Ami az enyém, az nem a tiéd
Törvénymódosításra van szükség, hogy felgyorsuljon a termőföldek visszaszármaztatása
Miért olyan nehéz visszaadni valakinek a tulajdonát, ha a törvény szerint köteles rá? Lehet, hogy azért, mert sokan úgy gondolkodnak: még egy kis hasznot húznak belőle; megtörténhet az is, hogy mások abban reménykednek, hátha változnak az „erőviszonyok”, vagy egyszerűen már nem lesz kinek visszaadni?
A vagyon-visszaszármaztatás folyamata és ennek gondjai nem új keletűek, mégis az utóbbi időben sokan arra panaszkodtak, hogy valahogy megtorpant az ügy. Ha egyetértés van akörül, hogy az elkobzott tulajdont vissza kell adni, akkor nincs nagyon miről vitázni. Ámbár, ha viszonylagos az egyetértés, vagy csak névleges, akkor már teljesen más a helyzet. Mert ebben az esetben mindig akadhatnak olyan „gondok”, amelyek elodázzák a megoldást. A restitúcióval kapcsolatban pedig nagyon úgy tűnik, hogy nincs meg az abszolút egyetértés, hiszen társadalmunk egy része még mindig úgy gondolja, talán mégsem hiába vették el „ezektől” az emberektől a földjeiket, házaikat, ezért nem kell annyira sietni ezzel…
Abban az esetben viszont, ha módosul a törvény, a megnyugtató megoldás adott lesz, és az már megfelelő keretet jelent majd arra, hogy az igénylők visszakapják a jogos tulajdonukat.
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője az üggyel kapcsolatban elmondta lapunknak: még 2011-ben javasolták a vagyon-visszaszármaztatási törvény módosítását, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a termőföldek visszaszármaztatása.
– Sajnos abban az időben a Demokrata Párt által vezetett kormány ezt nem tartotta elfogadható megoldásnak, az elmúlt évek pedig bebizonyították, hiba volt nem elfogadni a Vajdasági Magyar Szövetség módosítási indítványát. Míg az üzlethelyiségekre, az épületekre, lakásokra vonatkozóan aránylag működőképes a folyamat, addig a termőföld visszaszármaztatása igencsak döcögősen halad. Ennek az az oka, hogy nem megfelelő a jogi háttér, ugyanis az összes vajdasági községben volt tagosítás (kommasszáció), és ezekben az esetekben beazonosíthatatlan az a parcella, amelyet a kérelmező visszakövetel az államtól.
– A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség, alkalmazván a hatályos törvényt, olyan dokumentumok mellékelésére kötelezi a kérelmezőt, amelyek befejezhetetlenek, és ezért van az, hogy sokkal lassabban, vontatottabban működik ez a folyamat a termőföldekre vonatkozóan. A megnyugtató megoldás egyértelműen a törvénymódosítás lenne, annak érdekében, hogy a csereingatlan útján történő kárpótlás lehetősége belekerüljön a törvénybe úgy, vagy hasonló módon, mint ahogyan azt mi 2011 őszén javasoltuk.
2014-ben módosult utoljára a vagyon-visszaszármaztatási törvény, az akkori törvénytervezetben voltak olyan elemek, amelyek ezt a kérdést előrébb vitték vagy megoldották volna. Sajnos az utolsó pillanatban, még mielőtt a parlamenti fázisba került volna a törvényjavaslat, a törvénytervezet szövegéből kikerültek azok a részek, amelyek megnyugtató módon rendezték volna ezt a kérdést. Akkor kizárólag a kötvénykibocsátás határidejei és egyéb más technikai részletei változtak. A mi koalíciós szerződésünk tartalmazza ennek a kérdésnek a megoldását, tehát belátható időn belül módosulnia kell a vagyon-visszaszármaztatási törvénynek oly módon, ahogyan azt mi javasoltuk. Ez egyértelműen azt eredményezi majd, hogy fölgyorsul a termőföldek visszaszármaztatása.
