Az alkotmánymódosítás utolsó állomása
Pásztor Bálint: Fontos, hogy régóta fennálló uniós elvárásnak tesz eleget az ország
Vasárnap válaszolhatnak a választópolgárok a kérdésre, hogy „Támogatja-e a Szerb Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló aktus megerősítését?”. Mivel referendumról van szó, az igen és a nem válaszok közül lehet választani. „A bírói hatalom függetlensége és az ügyészségek önállósága, valamint a bírák elmozdíthatatlansága és tisztségük állandósága olyan civilizációs vívmányok, amelyek a nyugati alkotmányosságnak a megkérdőjelezhetetlen elemei” – emelte ki a lapunknak az igazságügyi rendszer területét érintő alkotmánymódosításról nyilatkozó dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti frakcióvezetője és egyetemi docens, aki arra kéri a vajdasági magyarokat, hogy vegyenek részt a népszavazáson, és szavazzanak igennel.
Ha Ön nem parlamenti képviselő és a jogtudományok doktora volna, kellőképpen tájékoztatottnak érezné-e magát a referendumról, illetve az alkotmány módosításáról?
– Az alkotmánymódosítás kérdésköre nem szerepelt a kiemelt témák között az országos médiában az elmúlt hónapokban, viszont a Magyar Szó sorozatot indított, amely szakaszról szakaszra haladva ismertette a módosítások szövegét. Az országos média érdektelensége részben érthető, hiszen ez olyan kérdéskör, amely nem áll túlságosan közel az emberek mindennapi életéhez. Sokak számára meglehetősen absztrakt és elméleti kérdéskörnek tűnhet ez. Ez azért is érthető, mert habár az alkotmánymódosítás a nyugati civilizációkban nem mindennapos téma, Szerbiában az elmúlt évtizedek során is számtalanszor módosult az alkotmány, illetve több alkalommal is új alkotmányt hoztak. Ennek okán az emberek érzékenysége e téma tekintetében más, mint például az USA-ban vagy Norvégiában és Franciaországban. Ha nem ebből a szempontból közelítjük meg a kérdést, hanem abból, hogy a még mindig hatályos alkotmány meghozatalához képest milyen volt a folyamat, illetve milyen állomásai voltak annak, akkor megállapíthatom, hogy elégedettnek kell lennünk. Aki érdeklődött a téma iránt és fontosnak tartotta a kérdéskört, az végig követhette a folyamatot. Emlékeztetnék, hogy 2006-ban egyik napról a másikra, közvita nélkül és a szakma képviselőinek a mellőzésével fogadták el az alkotmányt. A kormány alkotmánymódosításra vonatkozó javaslata 2020. december 4-én érkezett meg, azt követően a parlament és az illetékes bizottság intenzíven foglalkozott ezzel a kérdéssel, közmeghallgatásokra került sor, két fordulóban is, számos helyszínen. A parlamenten kívüli ellenzéki pártok képviselői is lehetőséget kaptak arra, hogy közmeghallgatás keretében elmondják véleményüket, de a szakma képviselőit is bevonták a folyamatba.
Miként értékeli a javasolt indítványokat?
– Talán azzal kezdeném, hogy a vajdasági magyarokat arra kérem, hogy vasárnap vegyenek részt a népszavazáson és szavazzanak igennel. Az biztos, hogy az alkotmány módosításából semmilyen hátrányuk nem származhat a szerbiai állampolgároknak, illetve a vajdasági magyaroknak. A bírói hatalom függetlensége és az ügyészségek önállósága, valamint a bírák elmozdíthatatlansága és tisztségük állandósága olyan civilizációs vívmányok, amelyek a nyugati alkotmányosság megkérdőjelezhetetlen elemei. Ilyen szempontból az alkotmánymódosítási javaslat mindenképpen előremutató. Az aktuális módosításokat egy mondatban az alábbiak szerint lehetne összefoglalni: a parlament és a kormány száműzésre kerül az igazságügy működtetéséből. Ez azt jelenti, hogy a parlamentnek gyakorlatilag semmilyen hatásköre nem lesz a bírák vagy a bírósági elnökök megválasztásának folyamatában. Azt is hozzá kell tenni, hogy a vonatkozó nemzetközi gyakorlat nagyon tarka. Az EU-nak is vannak olyan tagállamai, amelyek nem tették meg a Szerbiában most javasolt megoldásokhoz hasonló mértékű politikai-mentesítés lépését. Meglehetősen furcsának tartom, hogy annak ellenére, hogy a bírák a nép nevében hozzák meg az ítéleteket, a népképviseleti szervet, a parlamentet, kizárják a bírák megválasztásának folyamatából. Az, hogy milyen irányú változások állnak be az igazságügyi rendszer működésében, nem holnapután derül ki, és egyébként is, ezt a kérdést számos tényező befolyásolhatja, nem kizárólag az, hogy ki választja meg a bírákat. Nem kizárólag kormányzati politikusok befolyásolhatják az igazságügyet, hanem a vállalkozói szféra, vagy a különböző illegális struktúrák is. Mindennek ellenére fontosnak tartom, hogy jelentős és régóta fennálló uniós elvárásnak tesz eleget az ország, így bízom abban, hogy hozzájárul az ország csatlakozásának felgyorsulásához.
