Viharhoz vezethetett volna. Egy átmeneti megoldásról van szó. Ha másképpen döntünk, akkor még azt is elveszíthettük volna, amit most megkaptunk. Amíg Szerbia a tárgyalóasztalnál ül, addig folyamatosan javíthatja helyzetét. Ha feláll az asztal mellől, akkor mindent elveszít. Az aktuális kormány ezt nem engedhette meg magának, és a jövőben sem fogja. A megállapodással senki sem nyert, és senki sem veszített. A koszovói kérdés megoldása hosszú, nehéz folyamat lesz. Ezért inkább őrizzük erőnket, és ne fecséreljük el a vitákra. A múlt héten parafált megállapodásra a szerbek jogairól és szabadságáról szóló alapokmányként kell tekinteni. Egyszerűbb nekünk elviselni a sértéseket és a fenyegetéseket, mintsem hogy a nép veszítse életét. Mindezzel lehetővé tettük az európai integráció folytatását, amely kimondhatatlanul fontos Szerbia és a szerb nép számára – magyarázta Dačić.
A miniszterelnök felszólalása után Slobodan Samardžić, az SZDP frakcióvezetője megcáfolta, hogy pártjának bármi köze lett volna a dzsámik és nagykövetségek felgyújtásához Koszovó függetlenségének kikiáltása után. A SZDP ezután bejelentette: természetesen nem támogatja a párbeszédről szóló kormányjelentést, amelynek egyik fejezete a brüsszeli megállapodás. Borislav Pelević független képviselő szintén kijelentette, hogy a jelentés ellen szavaz.
A többi parlamenti párt egytől egyig támogatásáról biztosította a kormányt. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség frakcióvezetője szerint a szerb kormány nem kapitulációt írt alá, és nem is adta el Koszovót. A VMSZ természetesen szükségesnek tartja, hogy a koszovói szerbek minél szélesebb autonómiához jussanak – mondta felszólalásában Pásztor.
– A megállapodást senkinek sem szabad elleneznie, aki egyébként a feszültségek ellen van. Elismeréssel kell adóznunk a tárgyalócsoport tagjai, főleg Dačić miniszterelnök és Vučić első kormányalelnök előtt. Mindenféleképpen támogatni kell ilyen irányú politikájukat. Érdemes feltenni a retorikai kérdést, hogy április 19-én Szerbia vajon olyasmit veszített el, ami abban a pillanatban a valós életben az övé volt. Nem kívánom megválaszolni a kérdést, de hiszem, hogy mindenki számára egyértelmű a válasz. Szerbia nem adta el Koszovót, mert csak azt lehet eladni, ami valakié. A polgárok számára is világos, hogy Szerbia semmit nem adott el Brüsszelben. Más megoldás is lett volna, de nem most, hanem évtizedekkel ezelőtt. Nem szabad Szerbia Európai Unióhoz történő csatlakozásának az előnyeiről beszélni, mert ma ez a legkevésbé fontos. Tévednek azok, akik szerint Szerbia kormányfője a csatlakozási tárgyalások megkezdése miatt parafálta a megállapodást – fogalmazott Pásztor.
A VMSZ frakcióvezetője lapunknak nyilatkozva mindehhez még a következőket fűzte hozzá: „ A parlament ma megteheti a normális jövő felé vezető első lépést. A következő időszakban elkezdhetünk foglalkozni olyan kérdésekkel is, melyek az elmúlt évtizedekben és években háttérbe szorultak, hiszen minden Koszovóról szólt.”
A Naši, a Dveri, az Obraz és a Zavetnici szélsőséges jobboldali csoportosulások, valamint a Szerb Radikális Párt és az SZDP egyes képviselői már az ülés kezdete előtt összegyűltek plakátjaikkal a parlament épülete előtt. Az érkező képviselőket az áruló és az usztasa szavakat kiáltva fogadták. A Dveri aktivistái lezárták a parlament épületéhez vezető sugárút egy részét. A parlament előtt és környékén a rendőrség, a csendőrség és a rohamrendőrség alakulatai is felvonultak.
P.E.