Mi a helyzet az uniós társulási folyamattal, ezt a kérdést is biztos számon tartják.
– Nagyon fontos, hogy az Európai Bizottság jelentéseiben évekre visszamenően ez a kérdés szerepel, és az állam kénytelen lesz megoldani a vagyon-visszaszármaztatás kérdését.
Mi a helyzet a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökséggel?
– A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség igazgatójával, Strahinja Sekulićtyal jó az együttműködésünk, ez többek között abban is megnyilvánul, hogy konkrét megkeresések esetében is nyitott az ügynökség vezetősége arra, hogy esetenként utánanézzenek, hol akadtak el a dolgok, erre vannak pozitív példák is.
Én azonban jobban szeretem a rendszerbeli megoldásokat, a rendszerbeli megoldás pedig kizárólag az lehet, ha módosítják a törvényt. Fontos elmondani, hogy maga a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség, illetve annak vezetője sikerre szeretné vinni ezt a folyamatot, és nem ő az, aki fékezi a vagyon-visszaszármaztatás sikeres lebonyolítását – magyarázta Pásztor Bálint.
Strahinja Sekulić, a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség igazgatója a Magyar Szónak azt nyilatkozta, hogy a múlt évben majdnem 10 000 hektár földet adtak vissza régi tulajdonosaiknak, és olyan törvénymódosítási javaslatokat ajánlottak, amelyek lehetővé tették a földterületekre vonatkozó vagyon-visszaszármaztatási folyamat meggyorsítását, és a visszaigényléshez fűződő jogok kibővítését.
– Jelenleg a törvény miatt korlátozzák a vagyon-visszaszármaztatást azokban az esetekben amikor pl. egy kataszteri község területén nincs több szabad termőföld, hiszen a törvény nem teszi lehetővé azt, hogy más község területéhez tartozó termőföldet adjunk vissza az egykori tulajdonosnak. Ezzel kapcsolatban átadtuk a törvénymódosítási javaslatunkat, egy munkacsoportot alakítottak a probléma megoldására, és most a kormányon a sor, lépnie kell az ügyben. Egyelőre nem tudjuk mi lesz az eredmény, de várjuk a kormány döntését. Létezik egy olyan próbálkozás is, hogy a beazonosítható földterületet visszaadják az eredeti tulajdonosaiknak, mert szerintünk nem lenne igazságos, ha azt, amit beazonosítottak, nem adják vissza, a tagosítással eltulajdonított földterületeket pedig visszaadják – véli Sekulić. Hozzátette: van éppen elég állami tulajdonban lévő földterület, úgyhogy ez nem jelentene nagy „csapást” az állami kasszára nézve. Minden paraméter azt mutatja, hogy a törvényt a módosítási javaslatok alapján kellene átalakítani, vissza kell adni azok tulajdonát, akiktől azt elvette az állam. És ha éppenséggel nem lehet ugyanazt a parcellát ugyanabban a helységben visszaadni, akkor tegye ezt meg máshol.
– Ami az objektumokat illeti, ott más a helyzet, lehetetlen cserét felajánlani, mert erre egyszerűen nincs kapacitás Szerbiában, de ami a földterületeket és az erdőket illeti, ott biztosak vagyunk abban, hogy lehetséges ilyen megoldást találni.
A törvénymódosítási ajánlatunknak az is egy fontos része, hogy a vagyon-visszaszármaztatási folyamatban kulcsszerepet játsszon a mezőgazdasági minisztérium, mert ebben az esetben elkerülnénk a panaszok garmadát. Ennek azért van nagy jelentősége, mert pillanatnyilag óriási gondot jelent, hogy minden visszaszármaztatásról hozott döntésre panasz érkezik, és ezt vegyék szó szerint, mindegyikre. A törvénymódosítási javaslatunk egyik legfontosabb része arról szól, hogy fel kell gyorsítani az egész folyamatot, így nem lenne szükség annyi felesleges panasztételre, mert ezeket a végén mind visszautasítják, tehát az emberek hiába vesztik idejüket a panasztétellel.