Az uniós csatlakozáson belül az alkotmánymódosítás a jogállamiság erősítésének a céljával került napirendre, ezzel kapcsolatban viszont gyakran hallhatjuk, hogy a jogállamiságot nem lehet kenyérre kenni. Melyek a kapcsolódási pontok a magas életszínvonal és a jogállamiság között?
– Az alkotmánymódosítás kérdésköre éppen azért nem került az állampolgárok érdeklődésének a középpontjába, mert ez nem olyan kérdéskör, amit kenyérre lehet kenni, ugyanakkor természetesen vannak összefüggések. Történelmi és civilizációs szempontból azért nagyon fontos, hogy a jogállamiság, illetve a jog uralmának a fogalma a német és az angol nyelvterületről az elmúlt néhány évszázadban mindenhol a civilizált világban elterjedt, mert ennek eredményeképpen például be lehetett tartatni a szerződéseket, a munkaügy területén a biztonságra lehetett törekedni, illetve a gazdasági viszonyokban el lehetett érni a kiszámíthatóságot. Olyan civilizációs elvekről van szó, amelyekhez kapcsolódóan a bíróságok függetlensége és az ügyészségek önállósága fontos elemként jelenik meg. Azonban ismét szeretném hangsúlyozni, hogy a jogállamiság kifejezést az elmúlt években egyfajta varázsszóként értelmezik. Amennyiben a különböző nemzetközi szervezetek kiemelkedő szereplői számára az adott ország kormányzata nem szimpatikus, akkor a jogállamiság elveinek megsértésére hivatkozva lehet szuverén államokat megrendszabályozni. Ezt az EU részéről is tapasztalhattuk például Magyarország vagy Lengyelország ügyében, de Szerbia esetében is, hiszen az országnak még így is előrébb kellene tartania az uniós csatlakozás folyamatában annál, ahol tart. Az említett fogalommal vissza lehet élni, hiszen nem lehet centire vagy kilóra mérni megvalósulását.
Miként vélekedik azokról a kritikákról, hogy a Szerbiai Képviselőház egyszólamúságának, szinte egypárti jellegének okán nem legitim az alkotmánymódosítási indítvány?
– Én sem vagyok a brit parlament tagja, mert nem vettem részt a brit parlamenti választáson. Mindenki, aki részt vett a szerbiai parlamenti választáson, bekerülhetett a parlamentbe. A képviselőház nem egypárti, aki utánajár, az láthatja, hogy 8 frakció tevékenykedik a parlamentben. Mindemellett, ahogyan azt már említettem, a parlamenten kívüli ellenzéki pártok képviselői is meghívást kaptak az egyik képviselőházi közvitára, amelyen elmondhatták a véleményüket. Egyébként ez elsősorban szakmai, nem pedig politikai kérdés. Nem igazán találkoztam olyan szakmailag megalapozott véleménnyel, amely arról szólt volna, hogy a javasolt megoldások nem jók. Mindenki arról beszél, hogy a javasolt megoldások jók, csak hát nem volt eléggé átlátható az eljárás, vagy nem volt eléggé inkluzív, de olyanok is vannak, akik azért szólítanak fel a nemmel való szavazásra, mert ők maguk ellenzékiek. Ez nem felelősségteljes magatartás, már csak azért sem, mert ha esetleg a nem válaszok kerülnének túlsúlyba, az azt eredményezné, hogy elölről kellene kezdeni a teljes eljárást. Emiatt újabb éveket veszítenénk el és az uniós csatlakozás tekintetében megint csak parkolópályára kerülnénk. Nem lenne jó elölről kezdeni.
PESEVSZKI EVELYN