Olvasóink arra panaszkodtak, hogy tudomásuk van arról, hogy a külföldön élők gyorsabban visszakapják földjeiket. Ez lehet, hogy azért van így, mert ők azonnal el is adják őket?
– Ez biztos, hogy nincs így, mindenkiről egyformán gondot viselünk.
Mikor várható a törvény módosítása?
– Ez valóban nem tőlünk függ, mi tavaly októberben befejeztük a törvénymódosítás kidolgozását, ez most a kormány dolga. Valóban nincs semmi ok arra, hogy ne fogadják el a törvénymódosítási javaslatot, senkinek semmi kára sem származna ebből. Az emberek sokkal gyorsabban, egyszerűbben visszakaphatnák egykori tulajdonukat – magyarázta Sekulić.
Milan Uzelac, a Szabadkai Körzet Vagyon-visszaszármaztatási Egyesület igazgatóbizottságának elnöke azt nyilatkozta lapunknak, nincs meg a politikai akarat a restitúciós törvény teljes végrehajtásához.
– Nagyon úgy tűnik, hogy csak az Európai Unió követelései miatt bonyolítanak le egyre több vagyon-visszaszármaztatási ügyet, és nem a több évtizedes igazságtalanság helyreállítása végett, amelyet a második világháború után követtek el. A folyamat akadozásának a második legfőbb oka az, hogy a 2012-ben életbe lépett vagyon-visszaszármaztatási törvény rossz, főleg a földterületekre vonatkozó része. A minisztérium 2014-ben munkacsoportot alakított a törvény módosításának kidolgozása végett, ők még most sem fejezték be munkájukat. Szóval, ha figyelembe vesszük a tényeket, mármint, hogy három éve alakult meg a munkacsoport, de a törvénymódosításokat még mindig nem fogadta el a parlament, akkor nyilvánvaló a politikai akarat hiánya – mondta Uzelac.
A vagyon-visszaszármaztatással járó gondokat csak tetézte, hogy az állam előnyben részsítette a magánosítást.
– Ez lehetővé tette, hogy – kihasználva a „kiskapukat” – eltulajdonítsák az állami tulajdont, mert a mezőgazdasági kombinátokban „összekeverték” az állami és a társadalmi tulajdon fogalmát. Szeretném megemlíteni, hogy a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség valóban megtesz minden tőle telhetőt, hogy a hatályos törvénnyel összhangban minél több esetet megoldjon, de nagyon korlátozottak lehetőségeik, mert kevés munkásuk van, viszont 72 000 kérelmet nyújtottak be nálunk – magyarázta Uzelac.
Mit lehet gyorsabban visszakapni, házat, lakást, vagy földet?
– Alapjában véve tisztább az ügy a házaknál, lakásoknál és az üzlethelyiségeknél. A házak és a lakások esetében könnyebb visszaadni azt, ami az állami tulajdon részét képezi, csak hát az a gond, hogy ebből nem sok maradt, mert a kilencvenes években tömegesen adták el az emberek az ingatlanaikat. A törvény megtiltotta az üzlethelyiségek eladását, így ezeknek nagy részét sikerült visszaadni eredeti tulajdonosaiknak. Sajnos ebben az esetben is gyakran kijátszották a törvényt, mert a „menő” üzlethelyiségeket „elcserélték” azokért, amelyek magántulajdonban voltak.
Mi a helyzet az egyházi ingatlannal?
- Sajnos rossz tapasztalatunk van az egyházközségekkel, kivéve a Zsidó Egyházközséget. Az egyházközségeket nem izgatja az egyszerű halandókkal kapcsolatos vagyon-visszaszármaztatás, mivel az egyházakra vonatkozó restitúciós törvényt még 2006-ban elfogadták. Egyes információ szerint az egyházak az elkobzott javaik 95 százalékát már visszakapták.
HALÁSZ GYULA
